Lisztes megmondja a tutit

Aljas nyolcas / The Hateful Eight (2015)

2016. január 09. 15:00 - lisztes

Úgy néz ki, hogy Quentin Tarantino megtalálta azt a műfajt, amiben igazán elemében érzi magát, és amivel ebben a szuperhősök által telített filmes piacon alternatívával tud szolgálni. Pedig a western zsánernek már rég volt az aranykora, sőt, a reneszánszán is túlestünk vagy kétszer, de... A történelem és a divat is ismétli önmagágát, így azt hiszem, az utóbbi idők filmes termését nézve kijelenthető, hogy ha nem is olyan látványosan, de szép lassan újra virágzásnak indult a western műfaja. Most már csak Costner és Eastwood hiányoznak. Illetve utóbbi már itt is van, csak fiatalabb kiadásban az állítólag elég sz*rul sikerült Diablóval.

hateful_eight_poster.png

Az utóbbi 5-6 év jobban sikerült darabjai közül simán fel lehet sorolni 15-öt is, és hol van még a vége? Maga Tarantino is "trilógiában" gondolkozik, hiszen úgy vallja, hogy akkor lesz valaki westernrendező, ha már legalább 3 filmet letett a témában az asztalra. Nos, egy jól sikerült, de nem tökéletes Django elszabadul után egy megosztóbb filmmel jelentkezett: ez volna az Aljas nyolcas, ami kicsit visszakanyarodik a kezdeti időkben készült Kutyaszorítóbanhoz. Ami tök jó, mert az a film baromira erős.

Az imént azt írtam, hogy megosztó darab lett az Aljas nyolcas, aminek szerintem egyrészt a hossza (közel 3 óra), másrészt pedig a témaválasztása (t.i. ez egy kamaradarab) lehet az oka. Mert hát 70mm-es filmre forgatott szuperszélesvászon ide, vagy oda, ez a film lényegében egy kicsi belső térben játszódik, ahol 8 ember beszélget egymással. Aztán persze eldördül egy rakás lövés, és elfolyik pár hektoliternyi vér is, de a cselekmény inkább egy "vajon a komornyik a gyilkos?" jellegű krimisztori, nem pedig egy csodás tájon játszódó western.

hateful-eight-10.jpg

A sztori szerint egy fejvadász, John "A hóhér" Ruth akasztófára viszi Red Rockba a 10 000 dollárt érő Daisy Domergue-t. A postakocsijuk seggében egy hóvihar lohol, ezért jófejségből felvesznek még két potyautast, és a hideg elől menekülve Minnie fogadójában találnak menedékre. A házigazda távol van, így Mexikói Bob fogadja az idegeneket. A fogadóban azonban nem csak ők bújtak el a hóvihar elől, és hát elhihetitek, a vendégek közül nem mindenki az, aminek mondja magát...

A film marketingkampánya már a forgatókönyv kiszivárgatásával elkezdődött: Tarantino látszólag rögtön besértődött, és kijelentette, így már nem is fogja megcsinálni a filmet. Nos, hazudott, de ezt már akkor lehetett tudni - szerintem ez nem volt más, mint egy ügyes marketing-trükk, mert akármennyire is kezd újra népszerűvé válni a műfaj, azért azt be kell látni, hogy szüksége van némi hátszélre. Szóval a címet jó előre elhintették a köztudatban, de a biztonság kedvéért még valamivel megtámogatták a marketinget:kurtrussellsamuelljacksonhatefuleight.jpg

70mm-es filmszalagra forgatták a filmet, amiről azt kell tudni, hogy baromi jó felbontású, szuper szélesvásznú, és nagyon kényelmetlen használni (egy tekercs a kockák mérete miatt értelemszerűen kevesebb felvételhez elég). Nem is készült vele sok film, és azok is zömmel a 60-as években forogtak, úgyhogy szegény Weinsteinék nem kevés pénzt kellett, hogy belefeccöljenek abba, hogy bizonyos mozik egyáltalán tudják vetíteni ilyen kópiáról a filmet. Mert ugye ez csak így nyújt igazi élményt...

Az más kérdés, hogy ezt a formátumot elsősorban a szép tájképekhez találták ki a szélessége miatt, nem az egy helyszínen játszódó kamaradarabokhoz... Persze a mester próbálta kihasználni azt a kevés időt, amikor filmje a szabadban játszódik, és már-már indokolatlanul sok vágóképet kapunk a havas tájról, de mondjuk akár a Django elszabadulhoz képest is lényegesen kevesebb lehetősége volt erre. Kicsit úgy érzem, hogy pont ez az a Tarantino-film, amihez ez a formátum nem passzol annyira, de nem mintha ez zavart volna az Aljas nyolcas nézése közben.

the-hateful-eight-tim-roth.jpg

Elérkeztünk arra a pontra, ahol állást kell foglalnom. Mert igen, ez egy megosztó film, és bár már előfordult többször is velem, hogy az arany középút mellett döntöttem ennek ellenére is, az Aljas nyolcasnál nem ez a helyzet. Azért, mert az Aljas nyolcas egy baromi erős hangulatú, baromi jól megírt, baromira szórakoztató darab lett. Kész, pont. Nincs tovább. Köze nincs például a korabeli nyelvezethez, még a legutolsó senkiházi is olyan szóvirágokban beszél, olyan hasonlatokat használ, és jól fejezi ki magát, hogy a mai kor emberének is becsületére válna.

De Tarantino westernvilága már a Django elszabadul esetében is egy enyhén stilizált világ volt, ő most csak ezen tekert még egy kicsit. Minden karakter magán hordozza a mester védjegyeit, minden karakter beleillik ebbe a westernesnek tűnő, valójában nagyon is mesterkélt közegbe. Minden karakternek van célja, és nem értek egyet azokkal a kritikákkal sem, miszerint néhány figurával igencsak mostohán bánt az öreg. Nem, mert mindenki megkapta a maga tündöklési lehetőségét.

maxresdefault.jpg

Öncélú film, ezt sem tagadom, és már megint kénytelen vagyok saját magamat szembeköpni - ugyanis nagyon nem szeretem az öncélúságot - de ez a film szerintem csodásan használja fel minden öncélúságát a szórakoztatás kedvéért. Hozzáteszem, vannak aggasztó jelek, és szerintem, ha Tarantino még jobban beleszerelmesedik saját irományaiba, félő, hogy nagyon elszalad a szekér vele. Lehet, hogy egyeseknek már ez is sok volt, de én még úgy éreztem, a határt most nem lépte át.

Sokat lehetne még erről a filmről beszélni: a színészi játék nagyszerű, konkrétan Michael Madsen kivételével mindenki nagyon karakteres és jól játszik, a Tarantinóra jellemző nem lineáris történetvezetésből a krimi/misztérium szál létjogosultsága érdekében most is kapunk egy kis ízelítőt, valamint végre valahára Ennio Morricone ismét westernzenét szerzett, méghozzá nem is akármilyent. Szóval igen, az Aljas nyolcason észrevehetőek Tarantino egyre elhatalmasodó önimádatának jelei, de szerencsére még elnyomják a bravúros megoldások.

Fun fact: Az Aljas nyolcas sokban hajaz (hó, egyik főszereplő, senkiben sem lehet bízni) a Carpenter-féle A dolog című filmhez, amihez az akkoriban fel nem használt Morricone-szerzeményeket ennek a filmnek a zenéjében hasznosították...

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr788254396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

tiszta gének 2016.01.10. 19:28:20

Egyike azoknak a filmeknek melyeken nemlehet elaludni!
Tarantino nagyot alkotott!

mulholland2 2016.01.11. 08:51:50

A film szerintem is nagyon jó. Nem igaz az hogy "sokat beszélnek" csupán pontosan annyit, ami ahhoz kell, hogy adott pillanatban "nagyot üssön" a film. Nem értem a kritikusnak mi a baja Michael Madsen-el? Nagyon jó karakterszínész és erős a jelenléte. Aki súlytalan volt az maximum Channing Tatum figurája volt. Szerencsére ő viszonylag keveset is van a vásznon ebben filmben. Aki el tud vonatkoztatni a Tarantino-ra jellemző kemény és túlzó erőszaktól, az iszonyatosan jól fog szórakozni a filmen és jut majd ideje megdöbbenni is. :)

nepektavasza.blog.hu 2016.01.11. 16:13:49

szerintem madsennek maga a megjelenèse volt a karakter

nepektavasza.blog.hu 2016.01.11. 16:15:57

mondjuk a mexicoi ès samjackson esete èrdekes, mert ô màr az elejèn ràjôtt, hogy vmi nem stimmel, ès mèg sem cselekedett...

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2016.01.11. 16:17:48

@nepektavasza.blog.hu: Persze, meg érted, Jackson és Russell karaktere is fejvadász, és nem ismerik fel annak a bandának a tagjait (3-at sem), ahonnan utóbbi egyet elfogott... Szóval érted, kicsit fura :)

SarahConnor 2016.01.11. 17:48:58

Nekem is kicsit lejön az utóbbi időben a mesterről, hogy Narcisszuszhoz hasonlóan önnön (igen pofás) tükörképébe van nagyon belezúgva. Csak nehogy fulladás legyen a vége...
A film jó volt, az a tipikus "nevetsz, de aztán a vigyor az arcodra fagy" típusú megoldásokkal. Az elején pár helyen szenvedtem a sok lovaskocsikázástól, meg a nagy havas grand totál cunamitól, de a közepétől nem lehet nem kimeredt szemmel nézni. Ja, a szinkron lehetne itt-ott jobb.