Neked mi a kedvenc Kabir Bedi-filmed? Nekem mától egyértelműen a Háborús fenevad. Egy amcsi film az afganisztáni háborúkról, de 1988-ból. Hogy lehetséges ez? Az időutazás sem rossz tipp persze, de itt most nem az USA "hadjáratáról", hanem a 80-as években történt orosz-afgán összetűzésről van szó. Ennek megfelelően hollywoodi színészek orosz katonákat alakítanak, és azt is elárulhatom, hogy nem festenek túl pozitív képet róluk - még úgy sem, hogy ők a főszereplők.
Nem mintha az afgánokat jobb színben tüntetnék fel, de hát a háború az már csak ilyen. Mindkét oldalon vannak seggfejek, és igazából mindkét oldalon vannak jó arcok is, igaz sokkal kevesebben, és sajnos a parancsok rájuk akkor is vonatkoznak, ha nem szeretnék megtenni. Valami ilyesmi lenne az alap, amire a Háborús fenevad készítői építkeznek, és ez van megspékelve egy nagyszerű kis "vadászattal" - valami olyasmivel, amit a természetfilmekben is látni: egy falka farkas üldöz egy megsebzett, de még halálos nagyvadat.
Ez a nagyvad pedig egy tank és annak 5 fős legénysége, akik azzal nyitják a filmet, hogy lemészárolnak egy komplett falut. Jó kezdés, mi? Ezt követően a konvoj végén haladva elkövetik azt a hibát, hogy rossz irányba fordulnak, és egy olyan völgybe kerülnek, aminek az az egyetlen bejárata, ahol ők is bementek. Az afgán gerilla harcosok pedig lecsapnak a kínálkozó lehetőségre, és egy rakétavetővel felszerelkezve utánuk erednek. Persze a tankon belül is akadnak problémák bőven...
Már a kezdéssel levett a lábamról a film: Afganisztánt úgy tárja elénk, mintha az a Mad Max soron következő része lenne. Csodás, de kopár tájak, falkába verődött kóbor kutyák, és a sivatagon át zakatoló tankok. Már-már azt hinné az ember, hogy az üzemanyag- és vízkészletek hiányáról szóló sztoriba csöppent, de amint megérkeznek az afgán faluba, rögtön átváltunk egy klasszikus háborús filmre, azzal a különbséggel, hogy most azokkal kéne azonosulnunk, akik kiirtanak kb. mindenkit.
Ezt követően pedig megindul a hajsza, amibe szerencsére rengeteg fordulatot sikerült belecsempészni: egyrészt maga a macska-egér játék is rengeteg izgalmat rejt, bár ez a közepe felé kissé háttérbe szorul - onnantól egy darabig nem érezni komoly veszélynek a folyton a tank nyomában loholó afgánokat, de helyette kapunk egy talán még ennél is izgalmasabb belső konfliktust. Ennek pedig az önfejű, rasszista és végtelenül büszke tankparancsnok lesz a mozgatórugója.
Egyrészt a csapatban egy "áruló" afgán is helyet kapott, mint tolmács, amit a parancsnok nem nagyon szívlelt. A belső ellentétek az egyre nagyobb nyomás és némi paranoia hatására pedig egészen durva szintig eszkalálódnak. Másrészt pedig annak ellenére, hogy egyre kilátástalanabb a helyzetük, a parancsnok hajthatatlan: nem kell a segítség, ők maguk meg kell, hogy oldják a problémát, mert hiszen ő már 8 évesen, a Sztálingrádi csatában is robbantgatta a német tankokat, nehogy má' néhány koszos afgán kifogjon rajta!
Ez pedig bőven elég sztori egy közel két órás filmhez úgy, hogy az egy percig se üljön le. Bámulatosan nagy utat járnak be a karakterek (nem a térképen, hanem ott belül), és egyszerre jó és rossz nézni azt, ahogy az ellentétek egymásnak feszülnek. Nem mellesleg még a sivatagi hadviselésről is megtudhatunk ezt-azt. Fun fact: az eredeti verzióban rosszul használják az orosz katonai parancsokat, de ezt szerencsére a magyar változatban nagyrészt sikerült javítani.
Egy kis vallási történetet is sikerült beleszőni (Dávis és Góliát harca - értelemszerűen), és szerintem egy remek leckét ad arról, hogy a gőgösség hová vezethet (ország és ember szintjén egyaránt). Mindez a 80-as évek utánozhatatlan stílusában mind képileg (a már említett poszt-apokaliptikus hangulat), mind zeneileg (jó öreg elektronikus zene). Ha egy igazán jó "tankos" filmet akarsz látni, akkor a Harag mellett/helyett inkább ezt javaslom, mert ebbe jóval több tökösség szorult.
