Igaz történet alapján készült könyv alapján készült filmről van szó, méghozzá a tavaly(előtt)i, zseniális Birdman alkotójától, Alejandro González Iñárritutól és a nem különben zseniális operatőrétől, Emmanuel Lubezkitől, aki minden bizonnyal zsinórban harmadik Oscar-díját is bezsebeli A visszatérő fényképezéséért. De gondolom ez kb. senkit sem érdekel, hiszen A visszatérő az a film, amiért Leonardo DiCaprio végre megkaphatja azt a kis kopasz csávós aranyszobrot, amire már a világ internetezőinek 90%-a vár.

Szegény filmnek is ez lett a veszte: mindenki - köztük most én is - csak arról a sz*ros Oscar-díjról beszél, menten hozzátéve azt is, hogy persze az egy sz*r díj, meg nem jelent semmit, de azért na... Hát szerintem meg igen is nagyon sok mindent jelent, és még mindig a filmszakma legkomolyabb díja, és nem, nem életrajzi díj, de ez az alakítás tényleg olyan, amiért könnyű szívvel oda lehet adni. Bár szerintem Tom Hardy most jobban játszik, de mivel külön kategóriában indulnak, igazából ez nem oszt, nem szoroz.

A visszatérő nem egy Leonardo DiCaprio-show, ezt jobb már az elején tisztázni. Igen, ő a főszereplő, de koránt sincs annyi jelenete, vagy szövege, mint azt gondolná az ember. Tom Hardy vagy Domnhall Gleeson lényegesen többet trécsel, és ők is jelentős időt töltenek a vásznon, különösen abban az elég hosszú szakaszban, amíg DiCaprio a medvetámadást követően agonizál. Emiatt a film felépítése kicsit elüt a szokásostól (a főszereplő a második negyedben szinte nem is szerepel), de egy szerzői filmnél ez nyilván bőven belefér.

Szerzői film, mert ez az egész Iñárritu nagy látomása, amiből volt is gond bőven a forgatás alatt. A 2,5 órás játékidő önmagában sem piskóta, pláne hogy ennek rögzítéséhez csak természetes fényeket alkalmaztak - azaz nem volt plusz világítás, csak a napfényre támaszkodtak, ami miatt napi 1-2 órányi idejük volt forgatni. Aztán ott van még a globális felmelegedés, és a szokatlanul enyhe kanadai tél, ami miatt a munkálatok nyáron, a déli féltekén folytatódtak, összesen 9 hónapnyi forgatást eredményezve.

A nem mindennapi vállalásokhoz nem csak a készítők ragaszkodtak: DiCaprio igyekezett a lehető leghűbben eljátszani a karaktert, és ha mondjuk az éles medvetámadást nem is vállalta be (pedig természetesen az lett volna az igazi), evett nyers bölénymájat, meg jó néhányszor megfürdött a jeges folyóvízben, hogy csak egy pár példát említsek. Mondjuk ha olyan nagyon Oscart akarna, jobban tette volna, ha le is fogyott volna bő 40 kilót a biztonság kedvéért, elvégre felettébb jóllakott óvodásnak néz ki még a legínségesebb időkben is (és ugye tudjuk: az Akadémia szereti a nagy átalakulásokat).

Persze nem a koplalástól lesz jó egy színészi alakítás, de azért azt mindenképp meg kell említenem a negatívumok parányi listáján, hogy nekem Leo egy kicsit hiteltelen volt a vadember szerepében (túl nagydarabnak éreztem), és egyszerűen nem illett bele a csodás vadonba - nem mintha ő, vagy a designerek nem tettek volna mindent meg az ügy érdekében. Hardy, de még Gleeson is sokkal otthonosabban mozgott a havas tájakon az 1800-as évek ruháiban... De hangsúlyozom, ez csak egy érzés, ami végig motoszkált bennem a film nézése során.

A sztori csak nyomokban tartalmazza az eredeti történéseket, a már említett könyv alapján dolgozik, és elsősorban azzal a bosszú-szállal játszadozik el, ami a valóságban egyáltalán nem történt meg. Hardy karakterét ennek megfelelően csúnyán begonoszították (de ez rohadt jól állt neki), míg Poulter figuráját (akiből később egy nagyon híres hegyi ember lett) nagyon naivnak állították be - illetve Glass kapott maga mellé egy rettenetesen ellenszenves félvér indián fiút is...

A visszatérő egy szinte hibátlan bosszúwestern a klasszikus western-korszak előtti időkből kölcsönzött történettel. Olyan csodálatosan fényképezett film, hogy az ember a képsorok láttán legszívesebben elsírná magát örömében. A tempó ugyanakkor nem a legpörgősebb, és gyakran szakítják meg az eseményeket flashbackek és álomjelenetek, méghozzá a nehezebben emészthető, "művészibb" fajtából, ami a játékidővel kombinálva talán páraknak megfekszi majd a gyomrát...

Ami pedig engem illet: biztos vagyok benne, hogy nem most láttam utoljára. Olyan elképesztő (sok esetben vágatlan) jelenetekkel van teletűzdelve, hogy egy megtekintés nem is elég arra, hogy minden élményt átélhessünk. 150 millió dolláros költségvetését nincs az az isten, hogy visszahozza, de a művészet oltárán néha áldozni kell és ennél jobb filmbe nem is pumpálhatták volna ezt a töméntelen mennyiségű zöldhasút. Köszönöm a rendező úrnak, hogy kiállt az elképzelései mellett, mert bár tudom, kicsit korai, de lehet, hogy megvan az év legjobb filmje...