Ha háborús filmekről beszélünk, nagyon ritkán jut eszébe az embernek megemlíteni a vígjáték-vonalat, pedig annak ellenére, hogy maga a háború nem gyerekjáték, vannak olyanok, akik még ezen is tudnak nevetni. És néha kell is nevetni, mert ahogy minden más, ez is az élet része. Mindenesetre én azt veszem észre, hogy mind a nézők, mind a kritika és mind a szakma szemében a vígjáték egy lealacsonyított műfaj, aminél kb. az a szabály, hogy minél kevésbé vicces valami, annál jobbnak tartja mindenki.

Pedig szerintem az igazán vicces vígjátékok néha sokkal többet rejtenek magukban, mint azt elsőre gondolnánk. Az Egy kis kiruccanás példának okáért felfogható egyfajta rehabilitációs filmként is: a franciák így is megpróbálták feldolgozni a II. világháborúban elszenvedett sérelmeiket. Nem véletlen, hogy minden idők egyik legnépszerűbb francia filmjéről van szó, amit kb. 17 000 000-an láttak moziban hazájában. 20 évvel a háború után is az érdeklődés középpontjában állt még a téma, ezért aztán a Bazi nagy francia lagzik-szerű vígjátékok sikerén (amik a bevándorló-kérdéssel foglalkoznak) igazán nincs mit csodálkozni.

És amíg nekünk egy "kigyógyulsz a buziságból" jellegű filmnél nem futja többre, addig a franciák - és ezért nagyon tisztelem őket - mernek röhögni a dolgokon, és akármiről legyen is szó, görbe tükröt tartanak elé. És akkor itt jöjjön az a vallomás a részemről, amiben finoman megjegyzem, hogy az életben nem gondoltam volna, bármennyire is szerettem az öreg filmjeit gyerekkoromban, hogy ilyen elismerő szavakkal fogok egy Louis de Funés filmet méltatni. Pedig az Egy kis kiruccanás tényleg jó...

Ráadásul még valamikor a Kréta korszak hajnalán én ezt láttam már, talán többször is, csak akkor még nem sikerült megkülönböztetnem egy átlagos Csendőr-filmtől, pedig higgyétek el nekem, óriási a különbség. Kezdve például a legszembetűnőbbel: ez vicces, azok meg nem. És bár többször előkerül a "tévedésből kicserélnünk valamit/valakit valamire/valakire" kabaré-fogás, nem húzzák a "poén" kedvéért a végletekig a dolgot, sőt, van úgy, hogy igazából le sem ütik a labdát (pl.: a német tisztekkel való együtt alvás a hotelban).

Aláírom persze azt is, hogy vannak kevésbé jól működő részek, és az infantilizmus irányába eltolódott viccek (pl.: a kancsal német katona) sem a legjobbak, de nagyon sokszor előfordult az is, hogy jóízűen felnevettem (nem vagyok egy hangosan röhögős fajta). Szerintem ugyanis nagyon jól egyensúlyoz a paródia, a vígjáték és a teljesen komolyan is vehető filmek hármas határán. Utóbbira jó példa, hogy könnyed hangvétel ide, vagy oda, azért elég sok az életveszélyes (általában közvetve, de attól még életveszélyes) szituáció...

A sztori szerint a RAF egy gépe eltéved, és Párizs felett köt ki, ahol aztán eltalálják a német légvédelmi lövegek. A legénység kiugrik, földet érnek, és miközben bujkálnak a németek elől, próbálják egymást is megtalálni egy török fürdőben. Az egyikőjüknek egy francia (szoba)festő, míg a másiknak egy francia karmester segít, na meg persze kb. mindenki más is, aminek köszönhetően nem csak Párizs rejtett zugait, de a vidéki Franciaországot is megismerhetjük, miközben főhőseink próbálnak kijutni a németek megszállta területről...

Aki látta már a filmet, bizonyára azóta azon töri a fejét, hogy vajh' mi történt azzal a másik két angollal, akik a repülőn voltak még? Mert onnantól kezdve, hogy kiugrottak, már nem is mutatták őket többet... Kicsit utána olvastam, és bár én nem szúrtam ki, állítólag van egy elejtett félmondat, amiben közlik, hogy két angolt már elfogtak - a további sorsukat meg ki lehet találni. Bár amennyire inkompetensek ebben a filmben a németek, nem csodálkoztam volna azon sem, ha készül egy folytatás Egy kicsit nagyobb kiruccanás címmel, az ő varázslatos megmenekülésüket bemutatva.

De nem gonoszkodok, mert egyrészt egy, a korához képest rendkívül pörgős, csak néhány "francia" betegséget magán viselő filmmel van dolgunk, ami nem csak nosztalgiázásra jó. Másrészt pedig a vicceskedésen felül is találni benne értékes dolgokat, még ha nem is próbál olyan kimerítően részletes és aprólékos lenni, mint az amúgy borzalmas Árnyékhadsereg. Szóval jah: ha egy Louis de Funés filmet nézel meg egész életedben, ez legyen az - hogy ilyen trendi internetes szólással fejezzem be a mondandómat.