Sajnos magyar címről nem tudok, így a könnyebb kereshetőség kedvéért az angol címet is megadtam.

Amikor azt írom, hogy "könnyebb kereshetőség", akkor finoman azt jelzem feléd, Kedves Olvasó, hogy ezt a filmet érdemes lenne beszerezni... Mert jó. Már-már nagyon jó. Oké, kissé csapongó, de jó. Dél-koreai filmről van szó, amit egy igaz történet inspirált (és itt most az "inspirált" az duplán aláhúzandó). Mert bár Yang Kyoungjong élete nyomán készült a film, a központi témája annyira különbözik a valóságtól, hogy nem merném rámondani, hogy "igaz történet alapján".

Yang Kyoungjongról azt kell tudni, hogy Dél-Korea japán megszállása után helyi lakosként a japán hadseregbe került (kényszerből), aztán kiküldték az orosz frontra harcolni, ahol fogságba esett, és munkatáborba vitték. Innen emberhiány miatt a németek ellen küldték őt és társait, immár szovjet színekben (kényszerből), majd ismét fogság várt rá, ezúttal német oldalon... Persze nem sokáig, mert a németek oldalán is harcolt (kényszerből), ezúttal a megszállt Franciaországban, ahol a Normandiai partraszállás környékén kapták el a Szövetségesek. Király életút, nem igaz?

Megfilmesítésért kiált. Mert ilyet tényleg csak kitalálni lehetne: egy katona, aki a világháború valamennyi jelentős frontján, valamennyi jelentős hadseregben harcolt. Őt végigkövetve be lehet mutatni az izgalmas frontokat, és a nagyobb csatákat - egy filmkészítő számára egy ilyen életút maga az álom. Koreában azonban még erre is rátettek egy lapáttal: a főhősből futót faragtak, és kapott maga mellé még egy riválist is, akivel végig utálkozhatják ezt a nem mindennapi utazást.

A sztori szerint Jun-shik Kim Korea gyermeke, aki gyerekkorában az épp őket megszálló japánok közül futótársra lel Tatsuo személyében. A rivalizálás akkor válik igazán komollyá, mikor utóbbi családja levélbombát kap Dél-Koreában, amibe katona nagyapja belehal. Ezt követően Tatsuo folyamatosan szívatja Jun-shik Kimet, aki pedig csak tűr, tűr, tűr és tűr. Együtt kerülnek szovjet fogságba, együtt szöknek meg a Vörös Hadseregből, és együtt harcolnak Normandiában is - igaz egészen eddig a pontig kell várni arra, hogy Tatsuónak megjöjjön az esze...

A keleti filmes kultúrával való megismerkedésem egy újabb állomásaként tekintek a Mai Weire. Ismét megállapíthatom, hogy arrafelé nagyon furcsán kommunikálnak az emberek, és ezt a "tisztelet" dolgot is dimenziókkal durvábban értelmezik, mint Európában. Így aztán, amikor egymással ordibálnak a karakterek, és nagyon sok mindenre hajlandóak azért, hogy megmutassák ki a főnök, lehet, hogy egy kicsit furcsán fogsz nézni. Vagy akkor, amikor az észszerű megadás helyett becsületből inkább a halált választják.

Vagy például Jun-shik Kim viselkedésén. Az örök megbocsátó, jóságos figura annyira távolinak tűnik a mi kultúrkörünkből, hogy egyszerűen nehéz megemészteni azt, hogy ennyi szörnyűségen átmenve is ugyanolyan alázatos, becsületes fószer marad. Igen, a Mai Wei karaktervezetés szempontjából "tipikus ázsiai" film. Ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog. Ellenben az, hogy a harci jelenetek koreográfiájában, és nyersségében is egy "tipikus ázsiai" filmmel van dolgunk, már annál inkább!

Ennél brutálisabb, mocskosabb, véresebb, gyomorforgatóbb, izgalmasabb és látványosabb harcjeleneteket nagyon ritkán látni. Spielberg, és a Ryan közlegény megmentése nyitójelenete is szinte elbújhat azok mögött a szekvenciák mögött, amiket ez a film szállít. Az orosz tankok elleni küzdelem valami elképesztően csodás, de nem különben kegyetlen az orosz-német csata, valamint a Normandiai partraszállás másik, vagyis a német oldalát bemutató részek. Ez utóbbiakért külön pacsi, mert nagyon jó volt, hogy végre egyszer azt is láthattuk, hogy nemcsak a parton, hanem a bunkerekben is micsoda horror folyik.

Minden "ázsiaisága" ellenére is azt mondom, hogy hamar emészthető, nagyon hatásos (néha talán kicsit hatásvadász) és rendkívül látványos darab, ami ráadásul a véren és a végtagokon túl még fordulatokkal sem fukarkodik. Egy olyan film, ami szinte művészi szinten szállítja a csaták közben uralkodó káoszt, és csodás fényképezésével garantáltan emlékezetes filmélmény marad. Most már csak azt árulja el valaki, hogy idehaza ezt miért nem terítik már valamilyen formában?