Lisztes megmondja a tutit

Mielőtt felkel a Nap / Before Sunrise (1995)

2016. február 06. 15:00 - lisztes

"Beszélgetősfilm". Vagy mi a fene. Talán már hallottátok a sztorit - lévén eléggé közismert - de azért elmondom én is. A film inspirációul egy valóban megtörtént, éjszakán át tartó beszélgetés szolgált az író-rendező Richard Linklater és egy hölgyemény között Austinban. Bár köztük nem szakadt meg a kapcsolat, és levelezgettek egymással - ez csak később maradt abba, és egészen 2010-ig kellett várnia Linklaternek arra, hogy megtudja miért: egykori beszélgetőpartnere időközben (épp a Mielőtt felkel a Nap forgatása előtt pár héttel) elhunyt motorbalesetben.

toci1ep.jpg

Az inspirációul szolgáló trécselés már 1989-ben megesett, de a filmet csak 1995-ben, a Sundance filmfesztiválon mutatták be (ahol persze imádták). Linklater ezt követően Berlinben megkapta a legjobb rendezőnek járó szobrot is (holott szerintem ha valami, hát ez a film inkább a színészekről és a forgatókönyvről szól). És ha ez, na meg a kritikusok ultrapozitív véleménye nem volna elég a teljes örömhöz, az is köztudott, hogy 2004-ben, illetve 2013-ban is kapott egy folytatást Jesse és Céline dumapartyja.

Jesse és Céline. Merthogy így hívják főhőseinket, akik egy Budapestről Bécsbe (illetve hát Párizsba) tartó vonaton utaznak. Egy torzsalkodó német házaspártól menekülve ülnek egymás közelébe, ahol aztán beszélgetésbe elegyednek. És beszélgetnek, beszélgetnek, beszélgetnek, míg végül el nem érik Bécset, ahol Jesse-nek le kell szállnia. Szerencséjére sikerül rábeszélnie Céline-t, hogy Párizs megvárja, ő viszont rettenetesen unatkozna a másnap reggel induló repülőgépre várva a városban, így jobban tenné, ha leszállna vele, és szórakoztatná...

richard-linklater.jpg

Céline pedig szórakoztatja. Vagyis hát egymást szórakoztatják, és felfedezik maguknak Bécs rejtett zugait - no nem mintha ez egy városnépszerűsítő film lenne, de azt azért érezni, hogy igyekeztek a szebb arcát mutatni a sógorék fővárosának. Nyilván egy romantikus filmhez jobban is illik ez, mint a húgyszagtól átitatott sikátorok és a kartonpapírban alvó csövesek... Mindenesetre egy olyan jelenet sincs, ahol valami negatív történne főhőseinkkel (pl.: kirabolják őket).

Forgatókönyv: imádnivaló. Erre kár is lenne szavakat pazarolni. Maga az ötlet, hogy az egész "sztori" lényegében egy sétálás a városban, meglehetősen merész, de szerencsére Linklaternek és kolléganőjének sikerült olyan párbeszédeket írnia, amitől végig érdekes marad az, amit látunk. Igen, másról sem szól a film, mint a karakterek elmélyítéséről, megismertetéséről, de szerintem mindezt baromira érdekesen adják elő - és képileg sem lesz monoton a film egy percig sem.

before-sunrise.jpg

Hozzá kell tenni azonban azt is, hogy a főhősöket alakító Ethan Hawke és Julie Delpy is aktívan kivették a részüket a párbeszédek megírásából, ezért is lehet az, hogy végtelenül életszerű minden, amit mondanak (később bántotta is őket, amiért nem kaptak ezért írói kreditet). És szerintem egy ilyen filmnél pont ez a lényeg. A random gondolatok pedig a stáblista megjelenésekor összeállnak egy nagy egésszé, egy teljes romantikus élménnyé - ettől lesz ez a film igazán maradandó.

Bár a rendezés túlfényezéséért már volt egy apró megjegyzésem, azt azért el kell ismerni, hogy technikailag is a toppon voltak a készítők. Persze rávághatnánk, hogy képileg nagyon unalmas, ahogyan hosszú perceken keresztül ülnek a villamoson, és beszélgetnek, miközben ugyanabból az egy szem beállításból, vágás nélkül filmezik őket, de pont ez az a fogás, amitől paradox módon mégis izgalmassá válik: hiszen színész-szempontból sem semmi ennyi szöveget betanulni, és hitelesen előadni.

96328_full.jpg

Az egyedüli problémám pusztán ízlés jellegű: nekem a Julie Delpy által alakított Céline nem volt a szívem csücske. Bár az ő személyisége csak a második részben válik egyértelműen irritálóvá, azért már itt is sok olyan megmozdulása volt, amitől nagyon ellenszenvessé vált számomra - de ez inkább az általa képviselt bölcsészliba-típusnak szól, akiktől engem a mai napig kiráz a hideg*... De ez ellen a film ellen ennél többet nem is tudnék felhozni, mert úgy jó, ahogy van.

*disclamer: nem általánosságban a bölcsészek ellen szólok, hiszen feleségem is BTK-n tanult, csak nagy általánosságban egy bizonyos réteg ellen, akikkel én valamiért sosem jöttem ki, és akiknek szerintem nagyon jól behatárolható karakterjegyeik vannak - ezért is mertem általánosítani. És akinek nem inge...

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr777865774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Negrogo 2016.02.07. 12:24:20

Céline az elso reszben olyan mint barmilyen 20-on eves. Tudalekosan azt hiszi mindennel es mindenkinel okosabb. Kesobb viszont kijon a masodik reszben, hogy kattant a mult beli kapcsolatai okan. Ram borzasztoan nagy hatassal volt a film anno. Mind a harom resz! (bar a 3. bol sokat nem tudtam kivenni mert en meg nem tartok ott) Raismertem nem egy exemre jo par jelenetben. Gondolkodtam jo mostanasg ujra nezem a filmeket de rajottem nem lenne ram jo hatassal mivel jo magam ugy erzem most singlikent, hogy fel eve a nagy Nom vesztettem el.
süti beállítások módosítása