Lisztes megmondja a tutit

Katonák voltunk / We Were Soldiers (2002)

2016. február 16. 15:00 - lisztes

Randall Wallace és Mel Gibson munkakapcsolatából már született egy baromi jó, igaz történeten alapuló háborús film. Igaz nem valamelyik XIX./XX. századi csetepaté került terítékre, hanem egy sokkal régebbi. A rettenhetetlen minden apró és nagyobb hibája ellenére is egy baromi jó film, úgyhogy amikor én először láttam a Katonák voltunkat, látatlanban is megszavaztam neki a bizalmat. Igaz, hogy most Wallace nem csak a forgatókönyvet írta, hanem a megafont is magához ragadta.

we_were_soldiers_movie_poster_3746.jpg

És hát nah... Mel Gibsont lehet utálni sok minden miatt, de a magánéleti zűrjei semmit sem vonnak le rendezői tehetségéből. Vicces, mert pontosan az ő tehetsége hiányzik ahhoz, hogy a Katonák voltunkról is olyan mocskos jó filmként emlékezzünk meg, mint A rettenthetetlenről. De ez nem jelenti azt, hogy rögtön temetnünk kellene, sőt! A Katonák voltunk egy nagyon jó film a vietnami háború első komolyabb ütközetéről. Brutális, nyers, erőszakos, pont, ahogyan azt kell.

Hal Moore alezredes azt a feladatot kapja, hogy az X-Ray leszállási zónát néhány száz emberével elfoglalja és tartsa is meg. A légierő első "lovasszázada" pedig el is viszi a jó öreg demokráciát a ma már csak "A halál völgyeként" emlegetett helyre, ahol 4000 észak-vietnami katona hemzseg csak arra várva, hogy megvédjék a hazájukat. Természetesen ezt az amerikaiak nem hagyhatják, így egy végeláthatatlan harc kezdődik a hatalmas túlerővel szemben a technikai fölényt kihasználva, ahogy csak lehet.

22.jpg

Mi az, amiben ez a film más, mint a többi? A legnagyobb erényének azt tartom, hogy azon felül, hogy realisztikusan mutatja be a több, mint egy napon át tartó ütközetet, olyasvalamire is szentel figyelmet, amire a legtöbb film nem is gondol: a katonafeleségekre. A vietnámi szcénákkal párhuzamosan ugyanis a bázis lakónegyedének életébe is bepillantást nyerünk, azaz hogy a katonafeleségek hogy vészelik át ezt az időszakot, mit csinálnak szabadidejükben, és ami a legfontosabb: hogyan reagálják le a férjük haláláról kapott rossz hírt.

Azt mondjuk sajnálom, hogy véleményem szerint még így sem foglalkoztak ezzel a résszel eleget, és nem aknázták ki az ebben rejlő potenciált teljesen. Persze értem én, hogy a néző a harci jelenetekre fizetett be... És azokkal nincs is hiba. Megrázó képsorokból nincs hiány, a saját magukat napalmozó amcsikon keresztül az idióta szakaszvezető miatt csapdába került katonákon át minden van itt. Közben pedig azon is izgulhatunk, hogy a helikopteresek tudnak-e elégszer fordulni, és érkezik-e a felmentő sereg.

we-were-soldiers-800-75.jpg

Rengeteg jól eltalált karakter van, de közülük is kiemelném a Barry Pepper által alakított haditudósító figuráját. Persze az ilyen típusú karakter többször visszaköszön a vietnami háborúról szóló filmekben, de talán mind közül ebben tetszett a legjobban. Nagyon ügyesen bemutatták, ahogyan megtapasztalja a poklot, és ahogy szépen lassan megváltozik a véleménye mindenről. Nincs óriási ráeszmélés, fokozatosan fogja fel, hogy hová is került, és ez szerintem így hiteles.

Gibson karaktere, bármennyire is karizmatikus színész az öreg, a sok mellékszereplő mellett szinte észrevehetetlenül sikkad el. A "magas rangú katonai vezető a terepen" jó alapanyag, pláne ha igaz történetből merítkezik a sztori, de Gibson mellett annyi minden mást is meg akarnak mutatni, hogy az öreggel közben néha elfelejtenek foglalkozni. Hasonlóan mostohán bánnak az elején még nagy elámmal beharangozott helikopteressel, akit Greg Kinnear formál meg - persze érthető, hiszen a nyílt terepen neki nem osztottak lapot, ez a film meg inkább arra koncentrál.

18510_37.jpg

Elképesztő részletességgel tervezték meg az egész filmet (minden katonát játszó statiszta egy, a harcokban valóban részt vett katona névtábláját kapta, vagy pl.: az épp meghaló szereplőnek a halála pillanatában kitágul teljesen a pupillája), nem kímélték sem a nézők gyomrát, sem a karaktereiket (több, mint 300 halált látunk a filmen), és képesek voltak még a lezárásba is izgalmakat csempészni. A Katonák voltunk a nyersség és az érzelmesség tökéletes kombinációja, egy meglehetősen erős film a vietnami háborúról.

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr37666634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aharon 2016.02.17. 19:52:00

Vietnami, könyörgöm, nem koreai. Megnéztétek egyáltalán?

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2016.02.17. 23:32:50

@Aharon: Köszi, javítottam. Természetesen tudom a különbséget, figyelmetlen voltam, elnézést.

Trezor atya · http://utvesztox.blog.hu/ 2016.02.18. 13:03:22

14 évvel ezelőtt így láttam ezt a filmet:

"Megnéztük a Katonák voltunk című, a vietnami témát állítólag más szemszögből feldolgozó csodafilmet. Ez a más szemszög szerintem a röpködő golyóké lehet, az egész 'mindössze' egyetlen csatáról szól tulajdonképpen, meg az amerikai faszagyerekségről és a borzalomról. Hiperrealista háborús borzalmat már láthattunk eleget [Ryan közlegény, Sólyom végveszélyben, Az őrület határán, Az elit alakulat, ...], a vietnámi oldal bemutatása (ami az egyik reklámozott új szemszög) igen tessék-lássék volt, a szöveg időnként teljesen gagyi [„A helyiek előnye... a mészárlás.” - ami egy szakértő elemzés akart lenni], persze néhány jó poén azért van benne [a „Szép napunk van...” kezdetű jelenetek]. A másik reklámozott újszerű szempontot, az otthon maradt katonafeleségek nagyszerűségének, méltóságának és mindennapjainak bemutatását is meglehetősen hiteltelennek és hatásvadásznak érzem. Tíz év múlva senki se fog már emlékezni erre a filmre, amikor a Szarvasvadászra és a Szakaszra még mindig..."

Azóta egy kicsit azért enyhült a véleményem, de azért még mindig több populizmust látok benne, mint mélységet. Persze profi munka, az kétségtelen, annak minden előnyével és hátrányával. Összességében véve azért jó film, már nem bánom, hogy megnéztem, csak akkor nagy volt bennem a csalódás...
süti beállítások módosítása