Az ok, amiért erre a filmre vetemedtem, meglehetősen prózai: asszony nagyon komálja Tom Hardyt. Tom Hardy meg szerepel ebben a filmben. Nem főszerep ugyan, de szerepel. Az is valami... Gondoltam én. No, most azoknak, akik hasonló indíttatásból néznék meg ezt a sz*rt, elárulhatom, hogy jó, ha 4-5 jelenetben szerepel kedvenc angol színészünk, és akkor sem sokat. Igazából az ő karaktere olyan, hogy ha kivágnánk minden jelenetét, akkor sem történne semmi. És ezt a Bronson és az Eredet között forgatta.
Na de akkor kik az igazi sztárjai ennek a filmnek? Éppenséggel rájuk sem lehetne panasz, hiszen Antonio Banderas és Morgan Freeman neve kellemesen csenghet a filmszerető emberek fülében, de mégis. Ez egy rakás sz*r. Basszus, ezt Morgan Freeman A sötét lovag után forgatta... Mondjuk Banderas már akkor sem volt a toppon, de azért néhány rosszabb darab közé még be-be csúszott neki is egy jobb. A poént persze a sok sz*rozással rég lelőttem: ez nem a "becsúszó jó"-k közé tartozó filmecske.
A sztori szerint - amire már A kód megtekintése után is alig emlékeztem - el kéne lopni valamit (orosz díszes tojásokból az egyik legritkábbat), ezért egy vén és ravasz róka mestertolvaj összefog egy, a forróvá váló talaj miatt Miamiból New Yorkba érkező, ereje teljében lévő tolvajjal. Előbbit Morgan Freeman, utóbbit pedig Banderas alakítja. Persze, mivel heist filmről van szó, semmi sem az, aminek legelőször látszik, úgyhogy csavar hátán csavar, meg még mindig egy kis csavar, hogy aztán végül csavar.
A legfőbb baj csak annyi, hogy (és ezt most tényleg nem rajkodásból írom) a nyitójelenet annyira átlátszó, hogy rögtön le is lövi (hahaha) az érdekesebbnek ígérkező fordulatot. Van egy másik, húdenagynak beállított csavar is, ami Banderas figurájához köthető, de az annyira szánalmasan erőltetett, hogy jobb lenne mihamarabb elfelejteni. Az a fajta, amire nemcsak hogy semmi nem utal, hanem egyenesen irreálisan logikátlan a film első felében történt eseményeknek függvényében.
Márpedig szerintem egy jó heist film olyan, amiben a csavarokra utaló jelek csak úgy hemzsegnek, de mégsem tolakodóak. Amit első nézésre mindezek ellenére sem tudsz megfejteni, csak másodszorra, harmadszorra, sőt, sokadszorra rakod össze - már a végkifejlet ismeretében - a kirakós valamennyi, ügyesen elrejtett darabkáját. Ennél a filmnél azonban bántóan ostobán bántak minden ilyesmivel, ami szerintem csak félig a forgatókönyv hibája - a másik feléért a rendezés a felelős.
De nem akarom én a forgatókönyvírót mosdatni, mert ezen felül is botrányos, amit művelt. A karakterek néha teljesen irreális dolgokat cselekszenek, és mellé teljesen értelmetlen párbeszédeket mondanak fel. Nincs semmi izgalom egyikben sem, és a páros kémiájára is nagyon keveset építenek - pedig két ekkora színész lazán, a kisujjából kirázná ezt. A Banderas-Radha Mitchell közötti szerelmi szál-szerűség roppant kínosan van felépítve (az orosz diszkós sztereotípia a t.A.T.u. zenéjével nagyon rossz).
Nem tudom eldönteni, hogy kifejezetten irritált a film öncélúsága, vagy valójában nem is utálom annyira, mert nem is igazán érdekelt egyetlen pillanata sem. A hirtelen memóriavesztésemből ez utóbbira tippelnék inkább: A kódnak nincs egy jellegzetesen erős pillanata sem - amiről azt hinnénk, hogy "na ez igen, ez fasza", azt is elrontják a készítők a nagy csavargatásban, mert annyira más megvilágításba akarják helyezni, hogy végül teljesen értelmét veszti az eredeti változat.
Így aztán ezt a filmet nem is merem ajánlani senkinek. Kategóriáján belül persze akadnak ennél is bőven sz*rabbak, de azért nehogy már ez legyen a mérce... A kód a szereplőgárdája miatt ígéretesnek tűnhet, de annál nagyobbat fogunk benne csalódni, ha megnézzük. És még csak azt sem mondhatom, hogy egy hajszál választotta el attól, hogy jó film legyen: valójában ezen a forgatókönyvön még rengeteget kellett volna dolgozni ahhoz, hogy valami értékelhető váljék belőle.
