Lisztes megmondja a tutit

A Midway-i csata / Midway (1976)

2016. február 20. 15:00 - lisztes

Úgy tartják a Midway-i csatáról, hogy ez volt a fordulópontja a Csendes-óceánon zajló csetepaténak a II. világháború idején. A japánok mellett ugyebár már nem volt ott a meglepetés ereje, aminek segítségével Pearl Harbort rendesen legyalulták, viszont az USA hírszerzése sem volt még a toppon: a titkos üzeneteket, amik szálltak a széllel, nem sikerült megfejteni teljes egészében. Anélkül meg még nem volt olyan könnyű megtalálni a százméteres hajókból álló japán flottát sem a vízen. De aztán felcsillant a remény...

midway_27020.jpg

A Midway-i csata a Pearl Harbort követő események közepette veszi fel a fonalat. Az amcsik még mindig be vannak tojva, hiszen a flottájuk egy jelentős része odaveszett, a japánok pedig kicsit maguk is meglepődtek, hogy a sunyi kis támadásuk sikerült, és hogy most tovább kéne lépni. Persze nem kell félni, máris kész a következő terv, meg hozzá az elterelő manőverek is, csak sajnos a nagy kapkodásban mind a tervezésbe, mind a kivitelezésbe több hiba kerül, ráadásul az amcsi hírszerzés is döntő fontosságú nyomra bukkan.

Sok tekintetben hasonlít a film Az angliai csatához (és nem csak amiatt, hogy abból is került bele fel nem használt felvétel). Azzal az apró különbséggel, hogy erejük teljében lévő sztárok helyett ez kiöregedett sztárokkal van tele. Háborús filmeknél pedig ez gyakori probléma volt (lásd: Navarone ágyúi), de jelen esetben, mivel a főszereplők nem egyszerű katonák, hanem admirálisok, és más magas rangú tisztek, még érthető is. És ha már itt tartunk, egy fun fact: Henry Fonda ugyanazt a karaktert játssza, amit kb. 10 évvel korábban a Szemben az árral című film cameójában.

worst-midway-1976.jpg

Ha valaki felteszi a kérdést, hogy "Mi a jó A Midway-i csatában?", meg kell vakarnom a fejemet. Mert bár nem tartom nézhetetlen filmnek, mély nyomokat sem hagyott bennem. Három dolgot tudnék kiemelni: az egyik a japánok ábrázolása. Hál'istennek ellenfélként, és nem ellenségként jelennek meg a filmben, ami sokat dobott az összképen. Sokszor kifejtettem már, de nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontosnak tartom, hogy egy ilyen jellegű (az események viszonylag hű visszaadását célul kitűző) filmben ne démonizálják a másik oldalt.

Ebben a filmben a japánok is emberek, akik megbetegszenek, hibáznak, rosszul döntenek, hezitálnak, pánikolnak, vagy épp örülnek az apróbb sikereiknek. Sőt, a sztori egyenesen a japán oldal bemutatásával kezd, szóval dupla piros pont jár a készítőknek. A háromból a második dolog az, hogy egy releváns korabeli problémához nyúl meglehetősen okosan. Azaz foglalkozik az amerikában élő japánok helyzetével, akiket ugye Pearl Harbor után rögtön japán kémnek, és terroristának néztek a nemzetbiztonsági szervek.

118472947.png

Ez a történetszál a fő események sodrásából igaz, hogy kicsit kilóg, de ennek ellenére is örülök, hogy belekerült. Na meg annak is örülök, hogy nem kezdtek el minden japánt japcsizni, meg más degradáló jelzőkkel illetni, ahogyan azt mondjuk egy klasszik John Wayne-film minden szemrebbenés nélkül megtette volna. A harmadik dolog pedig a technikai megvalósítás. Oké, hogy más filmekből is használtak felvételeket, de ezek nem lógtak ki, sőt, kifejezetten jól néztek ki a harci jelenetek.

De a pozitívumoknál súlyosabbak a negatívumok. A történet 1000 szálon fut, és ami a legszörnyűbb: egy csomóra nincs is szükség. Maga a csatározgatás is hosszú, unalmas, repetitív, szóval nagyon megakasztja a történet folyását. Van egy-két kínos bölcsesség, amit valamelyik nagy név kénytelen elpuffogtatni. És ha már a nagy nevek: tele van értelmetlen cameókkal (most komolyan, mi a francot keresett ebben a filmben a stáblistán 3. helyen feltüntetett James Coburn?).

maxresdefault.jpg

Sok a jó dolog benne, de több a rossz. Egy ilyen semmitmondó következtetéssel vagyok kénytelen lezárni a mondandómat. A Midway-i csata sajnos egy rossz korszakban készült: a klasszikus háborús filmeknek a 70-es évek közepére már leáldozott, ez a film mégis nagyon sok tekintetben azokra, és nem a később forgatott, naturalistább darabokra hasonlít inkább. Olyan, mintha John Ford rendezte volna - és ez valószínűleg csak az én tollamból számít sértésnek.

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr497772902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása