Egészen pontosan az afganisztáni háború. Mert azt mindenki tudja, hogy az USA elment Afganisztánba elhinteni a demokrácia magvait, de azt talán kevesebben, hogy ebbe a buliba több másik ország is beszállt. Köztük Dánia, akik korábban is készítettek már erről filmet (amit Testvérek címmel remake-eltek is már az amcsik). Szóval afganisztáni háború - ami pedig ezt a filmet érdekessé teszi számunkra, az az, hogy a Saul fia ellenfelévé vált az Oscaron, hiszen az Egy háború is bekerült a legjobb 5 idegennyelvű film közé.

Joggal, vagy sem, azt nem tudhatom, mivel nem láttam az összes kihívóját, de annyit mondhatok, nem egy rossz darab. Európai jó szokáshoz híven inkább a lelki megpróbáltatásokkal, és nem a fizikaival foglalkoznak a filmben. Igen, van benne valami csatajelenet-szerű, de itt inkább azt próbálják érzékeltetni, hogy milyen szar kimenni egy rutin gyaloglásra, mert könnyen lehet, hogy aknára lépve terülsz szét a réten... Vagy hogy milyen szar távol lenni a családodtól, és úgy hagyni felnőni a fiadat, hogy nem vagy mellette. Vagy hogy harci helyzetben egy-egy döntésnek milyen súlya van...

Merthogy a film nem csak úgy a levegőben lóg, van egy sztori is, bár ez viszonylag hosszú alapozás után indul csak be igazán (mivel nem csak erre koncentrálnak, hanem a már említett lelki vetületre is). Szóval Claus századparancsnokként ténykedik ebben a csodás ázsiai országban. Ha nem is mutatja ki, nincs minden rendben vele - de ezzel nincs egyedül. A közeli falusiakat terrorizálják a tálibok, ezért védelmet kérnek a Claus vezette dán különítménytől. Akik igaz kicsit elkésnek, de végül tűzharcba keverednek az ellenséggel, és a harc hevében Claus légitámogatást kér...

A többit nem árulom el, de ha megnézted a filmet, meg fogod érteni, miért itt zártam le a sztoriismertetőt. A filmet Tobias Lindholm követte el, akinek egy korábbi munkájával, az R című filmmel a börtönös toplistám kapcsán már volt szerencsém találkozni. Az Egy háború is hasonlóan "európai" a szó jó és rossz értelmében véve is. Talán a szintén a rendező úr által (íróként) jegyzett A vadászatot lehet még felhozni - szerintem, ha témájában nem is, szerkesztésében, megoldásaiban nagyon hasonlított rá ez a film.

A vadászatot meg szerettem (az R-t is), úgyhogy már meg is született a verdikt: ez is frankón sikerült. Talán egy kicsit még az előbb említett két filmnél is távolságtartóbbnak éreztem, de nagyon tetszett az, hogy a hazai viszonyokat is bemutatják párhuzamosan. Ritkaság az ilyen jól megírt, és használt női karakter a háborús filmekben, de Claus felesége most teljesen egyenlő partnere volt a férfinak. Persze hozzáteszem, az Afganisztánban játszódó részek azért sokkal érdekesebbek voltak, de bocsátassék meg nekem, én is férfiemberből vagyok.

A színészi játék érdekes kérdés - ebben talán most egy kicsit gyengébb a film az átlagnál. Pilou Asbæk most is nagyon jó, nemcsak színészként, hanem a szerepre castingolva is pont egy ilyen típusú embert képzelnék el abban a pozícióban. A feleségét játszó Tuva Novotny nekem néha már egy kicsit sok volt (hangsúlyozom: színészileg, nem a karakter szerepeltetése miatt), és hogy tovább rontsam a helyzetet, a másik fontos(abb) női karaktert alakító Charlotte Munck pedig kifejezetten rossz volt, pedig az arcberendezése ideális egy ilyen jellegű negatív figura eljátszására.

Technikailag kifogásom nem lehet. Oké, mint már említettem, nem kifejezetten "harcolós" háborús film, de az a kicsi, ami belekerült, az nagyon pofásan ki van dolgozva. Repülnek a golyók, robban minden, szóval átjön a káosz, ami később, a film végével nagyon is fontos elemmé válik. A beállítások, a fények is nagyszerűek, és ha kicsit néha komótos is, a rendezés is erős. Most persze mondhatnám azt, hogy egy dán filmtől mégis mit várnánk, de azért náluk is születtek már gyengébb darabok.

A nagy kérdés az, hogy a végső ötösben az Oscaron hol helyezkedik el? Sajnos mivel még továbbra sem láttam a Saul fia összes kihívóját, így csak arról a háromról tudok nyilatkozni, amit már a hátam mögött tudhatok: az Egy háború jó film, de nem kiváló. Ellentétben például a Mustanggal, vagy a Saul fiával. Utóbbi kettőnek bizonyos momentumai még most is, hónapokkal később is kristálytisztán előttem vannak, ezt a filmet pedig csak pár napja láttam, de néha meglehetősen nehéz volt visszaemlékezni rá...