Jó kis kétértelmű cím, mert ugyanúgy utal a már jól ismert idegen lényekre, mint magukra az emberszereplőkre. Idegen ragadozók egy csoportja gondosan kiválogatott földi ragadozókra (rossz emberekre) vadászik egy idegen bolygón - nem rossz alapkoncepció. Benne van persze egy totál felesleges Zs film lehetősége is, de a megfelelő kezekben ez az ötlet nagyot üthet. Pláne, ha egy olyan jól ismert franchise-ról van szó, mint amilyen az 1987-ben útjára indított Predator.
A viszonylag hamar megszülető második rész után kereken 20 évet kellett válni egy újabb színtiszta Ragadozó-filmre - azokat a bizonyos AvP-rémségeket jobb mihamarabb elfelejteni. No nem mintha mondjuk a Ragadozó 2. olyan sokkal jobb lett volna, de ráfért már ezekre a lényekre egy erősebb film. Erősebb filmhez erősebb kezű rendező kell, akit jelen esetben Antal Nimródnak hívtak. Kár, hogy bármennyire is jó volt a Kontroll, illetve hogy a nagyon gagyi alapötlettel operáló Elhagyatott szobából is kihozta a maximumot, ez a filmje kissé félrement.
És ami a legszomorúbb, úgy éreztem, hogy ez nagyon sok tekintetben a rendezésnek köszönhető. A Robert Rodriguez produceri bábáskodása alatt születő Ragadozók ugyanis néhol nagyon egyenetlen (Fishburne karaktere például kevés ideig van jelen, és annak sincs sok értelme). De tudjátok: kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább a miénk... No de tényleg: az eddig elkészült 5 Predátor(t tartlamazó) film közül ez a második legjobb, ami akárhonnan is nézem, nem egy rossz eredmény.
A sztori pedig annyi, hogy egy idegen bolygóra fegyveres emberek érkeznek ejtőernyővel, akik nem emlékeznek arra, hogy kerülhettek oda. Hamar rájönnek, hogy ezen a terepen ők most nem a vadász, hanem a vad szerepét töltik be, így kénytelenek összefogni a túlélés érdekében. A cél pedig annyi, hogy elzúzzanak erről az átkozott helyről, ami az égboltja alapján egész biztos, hogy nem a Föld nevű bolygó. Mindezt pedig javarészt az első Predatár-film nyílegyenes történetvezetési megoldásával, de kicsit nagyobb sebességre kapcsolva tárják elénk.
Kezdjük a castinggal, mert szerintem borzalmas. Adrien Brody nem rossz színész. Karakterszínésznek ideális, néha rá lehet bízni főszerepeket is, de egyszerűen nem az az alkat. Pláne amikor arról van szó, hogy 2,5 méter magas űrlényekkel kellene küzdeni batár fegyverekkel, meg puszta kézzel. Értem én a koncepciót, miszerint nem egy Schwarzi-klónt szerettek volna ezúttal a főszerepre, de basszus, a karaktert attól még úgy írták meg, mégha egy (kétségkívül szálkásra kigyúrt, de mégiscsak) 60 kilós fószerrel játszatják is el.
A másik főbb szerepre a világ legjelentéktelenebb színésznőjét sikerült megszerezni, akinek arcára, vagy akárcsak egy cselekedetére is alig emlékeztem már egy héttel azután, hogy láttam a filmet (pedig még ismerem is máshonnan). Ebben valószínűleg közrejátszik az is, hogy a karaktert is emlékezetes pillanatok nélkül írták meg, de ennek ellenére is botrányos volt Braga jellegtelensége. Laurence Fishburne-ről pedig már korábban szólottam - vagy el kellett volna vetni, vagy kicsit többet foglalkozni vele. A Topher Grace karakerével behozott fordulatra pedig végképp semmi szükség nem volt.
Ez egyébként a főbb karaktereknél is probléma: nincs idő megismerni, és ami talán fontosabb, megszeretni őket, így az egész egy rosszabb "B" kategóriás slasher szintjén mozog... Vannak húsdarabok, amikbe időnként valami éles tárgy kerül. Egy Predátor-filmnek egyébként is arról kellene (szerintem) szólnia, hogy mind a vadak, mind a vadász okszép lassan ismerik meg a másikat, és a végén az ész és a tökösség diadalmaskodik a technológiai túlerő felett. És bár néhány kifordított, de mégiscsak az első részből kölcsönzött panel azért itt is megjelenik (hátramaradó csendes fószer, az infralátás kijátszása), mégsem érezni a filmet konzisztensnek.
De hogy ne csak fikázzam: kétségkívül vannak jó pillanatai, és 1-2 pillanatra azért még Brodyról is el lehet hinni, hogy képes arra, amit csinál. Az effektek jók (de nagyon hiányoltam a trailer messze legjobb (célkeresztes) jelenetét), a fényképezés is abszolút korrekt munka. Sőt, néha még izgulni is lehet rajta. De azért én jobban örültem volna, ha nem bővítik MÉG NAGYOBB predátorokkal a kánont, mert szerintem az átlagos példányok is kellőképpen félelmetesek. Ám sajnos ez a folytatások aranyszabálya, ami jelen esetben inkább átok, mint áldás volt.