Lisztes megmondja a tutit

A háború sámánja / Rebelle (2012)

2016. március 15. 15:00 - lisztes

Az afrikai gyerekkatonás filmek a Netflix által rögvest online forgalmazott Beasts of No Nationnek köszönhetően egyre több ember látómezejébe kerülhetnek be. Nincs sok belőlük (még), és azok szinte kivétel nélkül el is kerülik a hazai mozikat. Nem úgy A háború sámánja, ami 2013-ban a hazai vásznakon is látható volt (bár mondanom sem kell, nem lett belőle box office hit). A különlegessége pedig abban rejlik, hogy a főszereplő gyerekkatonát ezúttal egy kislány alakítja.

rebelle.jpg

Idegennyelvű filmként Oscarra is jelölték, méghozzá a legafrikaibb országot, amit csak el tudtok képzelni: Kanadát. A filmben franciául beszélnek, Kongóban forgatták, és egyebet nem mondhatok, kérem kapcsolja ki. Tökéletes keveréke a Johnny Mad Dognak (gyenge sztori, inkább csak a körülmények bemutatása) és a Beasts of No Nationnek (narráció, happy (?) end). Az a kár, hogy Arany Medve jelölés ide, Oscar-jelölés oda, ez a film nem nyújtott maradandó élményt.

Bámulatos, hogy a forgatókönyvírók mennyire nem erőltetik meg magukat akkor, ha egyszerű emberekkel narráltatják filmjüket. Két véglet van: az egyik a New York-i szabadbölcsészek szintjén beszélő 8 éves kisgyerek (A messzi dél vadjai), a másik pedig kizárólag tőmondatokban narráló kisgyerek (Beasts..., A háború sámánja). Mintha nem is létezne a kisebb szókincsű, de magát összetettebben kifejező ember, aki a maga módján sokkal több mindent meg tud fogalmazni mint ahogyan azt sokan képzelik...

rebelle.png

Szóval igen, a narráció ismét idegesítően mesterkélt és lapos, nincs ezen mit szépíteni, de talán a történet majd segít... Hát nem. A fő gond, hogy baromira jól indul a film (elrabolják, kiképzik, sámán lesz és a többi), majd miután  főhősőnk megszökik albino szerelmével, a második harmadban azt kell néznünk, ahogy 20 percen keresztül próbálnak valahonnan egy fehér kakast keríteni. Izgalom a köbön, majdnem lerágtam tövig a körmeimet. A végén valamelyest sikerül tompítani a zuttyon néhány váratlan fordulattal, de ez már sajnos kevés ahhoz, hogy elégedetten bólogassak a stáblista megjelenésekor.

Nézzük az izgalmas dolgokat: a lány gyerekkatona már önmagában érdekes adalék még egy ilyen filmben is, hiszen eddig csak mellékszerepekre kárhoztatva láthattunk néha egyet-egyet belőlük. A főszereplő Komonát alakító Rachel Mwanza ügyesen helytáll, noha az alsós versmondáshoz hasonló hangsúlyozásban előadott narrációért még így is morci vagyok. De jó volt látni, hogy nem csak sztárok bírnak el a hátukon egy komplett filmet - főleg, hogy karaktere nem is klasszikus hős figura, sokszor inkább csak üldözött, vagy az eseményekkel sodródó valaki.

rebelde-war-witch-017.jpg

A film első egyharmada fantasztikus - és itt most meg is magyaráznám a magyar címet: Komona ugyanis némi "varázstej", azaz drog hatására képes látni a halottakat. Ez egyrészt végre valahára kreatívan van bemutatva, ráadásul remekül illik az afrikai miliőbe, másrészt pedig hoz egy kis természetfeletti szálat a mindig hiperrealistán ábrázolt gyerekkatonás filmekbe, amit aztán vagy elhiszünk, és a helyén kezelünk, vagy nem... És bár végigvitték ezt a vonalat, kár azért a kakaskeresős részért, ahol sajnos ezeket a kreatív set-upokat nem sikerül kamatoztatni semilyen formában.

Nézzük a kevésbé izgalmas dolgokat: a legfájóbb pontokról már elsírtam a véleményemet, de nyomatékosítani sosem árt... A háború sámánja olyan film, aminek baromi jól ki van találva az eleje, baromi jól ki van találva a vége, és baromira el van cseszve a közepe. Olyan, mintha egy rövidfilmnyi ötletet duzzasztottak volna fel olcsó jelenetekkel a közepén ahhoz, hogy a nagyjátékfilmes kategóriában indíthassák. A játékidő még így is meglehetősen szerény, de ugye nem kell minden filmnet két és fél órás monstrummá duzzasztani, pláne, ha amit mondani szeretnénk elférne 40 percben is.

vlcsnap-2013-01-16-19h13m15s108.png

Sajnos ezen sorok írása közben még haragszom a filmre. Lehet, hogy később majd megbékélek, de most úgy érzem, hogy kiaknázatlanul maradt egy csomó izgalmas dolog. Pedig jó afrikai színészt találni nem egyszerű, de A háború sámánja készítőinek mégis sikerült. A csalódásom miatt még az ennél valójában rosszabbul sikerült Johnny Mad Dogot is szívesebben ajánlanám bárkinek, mivel egyrészt autentikusabb, másrészt meg nincs 20 percnyi kakaskeresés benne. Igen, ez ennyire mélyen érintett engem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr298283280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.