Taron Egerton tavaly robbant be a köztudatba a Kingsman főszereplőjeként, e sorok írásakor pedig a három esélyes egyike a Han Solo spin-off címszerepére. Meg ugyebár ott a Robin Hood reboot, amiben ő lesz a címszereplő (Jamie Foxx pedig Little John), és amit csak azért halasztottak el, mert a rendező annyira őt akarja a szerepre, hogy hajlandó még azt is kivárni, hogy előtte leforgassák a Kingsman második részét. Szinte szárnyal ez a fiú. Mint egy sas...
Az Eddie, a sas nem egy blockbuster-várományos alkotás, és most utólag okoskodva azt is elmondhatom már, hogy az USÁ-ban egy pöttyet megbukott - de igazából ezt nem is nekik szánták, mert a szóban forgó úriember a hatalmas brit birodalom nemzeti hőse. Vagy bohóca - a jó értelemben véve. A többi országnak talán annyi kapaszkodót nyújthat a film, hogy a benne bemutatott események ugyanakkor, ugyanazon az olimpián játszódnak, amikor a jamaikai bobcsapat is beírta magát a történelembe (erről pedig korábban készült már film Jég veled címmel).
Tovább folytatva az összevetést, az Eddie, a sas is pontosan ugyanolyan vicces feel-good mozi, amiben az underdog főhős nem a többiekkel küzd meg valójában (nem az aranyra hajt - és akkor még finoman fogalmaztam), hanem önmagával. Megmutatja az őt egy kupac sz*rnak nézőknek, hogy igen is van benne kitartás, hogy igen is meg tudja csinálni, még ha nincs is olyan szinten, mint a sport élvonala. Végül is, ő most már egy olimpikon. Te jutottál már ki olimpiára, mint sportoló? Na ugye!
Hozzá kell tenni azt is, hogy a film inkább csak inspirációt merített a valódi Eddie Edwards életéből, az koránt sem volt ennyire vicces, és néhol meseszerű. Hogy csak egy dolgot mondjak a megannyi sok közül: a Hugh Jackman által eljátszott részeges egykori síugró, aki végül is megtanítja főhősünknek a sportág alapjait, a valóságban nem létezett. Illetve bár a filmben egy kicsit átdolgozva megjelenik, az "Eddie "The Eagle" Rule" valójában egy sokkal szemetebb húzás volt az angol olimpiai bizottság részéről (ez a szabály arról szól, hogy a sportolóknak teljesítenie kell egy minimum szintet ahhoz, hogy kijuthassanak az olimpiára).
A sztori annyi, hogy Eddie világ életében olimpikon szeretett volna lenni, de sajnos egyik sportban sem találja meg a számítását. A síelés majdnem összejön neki, de ott is elbénázza a dolgot, és az angol döntnökök úgy határoznak, hogy ártana a sport hírnevének, ha ő is kikerülne a sícsapattal. Ezért aztán Eddie Németországba megy, ahol megtanul síugrani, ugyanis szeretett hazájának nincs síugró csapata, így vetélytársak hiányában egy, a kvalifikációhoz szükséges közepes ugrással is részt vehet az 1988-as Calgary téli olimpián...
A szabályra visszatérve: ezzel akadályozzák meg, hogy az Eddie-hez hasonló lelkes amatőrök egyáltalán esélyt kapjanak - nem mintha sok vizet zavarnának, és mondjuk én személy szerint sem Eddie-t, sam az egyébként még azóta is aktívan működő, és az olimpiákra ki-ki jutó jamaikai bobcsapatot nem tartom az országa szégyenének. Ericen, az angolnán is csak egy jót röhögök (én még nála is lassabban úsznám le, btw), de nem érzem úgy, hogy Egyenlítői-Guineának szégyellnie kellene magát miatta.
Sőt, pont ezek a sztori teszik érdekessé a nagyközönség számára a játékokat. A vérünkben van, hogy szeretünk az esélytelennek szurkolni, ha az nagyon, de nagyon esélytelen. Szeretnénk látni, ahogy megmutatja, mit tud, és miután kihozza magából a maximumot, jó érzés töltsön el minket is. A film pedig pontosan erre a gyarló emberi tulajdonságunkra játszik rá, de nagyon. Eddie hosszú évek egyik legszerethetőbb figurája a filmvásznon, akiért nem lehet nem rajongani, olyan kis szerencsétlen.
Taron Egerton pedig nagyszerűen formálja meg a karaktert, és még úgyis simán hiteles, hogy sokkal jóképűbb csávó hírében áll, mint a valódi Eddie Edwards (aki egyébként vicces pofa a való életben, még most is fel-felbukkan közszereplőként a szigetországban). Hugh Jackman is kapott egy frankón megírt figurát, a kettejük között szövődő érdekes barátság pedig nagyon feldobja a filmet. Érdemes például arra a bizonyos kabátra gondolni, amit végül Eddie hatására cserél le valami egészségesebbre...
Az Eddie, a sas vállaltan az érzelmeidre szeretne hatni, és nem akar többet, mint amit sejtet: egy kb. másfél órás jóízű vígjáték ez, szerethető karakterekkel és egy sokszor látott underdog sztorival. A körítés ezúttal a síugrás, a szereplőket jól megírták, a poénok működnek, szóval egyebet nem mondhatok, kérem kapcsolja ki. Ja, még annyi, hogy irány a mozi, mert ezt a filmet érdemes megnézni!