Lisztes megmondja a tutit

Csontok és skalpok / Bone Tomahawk (2015) - Titanic 2016

2016. április 23. 15:00 - lisztes

A blog olvasói tudhatják, hogy nagyon szeretem a westerneket, nem véletlenül foglalkoztam hosszú hónapokon keresztül megjelentetett cikkekben, meg 50-es toplistában a témával, úgyhogy nagyon örültem, hogy a Titanic programjába is bekerült egy ígéretesnek mondott darab. Mert ugyebár maga a film már korábban elérhető volt az interneten, és kész csoda, hogy nem vetettem rá magam, mikor annyi jót hallottam róla! De így utólag azt kell mondjam, megérte várni, hiszen végül a mozivásznon élvezhettem Kurt Russellék nem mindennapi kalandját.

quad_bone_tomahawk_sml.jpg

Russellt kb. ugyanezzel a fizimiskával láthatjuk Tarantino Aljas nyolcasában is, ami szintén egy nagyon jól sikerült western - az öreg Michael Keatonhoz hasonlóan most éli a második virágkorát, bár ő nem a szakmai elismerések irányába evez, csak szimplán jó filmeket választ. Ami nem is olyan egyszerű dolog már ennyi idősen... És nem kicsit volt bátor, amikor bevállalt egy western-horrort, amikből lássuk be, eddig sok jó nem készült. Vagyis... Készült már egyáltalán jó western-horror?

Fura egy elegy ez, hiszen nemrég egy elemzésben azt hozták ki, hogy előbbi zsáner kapja a legjobb, utóbbi pedig a legrosszabb kritikákat nagy általánosságban. A kettő műfajilag is eléggé távol található egymástól, bár ez igaz a horrorra és a vígjátékra is, aztán horrorvígjátékokból Dunát lehetne rekeszteni... Valószínűleg arról van szó, hogy a western egy annyira speciális műfaj, hogy csak nagyon kevés másikat lehet vele jól elegyíteni (a Cowboyok és űrlények megmutatta például, hogy sci-fit NEM).

large-screenshot3.jpg

Inváziós thriller ugyan készült nemrégiben a The Keeping Room képében, Wesley Snipes is hadakozott zombikkal a Rémjárókban, meg nyilván akadtak még próbálkozások bőven, de IGAZÁN JÓ western-horrort még nem látott a világ. Ezidáig. A Csontok és skalpok személyre szabott tetszési indexén nyilván lehet vitatkozni, nekem is volt vele egy kevés problémám, de azt nem vitatom el tőle, hogy nagyon jól sikerült. Kész csoda, hogy ilyen ügyesen megtalálták a középutat a western és a horror elemek között.

Ezt mondja az agyam, de a szívem azért odaböki mellé, hogy igazából mindkettőből kicsit kevesebbet kaptunk. A western környezet, díszletek, jelmezek mind frankók voltak, még a színészek is beleillettek ebbe a miliőbe, azonban mégsem éreztem azt az igazi western-feelinget a szemem előtt pergő képsorok láttán. Horrorból pedig tényleg csak visszafogott mennyiségben kapunk, de ez szerintem pozitívum: ez a sztori ennyit kívánt meg, nem kellett, hogy feleslegesen felfújják plusz belezésekkel.

bonetoma2-1024x576.jpg

Mert miféle sztoriról is beszélünk? Néhány kannibál indián elrabolja Brigth Hope-ból a seriffhelyettest, egy rabot, és a doktornőt, ezért a nyomukba szegődik a seriff, annak másik helyettese, a dokinő férje, és még egy, a megjelenésére nagyon adó fószer, aki egyrészt nem komálja az indiánokat, másrészt meg részben felelősnek is érzi magát a történtekért. A film nagy részében ők négyen vándorolnak a céljuk felé (nehezítve azzal, hogy a férj lába elég ramaty állapotban van), hogy aztán a végén sült galambként repüljenek a kannibálok szájába...

Igen, ez az utazás sokak számára embert próbáló lehet, de én személy szerint kifejezetten élveztem: a westerneknek jól áll a lassú építkezés. A négyes amúgy is szórakoztató, legalábbis Richard Jenkins figurája van annyira jó, hogy feldobja a jelenetek zömét. Halkan meg kell jegyeznem, hogy a készítők beleestek abba a hibába, hogy a karakterek inkább kinézetükben, semmint belső tulajdonságaikban voltak érdekesek. A Matthew Fox által megformált Brooder például tipikus alibi figura, aki elvek szerint él, patent, és nagyon titokzatos, meg egy kicsit máshogy is öltözködik... De igazából emögött az álca mögött nincs karakter.

90.jpeg

Úgyhogy ráfért volna a forgatókönyvre néhány átírás, mégha a készítők oly' büszkék is arra, hogy a first draftból forgatták le a filmet. Azért panaszkodni így sem kell, a Csontok és skalpok egy remek darab lett: külön aláhúzandó az utolsó kb. 15-20 perc, ahol az igazi eksön történik. A készítők nem finomkodtak, és kifejezetten tetszettek a semmiből, hirtelen támadó indiánok, amik bár üvöltöttek érte, mégsem jump scare effektként lettek tálalva. Az ilyen apróságok pedig sokat dobhatnak a végeredményen.

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr888656554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2021.02.11. 15:46:10

A rendező a nagyon jó Kegyetlen zsaruk, és a még jobb Büntető ököl filmje után néztem meg ezt az (egyébként első) alkotását.
Ez egy western, kis kannibalizmussal megbolondítva. Azt se tudtam, hogy van ilyen, de ez az én szegénységem, illetve a horror iránti "ellenszenvem", nemszeretem hozzáállásom.
Ebben is jobban bejött a western rész. Az pedig nagyon jó. Hétköznapi, mocskos, koszos western. Szép képek, jó kameraállások, az egész filmben.
süti beállítások módosítása