Régóta vártunk rá. Nemcsak magára a Hurokra, hiszen ha emlékeim nem csalnak, már 2014-ben leforgatták, hanem egy elejétől a végéig vállalható, mozikban játszott MAGYAR, "hollywoodias" zsánerfilmre is. Tudjátok, ami nem szerzői, nem is közönségvígjáték, és nem is száműzték kizárólag a TV képernyőjére. A hollywoodiast pedig azért kell hozzáraknom, mert természetesen elég csak az utóbbi fél év termésére néznünk, hogy találjunk thrillert (Víkend) a kínálatban, illetve a jobban sikerült termésből meg kell említenem az Isteni műszakot is - azonban a Hurok egy kicsit mégis más ezekhez képest. És ez jó.
Még akkor is, ha maga a film nem tökéletes. Bár őszintén: nem is vártam, hogy az legyen. Madarász Isti még a karrierépítés első fázisában van, így nem is várom el tőle, hogy mesterművet tegyen le az asztalra. Azt várom el tőle, hogy próbálja a legtöbbet kihozni abból, amije van, abból, amit kitalált, és vigye át tűzön-vizen az akaratát úgy, hogy közben nyitvatartja a szemét, és tanul, tanul, tanul, hogy még Lenin is büszke legyen rá. Mert 2-3 filmmel később már máshogy fogok hozzáállni a munkájához.
De még mielőtt elvenném a kedvedet attól, hogy moziban nézd meg: igen, a film egy "első lépcsőfok", így néhol még kicsit kiforratlan, de ez nem jelenti azt, hogy nem éri meg a mozijegy árát. Sőt, abban úgy vettem észre, hogy konszenzus van a hazai ítészek körében, hogy a Hurkot érdemes a nagyvásznon látni, mivel a csavaros történet mellé egy abszolút profin felvett és fényelt hollywoodi látványt is kapunk - mindezt az ottani átlagos büdzsé töredékéből kihozva.
A sztori ismertetésénél azonban bajban vagyok, lévén ez egy "időutazós" filmecske, abból is olyan fajta, amikor ugyanaz a dolog újra és újra megtörténik, mindig kicsit máshogy, kicsit más szemszögből bemutatva azt. Olyasmi, mint a Találmány, csak a fantáziátlanul előadott tudományos részek és a köcsögösködés nélkül - itt ugyanis egy szerelmi történet áll a középpontban. Pontosabban szólva egy újrakezdési kísérlet: Ádám és Anna lelécelnének a gengszter megbízójuk, Dezső elől egy jókora adag drogalapanyaggal a hónuk alatt nyugatra...
A bonyodalmat az adja, hogy Ádámot megöli Dezső. Legalábbis az egyiket. Merthogy több idősík kuszálódik össze, és mindenfelé Ádámokba, Annákba, és Dezsőkbe botlunk: a pár apartmanjában, egy lepukkant utcába, egy autómosóban és egy kórházban is. Ezek ugyanis a történet fő helyszínei - nyilván a visszafogott büdzsé okán. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon kellene-e ennél több, amire én azt a furfangos választ adom, hogy igen. És nem. Vagy nemigen?
A probléma ott van, hogy a rendező újra és újra bemutat minden történést az elejétől a végéig, a nézőnek meg újra és újra végig kell néznie mindent. Ha több helyszín lenne, akkor egy idő után lerövidülhetnének a történések, mert nem kellene annyira vért izzadni azért, hogy egy tisztességes játékidő összejöjjön. A több helyszín ugyanakkor tovább bonyolítaná az amúgy sem egyszerű történéseket, és félek, az már sok lenne. Így is a határán voltunk annak, hogy ne legyenek öncélúak a jelenetek.
Egyesek szeretni fogják, engem kifejezetten frusztrált, hogy az időutazás hogyanja/miértje a képzeletünkre van bízva. Csak megtörténik, és ha már megtörtént, úgy nesze, nézzed! Így pedig elég nehéz, ha nem lehetetlen megfejteni a történéseket, mivel nincs mihez kötni magát az utazást. Nem tudom azt mondani, hogy igen, most feküdt bele a gépbe, most érte el a 88 mérföld/órás sebességet, stb. Én ezt még a gyengén megírt dialógusoknál is nagyobb traumaként éltem meg.
Anger Zsoltot a főgonosz szerepében imádtam, bár mostanában a sok szinkronos Jason Sudeikis-film nézése miatt kicsit nehezebb dolgom volt őt ilyen hanggal komolyan venni. Az Annát alakító Martinovics Dorina sajnos szinte teljesen elsikkad a két férfi közt, míg a főszerepet megkapó Száraz Dénes kicsit színháziasan ugyan, de végül is meghálálja a belé vetett bizalmat. A Hurok kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább végre terem nálunk. És a következő szüretkor még ennél is jobb les a végeredmény, garantálom. Csak azt sajnálom, hogy a mozinézők zöme nem szavazott bizalmat neki, noha megérdemelné.
