Lisztes megmondja a tutit

Démoni doboz - Lisztes megmondja a tutit

2013. február 28. 15:59 - lisztes

A horrorfilmeknél gyakran kijátsszák az "igaz történet" alapján kártyát, hiszen az sokat tud dobni a sztori félelmetességén. Persze - szerencsére - nincs annyi "jó" igaz történet, így az írók nagyrészt a saját fantáziájukra támaszkodva színezik ki a forgatókönyvet. Néha ez utóbbi olyan "jól" sikerül, hogy a "based on a true story" kifejezés már abszolút nem állná meg a helyét, ilyenkor a hasonlóan jól csengő "loosely based on real events"-hez kell nyúlniuk a készítőknek. Ebbe aztán már bármit bele lehet magyarázni: legyen akármennyi köze a valóságnak a fikcióhoz...

the-possession.jpg

És nyilván ez történt a jelen esetben is, mert a filmben látott dolgok annyira valóságosak, mint a Pandora nevű Hold, ahol 3 méteres kék szamármacskaemberek élnek. De vajon ez-e a legnagyobb probléma, ami felmerült bennem a film kapcsán? Koránt sem. Sőt, megértem én, hogy ha már beleáldoztak egy rakat pénzt, azt viszont szeretnék látni és ezért olyan csomagolásba rakják, hogy a lehető legnagyobb közönség befizessen rá. A fő probléma az, hogy ha már ennyi pénzt áldoztak rá, igazán foglalkozhattak volna a történettel: az ugyanis rossz. De tényleg. Ezért ez egy horrorfilm, ami egyáltalán nem félelmetes, nem izgalmas és még csak nem is érdekes.

A történet szerint apa és anya elváltak, és előbbi egy csendes környékbe költözik egy új házba, ahová hétvégente elviszi a lányait. Az egyik ilyen víkenden megállnak egy kirakodós vásárnál egy ház előtt, és a kislány megveteti az apjával a magyar címben is megidézett dobozt. Mondjuk számomra nem derült ki, hogy miért teszi mindezt. Ezután furcsa dolgok kezdenek el történni a kiscsajjal. Egyik éjjel molylepkék szállják meg a szobáját, sokkal agresszívabb lesz és kötődni kezd a dobozhoz - minden áron. Mivel a szülei valami furcsa okból kifolyólag nem viszik el a második ilyen után a pszichiátriára, végül egy zsidó ördögűzőben látják meg utolsó reménysugarukat. Aki aztán munkához is lát, hogy megmentse a kislány lelkét...

The-Possession_04.jpg

Oh, te jó ég! Ebben a filmben annyi az idegesítően buta karakter és reakció, hogy megszámolni sem lehet. A forgatókönyvíró fogta a klisédobozt, és kihúzott belőle 30 cetlit, egymás mellé rakta őket, és már kész is volt a történet. Írt még pár semilyen párbeszédet, és a végére az ilyen filmeknél szokásos csavart és ennyi. Utóbbi azért nem a klisék közül került ki, legalábbis nem kimondottan ilyesmire számít az ember, de sajnos még ezt sem tudom pozitívumnak nevezni, ahhoz túlságosan érdektelen. A rendező pedig eszméletlen tudásáról tett tanúbizonyságot: meg sem próbálta érdekfeszítővé tenni a filmet, csak úgy süt róla az unalom. Rettenetes jelenetek mindenütt. Az egyik legbántóbb rész a kislány MR vizsgálata, amibe ha belegondol az ember, előbb fog kínjában röhögni/sírni, mint megijedni.

A film közben az engem leginkább foglalkoztató kérdés az volt, hogy vajon Matisyahu szakálla itt még a valódi-e, vagy pediglen ekkorra már leborotválta és egy műszakáll van rajta. És azt hiszem az előbbi mondtam mindent elmond, amit erről a filmről tudni szükséges. Egyébként kifejezetten örömteli, hogy a jó öreg Matisyahu elkezdett színészkedni, de ennél borzalmasabb filmben nem is kezdhetett volna. Az ördögűzéskor mondjuk eléggé jól jött neki a színpadi tapasztalat, úgy tolta a mantrát, mint a Stubb's-ban a King without a crown eléneklésekor. Csak a stagediving hiányzott. A színészek közül Javier Bardem amerikai klónja még so-so, valamennyire szimpatikus, de az édesanya szerepében Kyra Sedgwick elképesztő módon irritáló.

The-Possession---8-008.jpg

A (nem létező) showt azonban egyértelműen Natasha Calis viszi el, az ő játéka meglepően hiteles, csodálkozom, hogy egyes jeleneteket sikerült úgy felvenni, hogy nem röhögte el magát egyszer sem. Oscart neki, de rögtön! Na jó, ne. A film ismét egy példa arra, hogy milyen furcsán működik a világ. Tehetség nem, csupán kapcsolatok kellenek ahhoz, hogy egy filmet csinálj. Más egy életen át küzd azért, hogy összekaparja a szükséges pénzt az álmára, aztán jönnek az ilyen kontárok, és pillanatok alatt összehordanak egy kupac sz*rt, ami azon nyomban a mozikban landol. Az Ideglelés Csernobilban egy rossz film volt, de legalább voltak (számomra) jó pillanatai az elején. Ennél viszont még ez sem mondható el. Őszintén nem ajánlom senkinek.

Lisztes

Démoni doboz az imdb-n

Démoni doboz előzetese

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr585106952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.