William Friedkin sem az a szokványos rendező, néha-néha azért sikerül neki is átlépni azt a képzeletbeli vonalat, és úgy tűnik, hogy ilyenkor tud igazán alkotni: A Francia kapcsolat is merésznek számított akkoriban, de az igazán nagy port kétségkívül az Ördögűzővel kavarta rendezőnk. Azzal a horrorfilmmel, amit elsőként jelöltek legjobb film Oscarjára (azóta sincs sokkal több ilyen horror). A kezdeti zsenialitás hamar elfáradt, egyébként is ritkán forgat és a 80-as, 90-es években felejthető filmeket tárt a nagyérdemű elé. Majd a 2000-es évektől próbálkozott ugyan komolyabb filmekkel (A bevetés szabályai, Veszett vad), de ezek koránt sem voltak olyan merészek, mint a kezdetekben, vagy például most a Gyilkos Joe.
Amit egyébként 2010-ben forgattak kb. 10 000 000 dollárból Tracy Letts forgatókönyvéből, amit 1991-ben írt színdarabja alapján készített. Nem mondhatni, hogy tarolt a mozikban, be se nagyon mutatták, mégis, hozzánk 3/4 éves késéssel idén februárban eljutott. Ráadásul rögtön szinkronnal kezdték el vetíteni a mozik, ami amúgy nekem feltétlenül nem jelent problémát, de ennél a filmnél speciel fontos plusz a texasi akcentus, amit értelemszerűen semilyen nyelvű szinkron nem képes visszaadni. De örülni kell annak is, hogy ezt a rendkívül felkavarónak tartott filmet egyáltalán be merték hozni az országba, ráadásul nem dvd-ként, hanem mozikban vetítve először.
A történet szerintem elég érdekes és meghökkentő: tipikus "whitetrash" családból a fiú elhatározza (miután egy tartozás miatt rákényszerül), hogy megöleti anyját az életbiztosításáért, ami 50 000 dollárt fizet. Mivel annak kedvezményezettje a húga, bevonja őt és az apát is (bár előbbit nem szándékozta). Mivel azonban ők maguk nem mernek és tudnak megbirkózni a feladattal, hivatásos bérgyilkoshoz fordulnak: Gyilkos Joehoz, aki egyébként rendőrként keresi a kenyerét. Mivel Joenak előre kell fizetni, ami ugyebár lehetetlen, zálogba kéri a tizenéves szűz hugicát, amíg ki nem fizetik. Miután Joe elvégzi a munkát, a dolgok nem pontosan úgy alakulnak, ahogyan az el volt tervezve, így megkapjuk az utóbbi évek egyik legdurvább utolsó 15-20 percét, amit láttam...
Színdarabból készült műről van szó, így a szokásos kártyákat most is kijátszom: főleg belső terekben zajlanak a párbeszédek (bár azért akad egy kis futva menekülés, autókázás és temetés a szabadban is), az események is hosszabb ideig tartanak egy-egy színen (gondoljunk a randira, vagy a fináléra). Ennek ellenére nem lehet egyből rájönni, vagyis nem rí le a vászonról mindez (mint mondjuk a Mesterdetektívnél), ami számomra pozitívum. Az író, Tracy Letts valószínűleg egy durván beteg ember, eléggé elborultnak kell lennie, ha ilyen történettel rukkolt elő (és ez volt az első színdarab, amit írt életében). Ami a már említett rendezőt illeti: ez a történet egy tökéletes választás volt, hogy megmutassa, mer még olyan témához nyúlni, ami felkavarja a nézőket. Jó volt a Chris üldözése jelenet, de Joe és Dottie randija, valamint a végjáték igazi mestermunka, ami a feszültségkeltést és megbotránkoztatást illeti.
Színészi fronton is el vagyunk kényeztetve. Matthew McConaughey végre rájött, hogy tud ő, ha akar és mostanában olyan szerepeket vállal, amiknél nem elég félmeztelenre vetkőzni: Az igazság ára, Bernie, a Cannesban debütáló Mud, vagy a Magic Mike. Igen, utóbbiban speciel félmeztelenre kell vetkőznie, de talán a legtöbben egyetértenek velem, hogy színészileg is odatette magát. A Gyilkos Joeban is megvillanthatja hűvös tekintetét, és a hazai pályán dolgozás most is bevált neki, hiszen a történet Texasban játszódik, ahonnan Matthew is származik (az Igazság árában például ügyvédet játszott, és a való életben is annak tanult). Emile Hirschnek elég, ha 1 hétig nem borotválkozik és mos hajat, máris kész suttyó válik belőle. Juno Temple is remek a naiv, kicsit butuska Dottie szerepében, de az igazi csúcs Thomas Haden Church játéka. Félelmeteset alakít McConaughey mellett, ami nem kis teljesítmény, hiszen utóbbi karaktere sokkal dominánsabbnak van megírva is.
Egyébként vicces, mert Thomas szerintem a hihetetlen alakítása ellenére nem a legjobb választás Ansel szerepére. Ahhoz túl zömök a testalkata, és elég keménykötésűnek néz ki igazi neandervölgyi fejjel: egyszerűen nehezemre esik elhinni, hogy egy ilyen fizikumú férfi nem tesz semmit, és meghunyászkodva hagyja, hogy Joé legyen az alfahím szerepe. Gina Gershon 50 évesen is jól néz ki, és ha a Kezelés kapcsán dicsértem Helen Huntot a bevállalóssága miatt, akkor ugyanezt Gináról is meg kell említenem. Érdekesség, hogy a történések szempontjából fontos két karaktert, Rexet és Adelet (anyát és annak élettársát) jóformán nem is látjuk a vásznon. Ennek ellenére mégis sokszor meg vannak említve.
Eddig sem szerettem a rántott csirkecombot, és a film megnézése után még inkább el tudom képzelni az életem nélküle. A Gyilkos Joe egyik kulcsjelenete köthető a Kentucky Fried Chicken termékéhez és erre még én is azt mondom, hogy tényleg brutálisra sikerült, és M. McC. játéka itt teljesedik ki a leginkább, egyszerűen lenyűgöző: beteg, félelmetes és mégis elhiszem, hogy megtörténik. Egyébként nem minden apróságra kapunk magyarázatot, és az utolsó képkockákat is többféleképpen lehet értelmezni. Hazánkban a főbb kritikai lapok írói imádták, én sem panaszkodom rá, szerintem elég jó filmélmény: izgalmas és érdekes is, úgyhogy mindenképpen ajánlom a filmrajongóknak. Talán pár embernek nem fog igazán átjönni, de hát ilyen ez a filmvilág. Ez nem, ismétlem: NEM egy randifilm (ha a címéből nem jöttél volna még rá), szóval haverokkal vagy szólóban szánd rá magad :)
