Mivel az első rész hihetetlen népszerűségnek örvendett a brazil mozikban (és az illegális DVD-piacon is), a történet nem kerülhette el azt, hogy folytassák - és milyen jól tették! És amíg az első rész könyvből készült, a második rész már teljesen eredeti kreálmány, de hozzáteszem rögtön azt is, hogy sokat írt bele a való élet is. Mert bár rögtön a film elején kiírják nekünk, hogy a történet kitalált, bárminemű hasonlóság a való élettel csak a véletlen műve lehet, ez csak azért kell, hogy "büntetlenül" zúdíthassák ránk a rendszerkritikát, a Brazíliában uralkodó állapottal szembeni nemtetszésüket az alkotók.
Sokan szkeptikusak a folytatásokkal kapcsolatban, kevés olyan második rész van, ami legalább az első szintjén tud maradni, neadjisten túlszárnyalni (A bolygó neve: Halál, A sötét lovag, Terminátor 2, stb.). Itt szerintem előbbi sikerült (többek szerint pedig utóbbi és hát ki vagyok én, hogy ellentmondjak nekik?). Annyit bátran ki lehet tehát jelenteni, hogy akinek az első rész tetszett, az a másodikat is csipázni fogja, akinek meg nem... attól még ez lehet, hogy bejön majd. Kicsit más, de mégis sokban hasonlít elődjére. Modernebb, technikailag sokkal jobb már, de nekem a szívem csücske az első rész marad, mert jobban tetszik a közeg, amiben játszódik.
Mert az elit halálosztók 2-ben nem az utcai drogárusok, a favelák kiskirályai az a bizonyos másik ellenség: kihúzták a kamerát a mocsokból és berakták az irodákba, ahol a korrupt politikusok rendelik meg az aljasságokat. Nascimento százados és Mathias komoly bajba kerülnek, amikor egy börtönlázadást nem sikerül eléggé politikailag korrekten leverni. Mivel a közvélemény a BOPE mellé állt, így Nascimentot végül is a titkosszolgálat vezetőjévé választják, míg Mathiasnak el kell vinnie a balhét az eldördült lövések miatt. 4 évvel később Nascimento azon kapja magát, hogy bár a Favelákban már minimális a drogkereskedelem, a kiskirályok nem tűntek el, csak átalakultak: a korrupt rendőrök alakítottak ki egy minimaffiát a politikusok támogatásával, akik cserébe mindezért a szegények olcsó szavazatait kapják a választásokon...
A 2 évvel az első rész után készült folytatás sokkal aktuálisabb és nagyon ingoványos talajon lépked, már az első rész után is több halálos fenyegetést kapott a rendező, szóval kérem itt nem babra megy a játék. A tétet végül is sikerült megemelni, hiszen a fehérgalléros bűnözők bár lényegesen szürkébbek, mint az uzival a nyakukban flangáló dílerek, de jóval veszélyesebbek is. Igaz, a piszkos munkát nem maguk végzik, de jajj annak, aki keresztbe próbál tenni a törekvéseiknek. A film nagyon szépen bemutatja a maffiahálózat kiépülését, ami ráadásul a felső körökből van támogatva. Közben Nascimento egyszerre vak és béna is, hiába került magasabb pozícióba, lényegében kisebb a hatalma és ez nagyon bosszantja.
Ráadásul a fia is elidegenedett tőle (feleségével elváltak) és a tinédzser apa-mintaképe egy emberi jogokért küzdő történelem tanár, aki Nascimento szöges ellentettje. Mégsem ő a legnagyobb probléma, sőt a film végére még össze is fognak, mutatva (Nascimento szemszögéből), hogy néha az elvek ellen kell menni, meg kell lépni a szükséges rosszat, hogy változzon valami. Utóbbi megállapítás lényegében az első rész témája, azzal a különbséggel, hogy a drogellenesség az elveiben szerepel és az erőszak szükséges velejárója ennek, itt viszont az erőszakmentesség és politika az, amivel a cél elérhető.
A nyitójelenet egyértelműen jobb, mint az első résznél, itt már teljesen hollywoodi megoldás az, hogy a film utolsó perceiből kapunk egy kis ízelítőt, másfél órán át kétségek közt hagyva aztán a nézőt, hogy mi lesz mindennek a végkimenetele (kicsit a Casinot idézi a jelenet). Az akciójelenetek is ütősek, azt sajnáltam egyedül, hogy kevesebb Favela-akció van. Brutális és kegyetlen, ez már sokkal inkább egy maffia-mozi, mint az első rész. Bőven van unszimpatikus karakter, sőt, lényegében szinte csak olyanokat kapunk, de ez kell is, hogy szélesebb nézőtábor elfogadja Nascimento enyhe fasizmusát, ami egy ilyen munka velejárója és ami koránt sem olyan durva, mint amilyennek hangzik.
A portugál nyelv szerintem a szláv és a latin keveréke, olyan, mintha szlovák szavakkal kevert spanyolt beszélnének, rá nem ismernék magamtól. A színészek most is hozzák a szükségest, a történet összeszedettebb, a tét megnőtt, a fenyegetés nagyobb, egyedül az első rész bája hiányzik, ami miatt én most arra tenném a voksomat, ha a két film közül választanom kellene. Az Oscar-versenyben ez a film képviselte Brazíliát, de a fináléba sajnos nem jutott be. Pedig ez is nagyon jó, ez is nagyon szókimondó és a korrupt politikusok miatt lényegében minden országra ráhúzható problémával küzd, szemben az első résszel, úgyhogy ezt is nagyon tudom ajánlani.
