Elérkeztünk a lista végéhez, ami kétségkívül egyben a legizgalmasabb állomás is, hiszen általában mindig a legjobbakra kíváncsi mindenki. Furcsa abba belegondolni, hogy ha csak magamtól állítottam volna egy szimpla 10-es listát, egyáltalán nem biztos, hogy akkor is ezekkel a címekkel találkoztam volna a legvégén... De talán pont ettől jobb egy kicsit a munkamódszerem, hiszen nem egy pillanatnyi állapot alapján, hanem egy hosszabb folyamat eredményeként született meg a lista. Sajnos a börtönös listámmal ellentétben, itt nem sikerült igazán ütős, elfeledett darabokat találnom, de ez talán a zsáner népszerűségének tudható inkább be: ami megérdemli, az általában meg is kapja a figyelmet a rajongóktól.
Akárcsak az előző projektem esetén, itt is ugyanazt a felosztást követem:
41-50: 10 jó westernfilm
31-40: 10 jobb westernfilm
21-30: 10 még jobb westernfilm
11-20: 10 még annál is jobb westernfilm
01-10: A 10 legjobb westernfilm
+ A bónusz: 10 film, ami kimaradt
Ajánlott a korábbi cikkek bevezetőinek végigböngészése, hiszen sok hasznos információt találni a cikksorozattal kapcsolatban, amit a redundancia elkerülése érdekében újból már nem írnék le. Akárcsak az előző toplistám végeztével, a legjobb westernfilmekhez tartozó bevezetőmben is a "legekről" kívánnék még pár szót szólni:
A legnagyobb csalódásoknak (hogy rögtön valami negatívval kezdjem) hosszú a sora, nem is tudnék egyértelműen dönteni, de a Halott embert Jim Jarmuschtól mindenképpen megemlíteném, vagy talán még a Djangot is, amit a kultstátusza miatt sokkal előbbre vártam. A legdurvábban azonban a Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét! című Sam Peckinpah filmben kellett csalódnom...
A legkellemesebb meglepetésekből szép számmal akad, én mégis kettőt emelnék ki: az egyik A kék katona a lista közepéről, mert ahhoz képest, amit vártam, sokkal jobb lett minden hibája ellenére is. A másik pedig A halál csöndje - velem az a film durván padlót fogatott. A legtöbbet hiányolt film a cikksorozatból a Vörös nap volt, így engedve a nép akaratának, végül megnéztem, ITT olvasható róla a kritikám, de sajnos ide már nem kerülhetett fel érthető okokból.
A legrégebbi listán szereplő film a Hatosfogat 1939-ből (a börtönös listán A nagy ábránd 1937-es keltezésű volt), a legújabb pedig 2012-ből a Django elszabadul Reméljük, hogy idén kapunk azért jó westerneket, amivel olthatjuk a szomjunkat. A leghosszabb a Farkasokkal táncoló rendezői változata volt, 236 perc, azaz 4 híján 4 órás eposz, míg a legrövidebb a Különös eset mindössze 75 perces játékidővel.
A legviccesebb western címének büszke tulajdonosa A három amigó, a legrealistább mindent egybevetve szerintem a Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford volt, míg a legkülönösebb A vakond, bár sajnos nem a legjobb értelemben véve (nem véletlenül fel sem került a listára). A legkegyetlenebb westernre gondolván megint csak A halál csöndje jut eszembe, míg a leginkább akciódúsnak A magányos lovast mondanám, bár ez a Johnny Depp film sem ugrotta meg a listára kerüléshez szükséget lécet a szememben...
10. A félszemű seriff / True Grit (1969) és A félszemű / True Grit (2010) - Kritikák: A félszemű seriff / A félszemű
Téma: Bosszú, fejvadászok; Típus: Revizionista western / Modern western; Egyéb műfajok: Dráma, kaland
Rögtön egy duplabomba, ugyanannak a könyvnek két különböző korban készült adaptációja, melyek közül egyértelműen a Coen fivéreké sikerült jobban, ellenben a John Wayne-es "eredeti" változatnak sincs oka szégyenkezni. Hozzáteszem, ha különszedtem volna őket, akkor előbbi még előrébb, utóbbi pedig hátrébb csúszott volna, minimum a Rio Bravo után, hogy a Herceg filmjeinél maradjunk. A Coen-féle változat szerintem tömény zsenialitás, sokadszorra nézve is elképesztő élmény, mindenkinek csak ajánlani tudom.
9. A halál csöndje / Il grande silenzio (1968) - Kritika
Téma: Fejvadászok; Típus: Spagettiwestern; Egyéb műfajok: Nincs
A bevezetőben oly' sokat emlegettem már A halál csöndjét. Az egyik első spagettiwestern volt, amit a lista kedvéért néztem meg és rögtön megértettem, hogy az origo miért rakta a saját top 10-esének az élére. Egy lenyűgözően szomorú, depresszív darab, aminek kiváló a zenei aláfestése és odab*szós a története is. A protagonista néma, az antagonista egy igazi szemétláda, a film jól működik és a lezárástól leesik az állad. Nagyjából ennyi, remélem ez elég volt kedvcsinálónak.
8. Ben Wade és a farmer / 3:10 to Yuma (1957) és Börtönvonat Yumába / 3:10 to Yuma (2007) - Kritikák: Ben Wade és a farmer / Börtönvonat Yumába
Téma: Törvényen kívüli vs törvény embere; Típus: Klasszikus western / Modern western; Egyéb műfajok: Dráma, thriller, akció, krimi
Ismét egy duplabomba, ám ezúttal a minőség jóval kiegyenlítettebb, mint a 10. helyen lévő páros esetében. Bár a Ben Wade és a farmer és a Börtönvonat Yumába is ugyanazt a történetet dolgozza fel, lényeges különbségek vannak a kettő közt. Az eredeti változat inkább arra a hihetetlen nyomásra helyezi a hangsúlyt, amit a főhősnek át kell élnie, míg utóbbiban jóval nagyobb szerepet kapnak az akciók. A lezárás ugyan különbözik, de mindkét esetben meghökkentő. Aki nem riad el a fekete-fehér filmektől, tegyen egy próbát a Ben Wade...-del, aki pedig még nem látta a Russell Crowe és Christian Bale főszereplésével készült remakeet, sürgősen pótolja, mert az egy remekmű!
7. Nevem: Senki / Il mio nome é Nessuno (1973) - Kritika
Téma: Elmúlás; Típus: Spagettiwestern; Egyéb műfajok: Vígjáték
Sergio Leone nevével eddig csak egyetlen egyszer találkozhattunk, még a lista elején, ellenben most durván beerősít, bár ez gondolom senkinek sem okoz túlságosan nagy meglepetést. Az egyik utolsó (társ)rendezésében a műfaj könnyedebb, humorosabb oldalát is kipróbálta, a végeredmény pedig szokás szerint fantasztikusra sikeredett. A kiöregedő westernhőst a kiöregedő színészóriás, Henry Fonda kelti életre, míg a tipikus "Man with no name" paródiaként funkcionáló Senkit Terence Hill formálja meg élete alakításában. Valószínűleg csak az erős nosztalgia tört elő belőlem, amikor a 7. helyre raktam, de ezen túlmenően is az élbolyban van a helye.
6. Fegyvertársak / Open Range (2003) - Kritika
Téma: Hatalmasok vs kisemberek, terelés, bosszú; Típus: Modern western; Egyéb műfajok: Akció, romantikus
Furcsa, hogy Kevin Costner szerintem legjobban sikerült westernje nem kapott akkora figyelmet, mint a korábbi munkái. Pedig ha valami, hát ez nagyon megérdemelné, hogy körülrajongják, mert egy elképesztően jól összerakott, érzelmes és akciódús darabról van szó, amiben a szerelmi szál, a bajtársiasság, az igazságtalanság és a tökösség is remekül megférnek egymás mellett. A főbb szerepekben mindenki remekel, a végső lövöldözés pedig simán az egyik legjobb, amit valaha forgattak...
5. A vad banda / The Wild Bunch (1969) - Kritika
Téma: Elmúlás, bosszú; Típus: Revizionista western; Egyéb műfajok: Nincs
És ha már végső lövöldözés, akkor itt egy újabb példa - talán a legismertebb mind közül. Sam Peckinpah zseniális filmjében elkényezteti a brutalitásra vágyó nézőket. A jóféle spagettiwesternekhez hasonlóan kezdi el kaszabolni a statisztákat a jó öreg forgótáras gépfegyverrel, miközben literszámra folyik a vér és csak úgy ömlik le a falakról a vakolat. Nem véletlenül nagy kedvence ez a film sokaknak... Nálam például második nézésre sokkal jobban betalált, úgyhogy ha elsőre nem is tetszett annyira, érdemes adni neki még egy esélyt a későbbiekben...
4. Délidő / High Noon (1952) - Kritika
Téma: Törvényen kívüli vs törvény embere; Típus: Klasszikus western; Egyéb műfajok: Dráma
Ha egyszer tudnék egy ilyen forgatókönyvet írni... Ha egyszer leforogna még egy ilyen film... A Délidőről annyit kell tudni, hogy nagyjából realtimeban pörögnek az események, azaz másfél órás film sztorija másfél óra alatt játszódik le: a seriff frissen házasodván épp készül elhagyni a várost, amikor kiderül, hogy az általa lekapcsolt banditát, Frank Millert kiengedték és délre már meg is érkezik a vonattal. De ő ahelyett, hogy felhúzná a nyúlcipőt, úgy dönt, hogy szembeszáll vele, még akkor is, ha a város lakossága hátat fordít neki és egyedül kell véghezvinnie ezt a férfias feladatot... Ilyen egy igazi mestermunka.
3. Volt egyszer egy vadnyugat / C'era una volta il West (1968) - Kritika
Téma: Hatalmasok vs. kisemberek, bosszú; Típus: Spagettiwestern; Egyéb műfajok: Nincs
Elérkeztünk a dobogóhoz, hölgyeim és uraim. A legalsó lépcsőfokára nem kisebb film, mint a Volt egyszer egy vadnyugat állhatott fel, ami sokak szerint a valaha készült legjobb western. Sergio Leone ráérős tempóban csordogáló, eszméletlenül hangulatos és stílusos alkotásában a nagyvállalatok kegyetlensége kerül górcső alá, miközben egy rejtélyes, folyton a harmonikáján játszó idegen is megérkezik a környékre, hogy revansot vegyen a vasút egyre kifinomultabb eszközöket bevető emberén, Franken, aki egyszerű banditából küzdötte fel magát nagyon magasra és ehhez sokaknak kellett az életükkel fizetniük...
2. Nincs bocsánat / Unforgiven (1992) - Kritika
Téma: Fejvadászok, bosszú; Típus: Modern western; Egyéb műfajok: Nincs
A Nincs bocsánat az a film, ami végérvényesen leszámolt a western mítoszával. De nem csak úgy finoman, kíméletesen szúrta bele a kést, hanem mint egy vadállat, úgy tépte apró cafatokra. Clint Eastwood valószínűleg utolsó westernrendezésével elért a csúcsra, megmutatott mindent, amit ebben a témában meg lehetett. A karakterek első osztályúak, a sáros vadnyugati kisváros még sohasem volt ennyire hangulatos, a sztori egyszerűen pazar, a jelenetek pedig, amikben bemutatják a valódi vadnyugati élet minden apróságát, egytől egyig nagyszerűre sikeredtek. Ha pedig ez nem lenne elég, az Oscaron sem volt '93-ban bocsánat az ellenfeleknek...
1. A Dollár trilógia / Per un pugno di dollari (1964); Per qualche dollaro in piú (1965); Il buono, il brutto, il cattivo (1966) - Kritikák: első rész / második rész / harmadik rész
Téma: Titokzatos idegen..., klánháború, fejvadászok, pénzszerzés ; Típus: Spagettiwestern; Egyéb műfajok: Nincs
Mert ezeket a filmeket vétek különszedni. Mert lehet, hogy nem egy koherens egységet alkotnak a sztori szempontjából, de Sergio Leone Dollár trilógiájára ennek ellenére egy nagy egészként kell tekinteni, amiben minden egyes darabnak fontos szerep jut. A jó, a rossz és a csúf az emberek többsége szerint a valaha készült legjobb westernfilm (ezzel én sem vitatkoznék), az Egy maroknyi dollárért egy kis költségvetésű, korszakalkotó darab, míg a Pár dollárral többért rengeteg mindent divatba hozott (a fejvadász témától elkezdve Lee Van Cleefig), tehát úgyszintén műfajtörténeti mérföldkőnek tekinthető. Clint Eastwood karrierje is ezeknek a filmeknek hála indult be és milliónyi néző is Sergio Leone miatt kezdett el megszállottan rajongani a westernekért. Ennél többet pedig egy film sem képes nyújtani.
-------------------------------------------------------------------------------------
Ez lenne hát a végső 10-es (vagyis 14-es, hiszen ahol csak tudtam, csaltam), remélem a többség elégedett vele. Most nem lesz szavazás a következő témát illetően, de még egy utolsó nagyobb projektet tervezek a toplistagyártással kapcsolatban, ez pedig a "Háborús filmek TOP50" lesz, bár még számomra sem világos, hogy magát a "war" zsánert veszem alapul, vagy ilyen-olyan indokokkal leszűkítem a kört (valószínűleg ez utóbbi lesz). Szóval tessék továbbra is velem tartani: dobj egy lájkot a facebookos oldalamra! Hadd szaporodjon a blog követőinek a száma... Köszönöm :)
Lisztes