Lisztes megmondja a tutit

Swing (2014)

2015. augusztus 22. 15:00 - lisztes

A tavalyi év egyik legnagyobb hazai közönségsikere. És én még így látatlanban örültem is neki. Mert tudjátok, akármennyire is szőrösszívűnek tűnnek a bloggerek, a lelkük mélyén a többségünk nem szeretne sz*r filmeket látni, és általában nem azért ülünk be a moziba, hogy szenvedjünk. Különösen igaz ez a kétes hírű (és szagú) honi filmgyártás produktumaira, noha sokszor kellett már csalódni bennük. A bizalmat ezúttal is megszavaztam, mert volt egy elég jó érvem: 10 milliárd légy...

10147724_10203545305053655_307370575_o.jpg

Hát, most tévedtek. Jó, nyilván nem tudták, hogy milyen film lesz, míg be nem ültek rá, a statisztikák szempontjából pedig innentől kezdve mindegy, hiszen azt már senki sem számolja, hogy hányan mennek ki közben a termekből. De ez is csak gonoszság a részemről, mivel számomra döbbenetes módon a nézői visszhang is meglehetősen jó volt. Persze ezt is más világításba lehet helyezni azzal, hogy az általában mindent szarozó, frusztrált tinik és fiatal felnőttek helyett itt most az idősebb nők korosztályát célozták be.

Ez pedig - ha a marketing szempontjából nézem - nem volt egy rossz döntés. Annak idején a Mamma Mia is óriási érdeklődést generált, és a nyuggerkor felé repesztő asszonykák ott danolásztak a vászonnal szemben ülve Pierce Brosnannel, meg a többiekkel. Szóval igen, van egy olyan közönség, ami bár ritkán (évente talán 1-2x, ha megmozdul) vált jegyet moziba, de akkor azt tömegestől teszi. A szürke ötven árnyalata előtt 2 hónappal pedig szabad volt a terep.

foto_takacs_attila_swing-7.jpg

A sztori szerint három különböző életkorú nőt összeterel a sors egy étterembe, ahol egy egykori díva kornyikál, amikor épp bírja szusszal. A valahol 80 és a halál között tengődő nő, miután egy kis rosszullét után kisegítik az éneklésben, befogadja a három főhősnőt, és swingegyüttest csinál belőlük, mert az ugye mostanában olyan kelendő. Némi traszvesztita segítséggel megtanulnak nőként létezni, és lemennek egy balatoni haknitúrára, ahol aztán számos rendkívül érdekes és izgalmas kalandba keverednek. Vagy nem.

A nagy egymásra találás az étteremben az utóbbi évek hazai filmgyártásának egyik legkínosabb pillanata - már a felvezetésben is érződik, hogy az író próbálkozik, de cefetül, hogy a nem túl eredeti karaktereit valahogyan felvezesse, de basszus az, hogy ennyire futotta, az rendkívül siralmas. Jöhetne a klasszikus fordulat, hogy ez még csak a kezdet, és hogy ennél bőven rosszabb lesz, de az igazság az, hogy ezt a mélységet már nem sikerül reprodukálni. Továbbra is a béka segge alatt a színvonal, az nem kérdés, de a legrosszabbon szerencsére már az elején túlesünk.

swing.jpg

Na, és akkor itt jön a jó öreg Barátok közt színvonal a három főhősnővel, és az ő mindennapi problémáikkal. A legfiatalabb a Törőcsik Franciska által zombi-színvonalon alakított Angéla, akinek egy pillanat, nem sok, annyi szerethető megmozdulása sincs... Ezért is ér majd minket váratlanul a vége, amikor valamiért kiderül, hogy valójában ő volt a főszereplő. Na, szóval ő kapott egy szakmai féltékenység + szerelmi szálat, aminek a végkimenetelét csak azok nem sejtik, akik reménykednek egy kicsit abban, hogy ez a film talán egy kicsit MÁS lesz.

A másik mellékszál az meg is marad mellékszálnak. Rita, az 50-es, épp válófélben lévő nő Csákányi Eszter alakításában színészileg mindenképpen jobb, csak éppen annyira érdektelen, és ezerszer látott, hogy ismételnem kell önmagam: csak azok nem sejtik, hogy mi fog vele történni, akik abban bíznak, hogy a Swinget nem az olcsó, unalmas klisét mentén húzták fel. Bár mentségükre legyen szólva, a transzvesztiták végtelenül sztereotip ábrázolásával már az elején nyilvánvalóvá teszik, hogy ez bizony NEM AZ A FILM...

7300163_16f009e454fbae9460f39562540d5040_wm.jpg

Végül pedig a sokáig főszálként pátyolgatott, nem barátokköztös, inkább olyan S.O.S. Szerelem-szintű sztoriszál Ónodi Eszteré és Mészáros Béláé. Harmadszor már nem írom le, mekkora kliséhalmaz ez is, úgyis tudjátok. Fantáziátlan, tipikus Sas Tamás-kaliberű vígjáték, ahonnan tényleg csak a Lay's és Axe termékekről készített közelik hiányoztak (azért TV2 volt benne szerencsére). Egy tucatsz*r, 3 darab érdektelen szállal, indokolatlan hosszúsággal és teljes fantáziátlansággal. Az életjeleket mutató magyar filmgyártás renoméját így lehet laza 2 óra alatt újfent a földbe döngölni.

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr317661622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szolzsenyicin, az első szovjet antibiotikum 2015.08.22. 17:17:57

"Ónodi Eszteré és Mészáros Bélájé" jaj.

szolzsenyicin, az első szovjet antibiotikum 2015.08.23. 00:13:10

@lisztes: Köszi! A közelmúlt többi (jobban sikerült) magyar filmjével, mint Isteni műszak, Kaméleon, Nyomozó fogsz foglalkozni?

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2015.08.23. 11:05:30

@szolzsenyicin, az első szovjet antibiotikum: Most egy elég nagy hangvételű (háborús) projekten dolgozok, de utána mindenképp szeretném behozni a magyar filmes lemaradásomat. Elsősorban a Vajna-érára koncentrálnék (a többségét azoknak a filmeknek amúgy is láttam), de tervben vannak régebbről a(z állítólag) jobban sikerült darabok is, mint amilyen a Nyomozó is. Az Isteni műszakot láttam, azt nagyon nem szerettem :/

szolzsenyicin, az első szovjet antibiotikum 2015.08.23. 16:08:32

Pedig szerintem elég hangulatos lett, igaz a sztori nem állt össze koherens egésszé. A szakmai részeket mentőorvosi szemmel nézve is van mibe belekötni, de összességében nekem inkább tetszett, mint nem.

szolzsenyicin, az első szovjet antibiotikum 2015.08.23. 16:58:33

Nekem most az imdb top 250 film projekt van soron, aminek a féltávjánál járok, de most következnek a fekete-fehér, az animációs és a zenés filmek, szóval a neheze. :D