Lisztes megmondja a tutit

A katona apja / Jariskatsis mama (1965)

2015. augusztus 26. 15:00 - lisztes

Azért szeretek elkezdeni nagyobb volumenű toplistákat gyártani, mert bár tény, hogy több gyengébb darabba is belebotlok, ráveszem magam olyan filmek megnézésére is, amiket más körülmények között jobb esetben is 10 évig halogatnék. Pedig néha érdemes rászánni az időt olyan művekre, amik nincsenek igazán piedesztálra emelve, mert bizony megesik, hogy az ismeretlenségük oka nem a gyenge színvonalukban keresendő. Nos, ez a helyzet A katona apja című szovjet filmmel is.

600full-father-of-a-soldier-_jariskatsis-mama_-poster.jpg

Egészen pontosan egy grúz háborús filmről van szó. Rögtön ide is kell citálnom a szintén nagyszerű, és félig szintén grúz produkciót (bár az elsősorban észt film), a Mandarinokat 2013-ból, mert bár teljesen más a témája, hasonlóan nagyszerűen dolgozza fel azt. És ismét el kell mondanom ennek a filmnek a kapcsán is, hogy ne tántorítson el senkit sem a fekete-fehér kép, vagy maga a tény, hogy az egyébként jogtalanul nem ajnározott grúz filmgyártás, és nem pedig Hollywood szülöttje a film.

A sztori a második világháború idején játszódik, mégpedig a Szovjetunióban. Egy grúz falu szülöttje, Giorgi levelet kap a kórházban fekvő fiától, és úgy dönt, meglátogatja, mielőtt visszaküldenék a frontra. Az utazás azonban tovább tart, mint gondolta, mert mire a céljához ér, gyermeke már újból tankot vezetve tör rá a németekre, miközben a hátországban azért még akadnak problémák. Bár már meglehetősen idős, Giorgi is beáll katonának, abban a reményben, hogy megtalálja a fronton egyetlen fiát.

father-of-a-soldier-35702_3.jpg

Ebben a filmben minden klappol - jó a sztori, tetszetősek a fordulatok, nagyszerű az operatőri munka is... Egy valami viszont még így is kiemelkedik a mezőnyből, ez pedig a színészi játék. Sergo Zakariadze maga a nagybetűs KARAKTER. Igen, ezzel kicsit most pofán vágom magam, mert azon az állásponton vagyok, és ezt sokszor hangsúlyozom is, hogy akik karakterszínészként jók, általában megbuknak egy egész estés film főszereplőjeként (ami kis dózisban vicces, nagy dózisban már ártalmas).

Ezzel szemben Sergo ténylegesen egy olyan karaktert hoz, aki azért ismerős lehet innen-onnan, apróbb mellékszerepekből, hiszen már maga a kinézete, és a gesztusai is elegendőek ahhoz, hogy nagyjából elhelyezzük magunkban, miféle ember lehet ő. Erre most ebben a filmben rá bízták a főszerepet! Úgy, hogy kb. az összes jelenetben jelen van, mégsem idegesítő, sőt, egyike a legszerethetőbb figuráknak, akik valaha megelevenedtek a vásznon.

968full-father-of-a-soldier-_jariskatsis-mama_-screenshot.jpg

Az öreg küldetéstudata ráadásul nem egy eszméből fakad, hanem egyedül az hajtja előre, hogy újra láthassa a fiát, ami úgy gondolom, nagyon szimpatikus vonás (mondjuk én sem sietnék haza, ha a feleségemnek akkora bajsza lenne). Oké, a filmben tetten érhetőek - méghozzá nem is annyira finoman - a szovjet háborús propaganda megnyilvánulásai, de hát nem lehet minden film háborúellenes, mert az is unalmas lenne, nem igaz? Igen, ez a film bár sok negatívumot is megmutat, mégiscsak a pozitív oldalt hangsúlyozza: tehetsz a hazádért, és lehetsz hős.

De azt azért nem lehet elvitatni tőle, hogy kritikát is megfogalmaz: Giorgi fiát a harmadik kórházban kezelt sebesülése után is kiküldik a frontra, sok a megnyomorodott ember az országban, maga a szovjet hadsereg sincs mindig a toppon, de meglepő módon ezt sem letargikusan, hanem teli élettel, szeretettel és vidámsággal tele mutatják be a vásznon (elég csak a grúz népdal eljátszására gondolni Szilveszter napján). És azt most megint az olvasóra kell bíznom, hogy eldöntse, ez jó, vagy rossz dolog-e, rám felüdülésként hatott a sok kemény(nek) szánt dráma után.

zpi9ueuenbgfmbkb0jtacbnsjuq.jpg

Pedig itt is vannak drámai pillanatok, sőt, talán pont a kontraszt miatt működnek ilyen jól. A végjáték egyértelműen a csúcs, bár kicsit kiszámítható, azért így is szívbe markoló. A magyar szinkron pedig szimplán tökéletes, érdemes azzal nézni, mert Giorgihoz mesteri magyar hangot találtak. Rövid játékidejével, történetével és karaktereivel az A katona apja könnyen fogyasztható darab, de ez nem jelenti azt, hogy értéktelen volna. Egy nagyon emberi dráma egy nagyon kegyetlen korszakból, könnyeden tálalva.

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr997578250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Oldfan 2015.08.28. 09:02:41

Ez volt propaganda film a maga korában, nem a Ballada a katonáról. Miért? Pár példa rá.
Mert nem ilyen volt a szovjet hátország világa, (Az úton már simán lekapcsolták volna az öreget az NKDV emberei, s valószínűleg kivégzik. Engedély nélkül igyekszik a front felé? Áruló!) A frontharcosok kezelése, a viselkedésük, pláne nem a kort adja vissza . A legszembetűnőbb, hogy az apa burkolt Sztálin kép. (Sztálin eredetileg Dzugasvili volt. Nem véletlen, hogy a nagyszerű főhős grúz, aki elveszíti a fiát.) Sem a nehézségek, sem a leküzdésük nem valószerűek. Végig azt sulykolja a mozi, hogy mindenkinek áldozatot kell hozni, az élet nem kiszámítható. A berlini finálé nagyon kicentizett dolog. Viszont mi lehetne hatásosabb, amikor a sok megpróbáltatás után az utolsó pillanatban csap le a végzetes véletlen? A történetben a mindenkori hatóságok jók, még ha néha morózusak is. Az atyáskodó, gondoskodó államot pedig hőségesen szolgálja az egyén, amely végül elnyeri méltó jutalmát. Nagy szükség volt akkoriban ennek a naiv megközelítésnek a terjesztésére, mert a borzalmas szovjet emberveszteségek oka épp a könyörtelen bürokratizmus volt. A tábornokoknak szállítani kellett valami tálalhatót, ha a "Bajszos" bejelentést tervezett egy adott napra, mert az életükkel játszottak. Ennek árát aztán a frontkatonák fizették meg. (Pl. A Komintern találkozóra be kellett volna venni Bécset, de mert nem ment, így Magyarország ápr. 4-i "felszabadítása" lett belőle, ami hamis dátum volt.)
Ezzel együtt élvezetes a mozi, mert tiszta emberséget sugall. A rendező képes volt a kiadott "elvi" szempontok, a kikövetelt dolgok ellenére minőségi munkát kihozni az adott, írott nyersanyagból. Ehhez igazi tehetség kell. De az akkori viszonyokról azért jó tudni a valóságot, még jobb nem felejteni, nehogy megismétlődjenek a dolgok.