Lisztes megmondja a tutit

Kiskakukk / Kukushka (2002)

2015. augusztus 29. 15:00 - lisztes

A recept ismerős lehet (a "kedves ellenségem" szakácskönyvből főztek ezúttal is), de az egyedi ízek ismét betaláltak, egy félelmetesen jó filmet eredményezve. A 4 millió dolláros büdzsé - csak halkan jegyzem meg - még magyar viszonylatban is megvalósítható lenne, csak hát megint ott az a fránya mumus, amit úgy hívnak, hogy forgatókönyv: mi azt nem nagyon tudunk írni, ezért aztán esélytelen, hogy ennyi pénzt valaha is össze lehessen kaparni egy normális filmötletre.

the-cuckoo-kukushka_10634.jpg

De abbahagyom a károgást, megtettem már elégszer, és biztos, hogy megteszem még jó néhányszor. Addig is hadd mutassam be azt a filmet, amit akár mi is leforgathattunk volna tizenvalahány évvel korábban, mert kb. annyi statiszta van benne, mint a Honfoglalásban. Egy klasszikus (javarészt) egy helyszínen játszódó dráma, aminek van egy ütőkártyája, méghozzá maga a piros ász: a humora. Az életszagú, egyáltalán nem erőltetett, a szituációból fakadó humora.

A titok nyitja pedig baromira egyszerű. A három főszereplő mind-mind más nyelven beszél (számi, finn, orosz), és nem értik meg a másikat. Jó - mondanád -, de hiszen a Pokol a Csendes-óceánonban ugyanezt csinálták, oszt' mégsem volt olyan vicces, maximum kínunkban nevettünk. Igen, annak a filmnek a szereplői véresen komolyan gondolták a háborút, míg a Kiskakukk harmadik (női) szereplője jámborságával, és pajkosságával egycsapásra felold minden ellentétet, és ha a későbbiekben egymásnak is esik a finn és az orosz katona, az is olyan körítésben zajlik, amitől csak röhögni tudunk rajta.

pic4cd.jpg

Bajtársai büntetésből egy sziklához láncolva hátrahagyják mesterlövész társukat, aki napokat tölt azzal, hogy valahogyan kiszabaduljon. Közben az oroszok egyik katonáját feljelentik, és vinnék kivégezni, amikor egy bomba eltalálja az autójukat. Mindketten (a finn és az orosz is) egy, már négy éve egyedül élő számi nőnél köt ki, aki egyrészt segít nekik emberségből, másrészt pedig nagyon vágyik egy kis társaságra már. Persze a harctéri ellenfelek nehezen barátkoznak, még úgy is, hogy össze vannak zárva...

Az elején van még némi dialóg, de amikor a három karakter végre találkozik egymással (ezt kicsit elhúzzák, kb. 20 perc is eltelik, mire ide eljutunk), akkor már klasszikus értelemben véve vett párbeszédek nincsenek (hasonlóan a már említett Lee Marvin-filmhez). Persze a szereplők beszélnek egymáshoz, csak mivel egyik sem érti, mit akar a másik, az activity-t meg csak néha jut eszükbe segítségül hívni, tulajdonképpen elbeszélnek egymás mellett, és a gesztusokból, hangsúlyokból néha teljesen mást szűrnek le, mint amit partnerük közölni akar épp.

the-cuckoo-kukushka-4.jpg

Ezen pedig mi a nézők jókat röhöghetünk, hiszen nekünk ott van a mindentudó feliratunk. Szerintem ez önmagában is zseniális ötlet, a kidolgozása (mikor mire mit reagáljanak) pedig példaértékűen jól sikerült. Maximum csak akkor érződik kicsit erőltetettnek, amikor tudjuk: ezt bizony könnyen el lehetne mutogatni kézzel-lábbal, és akkor nem lenne probléma (pl.: a mérges gombaleves esetében). De ha nagyvonalúak vagyunk, ettől akár el is tekinthetünk, lévén pusztán szórakoztató céllal, nem a történet öncélúsága miatt kerültek bele.

Mindhárom színész ügyes, de Anni-Kristiina Juusót muszáj külön is kiemelnem, annyira természetes a játéka. Ez volt az első filmszerepe, és a már szinte nem is létező anyanyelvén kellett játszania, talán ettől is volt ennyire hihetetlenül őszinte minden megmozdulása (a búcsúzás mimikája előtt le a kalappal). Akkora jókedvvel és annyi élettel tölti meg a karakterét (akit egyébként szintén Anninak hívnak), hogy nem csoda, hogy bezsebelt pár díjat a szerepével (de sajnos a legrangosabb fesztiválok elkerülték a filmet).

kukushka1.jpg

Az utolsó kb. 20 percben enyhén spirituális vonulata nekem személy szerint már kevésbé tetszett (elnyújtottnak éreztem, akárcsak az elejét), de elfogadom, hogy ez is a sztori fontos része volt. Ha szereted az efféle történeteket (Mandarinok, Éjfélre kitisztul, A becsület keresztje, Pokol a Csendes-óceánon, Senkiföldje, A negyvenegyedik, Isten hozott Donkmakgolban, illetve a Kedves ellenségem), akkor garantáltan ez lesz az egyik kedvenced közülük.

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr837692758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

micsoda? 2015.08.30. 21:20:18

Nekem tetszett a film. Van benne minden dráma, mosoly, és jó a vége:)

Mr. Garry Soneji 2015.08.31. 07:57:16

Ezt par evente megnezem. Imadom.

Kopi3.14 2015.10.06. 14:31:01

Akkor nem bántad meg, ha jól olvasom. Szerintem a helyzetből adódó "szürrealitás", minden szintjén- a férfiakon uralkodik egy gyenge nő, a háborús ellenségek el kell viseljék egymást, az utállak, mert létezel, de kell valaki, akihez beszélhetek helyzetek, jelenetek finom fűszerei a szerencsére nem rohanó történetnek.