Lisztes megmondja a tutit

Kábszer / Dope (2015) - Cinefest 2015

2015. szeptember 25. 15:00 - lisztes

Semmit nem tudtam erről a filmről, amikor beültem rá Miskolcon. Ez részben szándékos volt, mert ha nagyon akartam volna, nyilván utána tudok nézni, de gondoltam, hogy a cím és a hely, ahol vetítik (azaz a Cinefest) mindent elmond: drogozó fiatalok érfelvágós drámáját, vagy valami durva krimit vizionáltam magam elé. Nem is tévedhettem volna nagyobbat, ugyanis a Kábszer az év egyik legjobb vígjátéka. Egy olyan darab, amire a "meglepetésfilm" terminust kitalálták.

dope-movie-poster.jpg

Szóval vígjáték, méghozzá a jobbik fajtából. Az, amelyik szinte végig ott tartja a vigyort az arcodon, de - és most kapaszkodj meg - képes arra is, hogy egy releváns problémáról elgondolkoztasson. Mivel a főszereplők fekete srácok a gettóból, ez a téma rasszizmus egy vadhajtása, a szegényebb sorból származók problémás helyzete, társadalom általi megítélése, és a kasztrendszer korlátainak döntögetése. Mert igen, ezeknek a srácoknak a Harvardra nehezebb bejutni, mert sajnos sehol sem pusztán csak a képességek számítanak.

Ez komoly probléma, és surprise-surprise nincs rá egyértelmű, és egyszerű megoldás. De szerencsére a film nem is kezd el megoldást keresni, csak egy kicsit moralizál, de azt is - mint egy jóféle kábszert - a megfelelő dózisban teszi csak. És igen, ez számomra mindig fontos szempont - azaz hogy ne erőltessék rám a film készítői a saját nézetüket, ne mondják meg, hogy mit gondoljak, mit érezzek. Ez egy vékony határvonal (pl.: a Saul fiánál is nagyon jól belőtték ezt), de szerencsére a Kábszer készítői elsősorban szórakoztatni akartak, és ezért nagyon hálás vagyok.

dope2.jpg

A történet középpontjában 3 geek áll - a csavar annyi a dologban, hogy nem a "tipikus" amerikai középiskolában, hanem egy olyan helyen próbálnak normálisan tanulni, amivel Michelle Pfeiffernek is meggyűlt már a baja a Veszélyes kölykökben. És bár láthatatlanok nem tudnak lenni, mindent megtesznek az ügy érdekében... egészen addig, amíg egy lány meghívására el nem mennek egy buliba, ahol egy lövöldözés után véletlenül hozzájuk kerül 100 000 dollárnyi  narkó. És mit csinál egy tisztességes fekete srác ennyi narkóval? Naná, hogy megszabadul tőle! Kis adagokban, pénzért cserébe...

Ebben a filmben imádnivaló #1: a főszereplők stílusa. Merthogy egy rendes fekete geek srácnak 2015-ben tudjátok mi a retro? A 90-es évek, vagyis a hip-hop aranykora az N.W.A.-tól elkezdve Mc Hammeren át azokig, akikről itt, Magyarországon mi nem is hallottunk, de odaát óriási hatást gyakoroltak a popkultúrára. Malcolmék őket tisztelik, őket tartják követendő példának, és velük vannak úgy, ahogy én voltam anno az Omegával, amikor mindenki más az osztályban Britney Spearst, meg Back Street Boyst hallgatott. Ja, hát én sem a zenei ízlésemnek hála voltam népszerű a suliban.

dope1.jpg

Ebben a filmben imádnivaló #2: a főszereplők játéka, stílusa. Egyrészt rohadt jól áll nekik ez az outsider 90-es évekbeli ruházat, és nem utolsósorban a sulizenekarukban is igen király muzsikát játszanak, másrészt pedig ezt a lehető legnagyobb természetességgel teszik. A főszerepet alakítő Shameik Moore frizurája is nagy királyság, de a táncmozgásai, és a muzikalitása is sokat dobott Malcolm karakterén. Arról a bamba, kétségbeesett pofáról, amit elég gyakran előhúz a tarsolyából, már ne is beszéljünk...

Ebben a filmben imádnivaló #3: a sztorija, és a különböző műfajok hibátlan egymásba vegyítése. Igen, ez a kettő nagyban összefügg, hiszen a 90-es évek Spike Lee, és társai által rendezett gettófilmjei-utánérzés adja az alaphangulatot, amibe aztán némi Guy Ritchie-s "mindenki a szajré után megy, és mindenki síkhülye" csavart vegyítenek, hogy aztán a végén tök más irányba futtassák ki a sztorit. Mindezt úgy, hogy nem érződnek éles váltások, és nem nagyon lehet kiszámítani, hogy mi fog történni - ugyanakkor nem is öncélúan viszik el más-más irányba.

218.jpg

Humor, humor, humor. És ezt azért hangsúlyoztam már az elején is, mert mindent egybevetve a Kábszer legnagyobb erőssége, hogy rendkívül vicces. Középsulis tinivígjátéknak is álcázza magát egy ponton, ahol a szüzesség elvesztése a legfontosabb probléma, de ezen is tud annyit csavarni, hogy ne érezzük egy percig sem azt, hogy lopták volna, vagy csak alibiből került volna a sztoriba. A lezárás pedig egyenesen pazar. Elgondolkodtató, de nem szándékosan felháborító üzenet egy olyan társadalomnak, amiben még mindig komoly probléma a rosszabb sorból érkezők érvényesülése, vagyis hát az érvényesülésének hiánya - és erről lehet, hogy nem ők tehetnek...

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr667807018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.