Lisztes megmondja a tutit

A nagy háború / La grande guerra (1959)

2016. január 07. 15:00 - lisztes

Kevés a jó film az I. világháborúról, pedig ez a korszak is megérdemelné azt, hogy méltóképpen megemlékezzenek róla. És ha esetleg készülne is egy erős alkotás a témában, mint amilyen A nagy háború 1959-ből, egyszerűen elsikkad, és ma már alig emlékszik valaki rá. Pedig annak idején Velencében megnyerte az Arany oroszlánt is. Oké, hazai filmeknek kicsit mindig könnyebb dolga van, de a legjobb idegen nyelvű film Oscar-jelölését már nehéz lenne ezzel magyarázni.

408590496_e37890eed7_o.jpg

A csavar még csak most jön: ez egy vígjáték. Legalábbis részben az, hiszen minden drámai pillanatra jut 1-2 humoros is. Ez könnyen eredményezhetne értelmetlen katyvaszt, de szerencsére A nagy háború pont ettől működik. A 40-es évek naivitása visszaköszön, de a modernebb idők hatására már koránt sem olyan leányálom-szerű a frontszolgálat. A karakterek egyik pillanatról a másikra meghalhatnak, és meg is halnak, mi pedig két gyáva olaszt követünk végig, akik ügyeskedéssel próbálják meg túlélni a katonaságot.

Giovanni örülhet, mert amnesztiát kapott a bíróságtól. Illetve örülhetne, ha ez nem jelentené azt, hogy amint kiteszi a lábát a börtön falai közül, már be is sorozzák. A jelentkezés alatt ismerkedik meg Orestével, akivel - annak ellenére, hogy egy mitugrász kis talpnyaló - szép lassan összebarátkoznak. A VII. ezredhez sorozzák be őket, ahol szép lassan fogynak az emberek az osztrákok elleni csatározásoknak köszönhetően. De Giovanni és Oreste vannak olyan gyávák, hogy mindent megússzanak...

grande_guerra2.jpg

Az, hogy az olaszok képesek voltak megtenni két gyávát pozitív főhősnek, már önmagában nagy bátorságra vall, de az, hogy ebből aztán még jól is jönnek ki, azt nem tudom máshogy értelmezni, csak tömény zsenialitásként. A két főszereplő úgy viselkedik, mint egy átlagember. Nem úgy, ahogy egy átlagember szeretne viselkedni a háborúban, hanem úgy, ahogyan ténylegesen viselkedne. Ők meg merik lépni az ellátmányért menve, hogy inkább sz*rban hagyják az ezredüket, de nem mennek vissza: mit számítana már az a két ember, nem igaz?

Tele van önző, gyarló emberi tettekkel, de mégsem utáljuk meg ezeket a figurákat, mert rengeteg szeretnivaló vonásuk van. És itt jön a képbe az elején pedzegetett vígjáték-vonal. Ha ezt egy komoly drámaként akarták volna lenyomni a torkunkon, biztosan megakad. De így, a könnyedebb hangvételt az előnyükre fordítva a film készítői egy olyan képet festenek az I. világháborúról, amit annak ellenére, hogy tényleg sok humoros momentum van benne, hihető látleletnek tűnik.

grande-guerre-02-g.jpg

A könnyedebb hangvétel ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nincs súlya a történéseknek. Sőt! A mellékszereplőket is olyan kiváló érzékkel írták meg, és castingolták össze, hogy az alatt a rövid vásznon töltött idő alatt is rögtön megkedveljük őket, és érdeklődünk a sorsuk iránt. Na és persze, mint ahogyan azt már említettem is, itt senki sincs biztonságban: a legszeretetreméltóbb karakterek is méltatlan halált halnak egyik pillanatról a másikra, növelve a történet életszagúságát.

Az olyan pillanatok, mint pl.: a senkiföldjén kotorászó csirke édesgetése egy jó tyúkleves reményében, vagy a "győztes" VII. ezred bevonulása az ünneplő, majd szép lassan elhalkuló városba, felejthetetlen élménnyé teszik a filmet. Az meg már csak hab a tortán, hogy a statisztákkal nem spóroltak, és a harci jelenetek, noha nincsen sok belőlük, igényesen vannak összerakva, és pár ügyes trükknek hála többnek is tűnnek, mint amennyit ténylegesen mutatnak nekünk.

015-vittorio-gassman-theredlist.jpeg

A nagy háború egy méltatlanul elfeledett háborús vígjáték-dráma, ami remek, és igényes szórakozás még a mai napig is. Sokáig nem tudtam hová tenni magamban a filmet, mert annak ellenére, hogy láttam már hasonlót, nem mondanám szokványos darabnak. Ezt a teljesen váratlan, és szerintem rendkívül erős befejezés csak nyomatékosította bennem. Így lett egy nagyon jó filmélmény egy alig ismert, és alig méltatott olasz I. világháborús filmből, az 50-es évek végéről.

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr697638300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.