Lisztes megmondja a tutit

Ragadozó / Predator (1987)

2016. március 08. 15:00 - lisztes

A 80-as évek akciófilmjeinek főhőse a következő alkotóelemekből állt össze: izom, izom és izom. Stallone és Schwarzie ebben az évtizedben élték a virágkorukat, és ez jól is volt így. Az ebben az időszakban készült akciófilmeknek mai szemmel nézve kellemes nosztalgikus bája van - itt még nem számított annyira a korhatárbesorolás, a lényeg az volt, hogy elhiggyük a főhősökről, hogy ők aztán tényleg képesek végezni mindenkivel - ehhez meg ugye kellett az aktin meg a miozin.

poster1.jpg

A vicces az, hogy egy évvel később pont jelen film rendezője villantott valami újat, és hozta le a földre ismét a felfújt izmuktól elszállt akcióhősöket, amikor a Die Hard című filmben egy nagyon is sebezhető főhős bujkált a rosszfiúk elől. A Predátor azonban még a régi stílusban készült: a karakterek közül szinte mind nagydarab izomállat, és hát nah, ezt a filmet nem a színészi játék miatt szerettük meg. De az biztos, hogy annak ellenére, hogy egy Aliens-koppintásnak készült, nagyon is meghatározó darabbá vált.

Oké, a koppintás erős szó, de Jim és John Thomast Cameron tengerészgyalogosai ihlették meg, amikor a forgatókönyvet megalkották, és aki látta az eredeti Predátor-kinézetet, az tudja, hogy a mostani formánál sokkal jobban hasonlított a lény egy Xenomorphra. Fun fact: eredetileg Jean-Claude van Damme játszotta volna a címszereplőt, de nem jött be neki túlzottan a dolog, ezért aztán lecserélték a film végén helikopter-pilótaként is feltűnő Kevin Peter Hallra.

urlo-di-predator.jpeg

Még egy kapcsolat A bolygó neve: Halállal, hogy a Predátor védjegyévé vált állkapcsokat James Cameron javasolta, ettől pedig végre valahára a falloszra emlékeztető Xenomorphok mellé kaptunk egy vaginára emlékeztető szájú  (persze csápok, meg fogak nélkül) űrlényt is. Na jó, kicsit elkalandoztam. Szóval '87-ben megszületett a Predator, egy olyan földönkívüli, ami intelligens, de mégis primitív világszemléletű, aki technológiájában jóval fejlettebb nálunk, szereti a meleget, könnyen mozog a dzsungelben, és nagy harcosok trófeáira vadászik.

A sztori itt most tényleg csak alibi: be kell mennie egy rakás képzett katonának a dzsungelbe, ahol egyesével levadássza őket egy láthatatlan földönkívüli. Pont. Nincs túlbonyolítva, de mégis megvan benne minden, ami kell. Ha mély karakterdrámát nem is kapunk, akad azért egy simlis CIA-s, egy kis bajtársiasság, és a lépteiket előre hajtó túlélési ösztön. Meg persze ott a rejtélyes idegen, amiről mi mindig egy kicsit többet tudunk, mint a szereplők (lévén van pár Predátor POV felvétel is), de még így is nyugtalanítóan keveset.

predator-dutches-team-2.jpg

Miért kedvelem ezt a filmet annyira? Egyrészt talán a zseniálisan kitalált "mitológia" miatt, amiből a későbbi részek sajnos inkább csak elvettek, mintsem hogy hozzáadjanak bármi értelmeset is. Valahogy jó látni, hogy reflektálva a kor igényeire a képzett harcosok ellen egy még jobban képzett harcos indul hadba - mert bár intelligens lény a címszereplő, azért ez Dutch osztagáról is elmondható, hiszen ők sem hülyegyerekek. A láthatatlanság, az infravörös érzékelése, a fegyverzete, és legfőképpen a motivációi azok, amik simán eladják a filmet az olyan gyermeteg lelkületű embereknek, mint én.

Másrészt pedig technikailag és stílusban is ott van a szeren. '87-ben a láthatatlanságot érzékeltetni egyáltalán nem volt egyszerű (piros ruhával és számítógéppel oldották meg). De képileg egyébként is fantasztikus: imádtam a helikopter vörös világítását, az éjszakát a dzsungelben, a Predátor látását, de még a vére színét is. McTiernan ráadásul tudja, hogy aduász van a kezében, és türelmesen vár, nem játssza ki: az idegent nagyon aprólékosan kifejtve ismerjük meg, és az, hogy néha látjuk azt is, amit ő csinál, az egészet még inkább hátborzongatóbbá teszi.

predator-team.jpg

Ennyi év távlatából persze kényelmes kijelenteni, hogy mekkora klasszikussal van dolgunk. Arról nem is beszélve, hogy jó néhányszor láttam már gyerekként is, és gondolom rengetegen vannak velem hasonló cipőben, úgyhogy a nosztalgia-faktor sem utolsó szempont a film megítélésekor. De mindezektől elvonatkoztatva próbáltam most nézni, és azt kell mondjam, ez a film még így is fantasztikus. Kár, hogy a folytatásairól ugyanez már nem mondható el - de talán majd most: a következő részt, ami az eredeti közvetlen folytatása lesz Shane Black írja, és rendezi, ami egyet jelent azzal, hogy k*rvajó lesz. De nagyon. Én már most megmondtam.

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr477453908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.