A projekt, ami már a 90-es évek eleje óta érlelődött, de úgy látszik, ennyi idő is kevés volt neki ahhoz, hogy a végeredmény értelmes legyen. Gonosz vagyok kicsit, mert be kell vallanom egy szörnyű titkot: a bemutatója elején nekem ez a film még úgy-ahogy tetszett is. Már akkor is ki voltam akadva pár f*szságon, de akkoriban jól szórakoztam rajta. És azt kell mondjam, hogy most sem változott olyan sokat a helyzet. Rosszabb filmnek tartom, mint először, de még pont belefér a bűnös élvezet kategóriába.

Paul W.S. Anderson neve hallatán pár embernek felcsillanhat a szeme miközben beugranak a Boogie Nights, meg a Magnólia képsorai, de aztán azok is rájönnek, hogy azt a csávót Paul Thomas Andersonnak hívják, szemben mai "sztárrendezőnkkel", aki olyan klasszikusokat szállított, mint a Mortal Kombat, vagy a Resident Evil. Őszinte leszek: ez az Anderson nem tud történetet mesélni. Rendezni tud, mert kapunk pár nagyon fasza akciójelenetet kb. mindegyik filmjében, de ez még édeskevés ahhoz, hogy élvezhetőek legyenek, amiket kiad a kezei közül.

Na, de annyit tepert a Foxnál, hogy megcsinálhassa _A_ crossovert, hogy végül a 2000-es évek elején elindulhatott a projekt. Addigra persze Weaver és Schwarzie is öregebbek voltak a kelleténél, meg egyébként is... Ott spóroltak, ahol lehetett, így javarészt a "B" kategória alatti színészfelhozatalból választottak - nyilván sok pénz kellett volna ahhoz, hogy a szkriptre rábólintson egy jó passzban lévő sztár. Így maradt a sok tucatszínész, akik egyébként sem töltenek be más funkciót, mint amilyent a Predátor 2. féldisznói töltöttek be hentesüzem-jelenetben.

A sztori szerint a Weyland vállalat egyik műholdja különös adatokat küld a cégnek: az Antarktiszon egy piramos alakú épület körvonalai látszódnak kirajzolódni a hőtérképen, ezért rögtön kutatócsoportok szerveznek, hogy megnézzék maguknak a helyet. Hamar kiderül azonban, hogy nem kellett volna kíváncsiskodniuk, hiszen ez a piramins (mint egyébként minden más piramis is) áldozati helyként, és csatatérként is funkcionál: 100 évente ide térnek vissza a tini Predátorok, hogy férfivá éljenek a szűzlányokból kikelő Alieneket legyakva.

Aki azt állítja, hogy nem várt régóta egy ilyen filmre, az nagy valószínűség szerint hazudik. A világtörténelem két talán legikonikusabb idegen lényét eresztik össze, hogy minden eddiginél kreatívabban gyilkolásszák egymást, miközben az emberszereplők rohangálnak ide-oda, sikítoznak, és jól meghalnak a gigászok küzdelme alatt. Persze ez csak a külcsín, valamennyiünk nevében bátran merem állítani, hogy ennél valójában többre vágytunk: érdekes történetre, kedvelhető karakterekre, és a látványon túl még egy nagyon fontos, a mozizásnál elengedhetetlen dologra, vagyis az izgalomra.

De nem így lett. Már az első 5 percben pofánköpik a Predátor-filmek egyik alapszabályát, miszerint csak a legmelegebb években jönnek a Földre vadászni. Mert hát hová máshová kellene helyezni a sztorit, mint a mínusz 20-ba? Az Antarktisz persze érthető választás a piramisos móka miatt, de bármennyire is izgalmas elképzelés az ősi földi kutúrák és az AVP filmek keresztezése, az antarktiszi piramis sok szempontból faszság. Mert elárulom, amióta a civilizációk léteznek, nem mozogtak annyit a kőzetlemezek, hogy az Antarktiszra ember által épített piramis elképzelhető felvetés legyen.

Ha ezen még túl is tesszük magunkat, akkor is ott van az, hogy ebből a filmből teljesen hiányzik a feszültség. A karakteret épphogy csak megismerjük, máris meghalnak - meg sem próbálják pl.: megkedveltetni velünk őket (nem, pár fotó mutogatása a gyerekekről nem sokat segít). Jellegtelen karakterekért pedig még egy feszült filmben sem izgulunk annyira, pláne egy olyan gyors tempójúban, mint ez... Egy Alien kb. 10-15 perc alatt jut el addig, hogy arctámadóból kifejlett példány legyen.

Persze csak akkor, ha a dramaturgia ezt kívánja. A fontosabb szereplőkben pl.: lassabban fejlődnek. És ha azt hinnéd, hogy ezzel a 10-15 perccel szándékosan túlzok, rossz hírem van! A filmben a piramis 10 percenként változik, így pontosan be lehet lőni, hogy mennyi idő telt el két lényeges esemény között. Ezért aztán persze a film teljesen hiteltelenné válik, hiszen csak akkor tartja be a saját maga és elődei által felállított szabályokat, amikor az neki jól esik.

Slendrián munka pár igen jó, és még annál is menőbb pillanattal. Ennél lényegesen többet érdemelnének ezek a lények. Szerencsére készült egy folytatás is!

Őőő... Azt mondtam volna, hogy szerencsére?