Joggal gondolhatnánk, hogy Hollywood szeret magához nyúlni (=a saját mítoszát gátlástalanul építgetni), de az igazság az, hogy rendkívül kevés olyan életrajzi film született, amiben valamelyik ünnepelt híresség/tehetség életét dolgozták volna fel (a viszonylag szűk réteget érdeklő tudósokról is hasonló számban, sportolókról pedig nagyságrendekkel több életrajz darab született). Az a fura helyzet állt elő, hogy Kubrickról nem, de egy magát Kubricknak kiadó férfiról már készült film...

Én abszolút egyetértettem azzal, hogy folytassák ezt a franchise-t. Nem azért, mert az első rész olyan jó lett volna - mert hát nem volt az -, hanem mert bíztam benne, hogy ha hozzáértő kezekbe kerül, ki tudják aknázni a benne rejlő potenciált. Mert potenciál az van ebben. Én például évek óta a nyálamat csorgatom egy olyan mókára, amiben az emberi tényezőt kizárva csak a Predátorok és csak az Alienek küzdenek meg egymással: egyetlen szó nélkül elmesélve egy izgalmas és látványos történetet.

A projekt, ami már a 90-es évek eleje óta érlelődött, de úgy látszik, ennyi idő is kevés volt neki ahhoz, hogy a végeredmény értelmes legyen. Gonosz vagyok kicsit, mert be kell vallanom egy szörnyű titkot: a bemutatója elején nekem ez a film még úgy-ahogy tetszett is. Már akkor is ki voltam akadva pár f*szságon, de akkoriban jól szórakoztam rajta. És azt kell mondjam, hogy most sem változott olyan sokat a helyzet. Rosszabb filmnek tartom, mint először, de még pont belefér a bűnös élvezet kategóriába.

Jó kis kétértelmű cím, mert ugyanúgy utal a már jól ismert idegen lényekre, mint magukra az emberszereplőkre. Idegen ragadozók egy csoportja gondosan kiválogatott földi ragadozókra (rossz emberekre) vadászik egy idegen bolygón - nem rossz alapkoncepció. Benne van persze egy totál felesleges Zs film lehetősége is, de a megfelelő kezekben ez az ötlet nagyot üthet. Pláne, ha egy olyan jól ismert franchise-ról van szó, mint amilyen az 1987-ben útjára indított Predator.

Nem kellett olyan sokat várni a Ragadozó folytatására: 3 éven belül már mozikban volt a második rész. Az előző etap (életben maradt) szereplői nem tértek vissza, noha voltak ilyesmi tervek is (de erről majd később), helyette a 80-as évek második felére oly' divatossá váló akció-krimi vonalon haladtak tovább. A Rambó-Kommandó-stb vonalú háborúsnak álcázott film kereszteződése a sci-fivel már nem volt elég a folytatásra, ide bizony a Piszkos Harry-filmek kemény fakabátjai, és a Robotzsaruban felvázolt jövőkép kellett.

A 80-as évek akciófilmjeinek főhőse a következő alkotóelemekből állt össze: izom, izom és izom. Stallone és Schwarzie ebben az évtizedben élték a virágkorukat, és ez jól is volt így. Az ebben az időszakban készült akciófilmeknek mai szemmel nézve kellemes nosztalgikus bája van - itt még nem számított annyira a korhatárbesorolás, a lényeg az volt, hogy elhiggyük a főhősökről, hogy ők aztán tényleg képesek végezni mindenkivel - ehhez meg ugye kellett az aktin meg a miozin.

Tartozom egy vallomással: nagyon lusta voltam. Nagyon, de nagyon lusta. Ez a felvétel ugyanis kb. 1 éve készült, de eddig tartott megvágnom. De hogy kicsit védjem magam: egyszer eljutottam a feléig, majd valahogyan elveszett egy fontos fájl, így kezdhettem az egészet előről. Az ilyesmi pedig rettenetesen morál-romboló tud lenni. Szerencsére a téma nem olyan, amit nagyon megviselne ez a kis csúszás, így fogadjátok szeretettel Cerka kollégával készített beszélgetésemet a Predátor-filmekről:

Egy icipicit megkésve bár (ki a francot érdekel már az Oscar gála közel egy hét távlatából?), de azért csak sikerült rögzíteni a Tutimegmondó podcast második részét is, így csakúgy mint tavaly, most is elsírhattunk örömünket, bánatunkat. Az előző részt ITT hallgathatjátok meg, illetve Danialvessel ketten a Smoking Barrels Blog podcastjében is beszélgettünk pár fontosabb Oscar-filmről, azt pedig ITT érhetitek el. Természetesen ez az adás is letölthető mp3 formájában az alábbi linken: 2016-os Oscar különkiadás #2

Youtube videó formájában pedig itt érhető el:

A tengerentúlon hatalmas népszerűségnek örvendő, és meglepetésszerűen nagy bevételt magáénak tudó Universal-gondozott rapper-életrajzi film idehaza elkerülte a mozikat, mert az átlagember sajnos azt sem tudja, hogy ki az a Dr. Dre, pedig simán lehet, hogy épp Beats fejhallgatóval nyomatja a dzsásztinbíbert a suliba menet. És nem, nem szeretném most a nagy öreget játszani, hogy bezzeg én már akkor hallgattam őket, amikor még nem is csináltak zenét...

Egészen pontosan az afganisztáni háború. Mert azt mindenki tudja, hogy az USA elment Afganisztánba elhinteni a demokrácia magvait, de azt talán kevesebben, hogy ebbe a buliba több másik ország is beszállt. Köztük Dánia, akik korábban is készítettek már erről filmet (amit Testvérek címmel remake-eltek is már az amcsik). Szóval afganisztáni háború - ami pedig ezt a filmet érdekessé teszi számunkra, az az, hogy a Saul fia ellenfelévé vált az Oscaron, hiszen az Egy háború is bekerült a legjobb 5 idegennyelvű film közé.