Emlékeim szerint most először izgultam végig a díjátadót élőben, méghozzá a Blogolkodom, tehát vagyok blogon, ahol FreddyD kommentálta az eseményeket, miközben pár elvetemült koránkelő/későnfekvő társammal kommentelgettünk, reagáltunk az aktuális eseményekre. Felkészülten ültem neki a hajnalnak, ha jól számoltam 26 filmet láttam a jelöltek közül: a The Master, a Frankenweenie a dokumentum-, rövid- és az idegen nyelvű filmek (kivéve a Szerelem-et) kivételével valamennyi jelöltet láttam már. A showt szerencsére tv hiányában is tudtam nézni livestreamen, és a közvetítés is rendben volt, úgy éreztem, maximum 10 másodperces csupán a késés, és nagyon ritkán akadozott csak. A legbántóbbak az élő műsorban egyértelműen az 5 percenként előkerülő 10 perces reklámblokkok voltak, amik nagyon durván szétszaggatták a showt, így 2:30-tól egészen 6:00-ig kellett várni, hogy kiderüljön, kié is lesz idén a legjobb filmért járó szobrocska. De ne szaladjunk ennyire előre.

Idén Seth MacFarlane házigazdáskodását követhettük figyelemmel, aki egyébként maga is jelölt volt legjobb eredeti dal kategóriában (utoljára ilyen naaaagyon régen, két éve fordult elő James Franconál, de annyira be volt állva, hogy erre már ő sem emlékszik). Seth nem éppen a politikailag korrekt humoráról ismert, de mindig is erősen hangoztatta liberális nézeteit, így végül a producerek adtak neki egy esélyt. Valószínűleg nem bánták meg, a show eleje nagyon ötletes és vicces volt, a Kirk kapitányos beszélgetés remek ötletnek bizonyult, továbbá meglehetősen visszafogta magát. Igen, odaszólt pár szaftosabb megjegyzést pár sztárnak, meg Ted bőrébe bújva zsidózott is egy sort (ő is az egyébként), de ezek sem a legalpáribb humorból merítkeztek, bőven elfértek a műsorban, senkit sem sértett meg.

A szokásos csalival indult a gála, és már rögtön az elején kiosztották a legjobb férfi mellékszereplő díját: idén ismételten Christoph Waltz vehette át (mindenki ismételt volna a jelöltek közül, de Niro meg egyenesen triplázhatott volna). Bár elvitte a szerepéért a Golden Globeot is, mégsem tartották egyesélyesnek ezt a kategóriát. A már említett de Niro és Alan Arkin kb. esélytelen volt, de Philip Seymour Hoffman vagy még inkább Tommy Lee Jones igen is versenyben volt a szobrocskáért. Waltz legnagyobb "hátránya" az volt, hogy nem is olyan régen, 3 évvel ezelőtt vehette át a Becstelen Brigantyk antagonistájának megformálásáért a szobrot, ráadásul eléggé hasonlóan tenyérbemászó stílusú volt Hans Landa is, ami persze nem véletlen: mindkét karaktert Quentin Tarantino írta. Én egyébként Leonardo DiCaprionak szurkoltam volna, ha jelölik. A felsoroltak közül de Nironak örültem még volna, az öreget 21 év után jelölték ismét Oscarra, de Waltzcal is elégedett vagyok.

Ezt követték az animációs-, rövid-, és dokumentumfilmek, amikhez nagyrészt nem tudtam hozzászólni. Egyik videómban már megemlítettem (link a bejegyzés végén), hogy bizony az idei egész estés animációs film felhozatal meglehetősen gyengécskére sikeredett, de szívem mélyén a Kalózok!-nak szurkoltam, egy másik videómban magam is nekik adtam a saját "díjamat". Kibékültem volna még a Rontó Ralph győzelmével is: egészen szórakoztató kis nosztalgia-film volt az is. A ParaNorman is népes rajongótáborral bír ugyan, de a technikai megvalósításon túl nem voltam elájulva a filmtől: gyerekeknek túl félelmetes, felnőtteknek túl bugyuta a történet - szerintem (írtam is róla egy véleményt a facebookos blogomon, amit nemsokára átköltöztetek majd ide is). A nyertes végül a Merida, a bátor lett, a Pixar idei versenyzője, ami mellőzött mindenféle bájt és kreatív megoldást, ami miatt a korábbi Pixar filmeket szerettük. Ráadásul a projekt idő közben egy rendezőváltást is megélt, és ez eléggé meg is látszik rajta. Egyébként úgy éreztem, hogy azon kevés filmek közé tartozik, ahol a 2nd Act sikerült a legjobban: se az eleje, se a vége nem köti le az embert, csupán a közepe tartogat izgalmas és érdekes pillanatokat. Szóval ennek a szobrocskának találhattak volna jobb helyet is a véleményem szerint.

Ezt követően a technikai kategóriák domináltak, miközben mindenki, aki a színpadra került furcsa módon elkezdett dalolászni. Legutóbb Hugh Jackman hostolása alatt láttam ennyi musical-részetet. Ez nyilván az A nyomorultak és Seth MacFarlane kóros dalolási ingere miatt történhetett meg, de a reklámok és a kevésbé érdekes kategóriák miatt a show meglehetősen ellaposodott. A Chicago és a Dreamgirls megidézése egy-egy performansszal teljesen felesleges volt, de még Barbra Streisand is énekelt egy keveset... A jó szokást, miszerint a jelölt dalokat a show folyamán előadják, hanyagolták: nem kaptuk meg mindet, csak a Skyfall és a Suddenly hangzott el élőben(?), a többiből csak a prezentálás során kaptunk rövidke részleteket. És ezért szerintem nagy kár volt. A Pi élete nagyon elhúzott az elején: a legjobb operatőr és vizuális effekt is náluk landolt. Utóbbi abszolút megérdemelt, de előbbivel vitába szállnék: egyrészt a Skyfall, a Django és a Hobbit is nagyon szépen volt fényképezve, másrészt aki látott forgatási képeket a Pi életéből, az tudja, hogy bizony egy pancsizó medencében forgatták az egészet egy kék háttér előtt - és én ezt nem tartom akkora kihívásnak.

Az Anna Karerina megérdemelten vitte el a kosztümöt, akár csak a Nyomorultak a sminket - bár utóbbinál a Hobbit is komoly tényezőnek számított, igaz voltak annyira lusták, hogy pl.: Bombur epic szakállát számítógéppel illesztették oda... A díszlet kicsit meglepetés volt, lévén a Lincolnban 2,5 órán keresztül szobákban beszélgettek emberek - szóval semmi komolyabb építményt nem kellett produkálni. A Nyomorultak egy utcasarokra helyezett egy egész forradalmat, a Pi élete fele a kék háttér előtt forgott, szóval én szívem szerint a Hobbit vagy az Anna Karerina közül választottam volna, és innen is az utóbbit: nekem nagyon tetszett most ez a fajta megoldás, amivel itt találkoztam: majdnem az egész film egy színházteremben forgott, és szerintem ha a teljes játékidő alatt maradtak volna ennél a koncepciónál, 100%-ban ők érdemelték volna meg a szobrot. De még így is sokkal jobban tetszett ez a fajta merészség és ötletesség, amit ott láttam. Érkezett a legjobb idegen nyelvű film, ami egyesélyes volt a Szerelem miatt - ehhez sajnos nem tudok hozzászólni, mert csak az előbbi említett filmet láttam a jelöltek közül, mondjuk én nem voltam tőle elragadtatva túlságosan, de legyen ez az én bajom.

Közben megkapta az Argo is az első díját a legjobb vágásért, ami abszolút megérdemelt volt. A film dinamikusan és izgalmasan lett összeollózva és az amúgy száraz eredeti történetet felspékelve a vágás megtámogatta a forgatókönyvben megírt és a rendezésben tökéletesre csiszolt végjátékot. Innen, és még pár másik technikai kategóriából a Felhőatlaszt azért hiányoltam, mert ott is rengeteget öltek a látványvilágba. Volt még hangvágás és hangkeverés is: a két kategória, amihez nekem abszolút nincs fülem, de mégis megemlítem, mert előbbinél történt egy érdekesség, egy ritka dolog: döntetlen született a szavazás során, így két film is jól járt: a Skyfall és a Zero Dark Thirty is megkapta az Oscart. A hangkeverésben pedig a Nyomorultak diadalmaskodott, az Akadémia nyilván így mutatta ki tetszését Tom Hooper újítása miatt: a forgatás során élőben vették fel a hangot, ami musicalek esetében nem megszokott.

Az a már megpedzegetett zenéről: Adele bezsebelte a Globe után az Oscart is a sok zenei díj mellé, nem volt különösebb meglepetés, kifejezetten jól esett, hogy a Suddenly (amit csak azért írtak bele a Nyomorultakba, hogy lehessen eredeti dal kategóriában jelölni a filmet) végül nem nyert, és belehallgatva a többibe, a részben Scarlet Johansson által előadott Before my Time még elég jól sikerült darab... A zenei aláfestést pedig a Pi élete kapta, innen hiányoltam a Messzi dél vadjai vagy a Hobbit jelölését is. John Williams a 48. jelölését nem váltotta díjra, de van neki már bőven, nem kell sajnálni, amúgy is enyhén giccses zenét sikerült most a Lincoln alá varázsolnia. A többi film is jó dallamokat tudhat magáénak, de mivel mélyen egyik sem maradt meg bennem, így maradok a "jó" kifejezésnél: ez azt jelenti, hogy a filmhez tökéletes volt, és így se nem volt annyira rossz, hogy bántsa a fülem és se nem volt annyira perfekt, hogy 2 év után is ezt dúdoljam.

Következtek az érdekesebb témák: a legjobb forgatókönyvek és a legjobb női mellékszereplő. Utóbbival kezdem, mert az az egyszerűbb: Anne Hathaway annyira papírforma volt, hogy már a szobor kiöntésekor rákerült a neve a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Kicsit Amy Adamset sajnálom, hiszen ő az örök második (bár a The Mastert, mint már említettem, pont nem láttam). Sally Field sem triplázott, egyébként eddig kettőből két jelölést váltott díjra, de szerintem Lincolnné szerepe még jelölést sem feltétlenül ért volna. Helen Hunt meglehetősen merész volt, hogy 50 évesen a kamera elé állt meztelenül, de a Kezelés egyébként egy nagyon szerethető darab lett, csak azt nem értem, hogy Hunt miért mellékszereplő kategóriában versenyzett... Jackie Weaver jelölését sem feltétlenül értem, ha gonosz lennék, azt gondolnám, hogy csak azért kapta, hogy a Napos oldal minden fő kategóriában állítson jelöltet, amire a Vörösök óta nem volt példa.

A forgatókönyvek a saját szájam íze szerint alakultak: Tarantino vitte az eredetit, amit inkább a Brigantykért érdemelt volna meg, mert a Django legvégén szétvágta a finálét, ami szerintem elég nagy hiba egy forgatókönyvnél, zsenije ide-vagy oda...A Kényszerleszállás szirupos, és értelmetlen mellékszállal dolgozik, és mellette az izgalmas karaktereit nem használja, a Szerelem - meg fogtok kövezni - de számomra unalmas volt, a Zero Dark Thirtyből nem szelektáltak eléggé alaposan: miután elfogták Ládent igazán megnyirbálhatták volna az első 110 oldalát a szkriptnek, mert így sajnos elég lassan csurdogáló eseményeket kaptunk. Ami a Holdfény királyságot illeti: a filmet kedveltem és a jelölés is abszolút megérdemelt, de a díjat azért nem adtam volna oda, így végül is számomra a lehető legjobban alakult minden. Az adaptált forgatókönyvnél a Lincoln-t a száraz politikai könyvből copy paste-olt részei miatt nem tartottam túl jónak: hiányzott belőle a kreativitás. A párbeszédek, meg anekdoták jók, de az action részeknél csak szobák vannak szinte, nem volt elég dinamikus. Ellenben az Argo tökéletesen megmutatta, hogy kell egy történetet szépen kiszínezni, ha filmre akarjuk vinni, szóval megérdemelten vitte haza Chris Terrio a szobrot. A messzi dél vadjai sincs a lieblingjeim közt, bár az igaz, hogy a forgatókönyvnek vannak jó pillanatai. Kiegyeztem volna még a Napos oldal és a Pi élete győzelmével is, előbbi egy elég pörgős, jól sikerült adaptáció, utóbbi meg kész remekmű, ha azt nézzük, miféle alapanyagból dolgoztak.

A legjobb rendezés számomra a legnagyobb meglepetést tartogatta. Ugye sem Kathryn Bigelow, sem Ben "Géza" Affleck nem kapott ebben a kategóriában jelölést (producerként viszont mindkettő), pedig titkon rájuk azért lehetett számítani. Géza barátunk minden (szó szerint minden) más díjat bezsebelt a legjobb rendezésért az Argó-akcióval, így az Akadémia elég nagy hibát követett el, hogy nem jelölte. Kapott viszont jelölést Michael Haneke és Benh Zeitlin is, akik számomra az idei meglepetések voltak: mindkettő elsősorban a kritikusoknak készített filmet, és szereztek is érte jó néhány elismerést, de a fent említett hölgy és úr hiányában vicces döntésnek bizonyult számomra a kiválasztásuk. Spielberg egy lassú folyású, belső terekben játszódó filmért kapta a jelölést, és őszinte leszek: ennél volt nem is egy sokkal jobb munkája már. Mégis nagy favoritként lépett elő, miután Affleck kiesett... David O. Russel ugyanakkor egy pörgős filmmel jelentkezett, de a Napos oldal ennek ellenére sem volt esélyes a rendezői kategóriában. Ahogy Ang Leere sem fogadtam volna, de kellemes csalódásként ért, hogy végül is neki ítélték oda a díjat. Ami már csak azért is vicces, mert a Túl a barátságonért már kapott rendezői Oscart, és csak úgy, mint most a legjobb film díját mégsem az ő filmje kapta. És ez bizony elég ritka dolog.

A legjobb nő főszereplő díja több, konkrétan háromesélyes volt. Naomi Watts és Quvenzhané Wallis az esélytelenek nyugalmával ülhette végig a gálát, ugyanakkor a maradék 3 hölgyemény közt ádáz képzeletbeli küzdelem dúlt. Emmanuelle Riva mellett szólt, hogy - mint mindenki az ötből-, az első Oscarját kapta volna, mindezt a 86. születésnapján. Továbbá a Bafta az övé lett, amivel megnőttek az esélyei, így odakerült a két másik hölgy mellé: Jessica Chastain mellett szólt, hogy maximalista, nagyon ügyes, és üstökösként robbant be Hollywoodba, miután sok-sok éven át keményen dolgozott. Tavaly is jelölték már egy kiváló alakításért, idén sem volt panasz az általa megformált munkamániás embervadászra, ráadásul a Golden Globe-ot is elvitte a legjobb drámai színésznő kategóriában. Jennifer Lawrence mellett szólt, hogy ez az ő éve volt: Az éhezők viadala mellett remekül formálta meg a Napos oldal női főszerepét is, amiért a Golden Globeot is megkapta a legjobb vígjátékszínésznő kategóriában és övé lett a színészek céhének díja is - talán ennek köszönhetően nyerte végül az Oscart. Szegény, miután szólították zakózott egyet a lépcsőn a hatalmas ruhájában, de szerencsére jól kezelte a helyzetet.

A legjobb férfi főszereplő mezőny talán sosem volt ennyire erős, mint idén, mégis előre eldőlt, mert még az elképesztően nagyszerű alakítások közül is kiemelkedett Daniel Day Lewis Lincolnja, így nem is volt kérdés. Rekord is felállt: Dani a harmadik 3 Oscar-díjas férfi színész, de ő az első, aki mindhármat főszereplőként kapta meg. Joaquin Phoenix alakításához nem tudok hozzászólni, de Denzel Washington is elképesztően ütős karaktert adott elő, és mentette meg az unalomtól a Kényszerleszállást, Hugh Jackman elemében volt a Nyomorultak főszerepében, hiszen musicalszínészként kezdte a jó öreg Wolverine, és Bradley Cooper is eszméletlenül hiteles alakítást nyújtott a Napos oldalban. De a papírformával nem lehetett mit kezdeni. FreddyD megjegyezte, hogy híján voltunk idén az emlékezetes köszönőbeszédeknek, azonban szerintem Christoph Waltz, Tarantino, Jennifer Lawrence és Daniel Day Lewis is emlékezeteset szónokolt, utóbbi kifejezetten vicces volt.

A hajnal, vagyis már a reggel fénypontja pedig a legjobb film Oscar-díja volt, ezt szokták mindig a végére hagyni. Jack Nicholson konferált (ahogy ő is megjegyezte, ezt tradicionálisan egy ember szokta), de átkapcsoltunk a Fehér Házba(?) is egy rövid időre, hogy a díjat a first lady, Michelle Obama adja át (nyissa ki és olvassa fel a nyertes nevét), ami idén az Argo-akció lett - nagy örömömre, szerintem megérdemelten. Ben Affleck így végül mégis csak kapott Oscart, akár csak George Clooney, aki producerként szerepelt a film elkészültében (és befolyásos emberként nyilván sokat is lobbyzott az ügyért). Ezzel mindkét úriember a második szobrocskáját zsebelte be (Affleck a Good Will Hunting forgatókönyvéért, Clooney a Sziriána mellékszerepéért kapott). Dzsordzs egyébként a legtöbb kategóriában jelölt emberke: mindkét színészi, forgatókönyvi kategória mellett rendezés és legjobb film jelölése is van (tehát 6 féle összesen).

Összefoglalva: hosszú idő után ez az első gála, ahol szinte minden díjnak tudtam örülni, és a várakozásaimnak megfelelő volt (a kiábrándító jelöltbejelentés után... ahol például a legújabb Batmant teljesen hanyagolták, pedig technikailag ott volt a szeren). Nagyon jó volt az is, hogy szinte minden komolyabb film kapott egy kis csontot, nem halmoztak el túlzottan egyet sem, így megőrizték a világegyetem egyensúlyát. A házigazda vicces volt, de a show nagyon ellaposodott a közepére, és ezen a folyamatos éneklések csak rontottak. A prezentálók jó munkát végeztek, legtöbbjük vicces volt (és ide bizony ez kell). A Honorary Awardokat már korábban átadták, így abból egy összevágott kis videót kaptunk csupán, valamint a díjazottak egy páholyból integettek. Egy embernek vették el a hangját a köszönőbeszéd során, és vicces volt a Cápa dallama lekeverőzeneként is. Sajnos túl sok volt a reklám, de legalább addig FreddyD blogja alatt kommentben elszórakoztattuk magunkat. Összességében megérte korán kelnem, bár lehet, hogy ezt délután már máshogy fogom gondolni.

Lisztes

http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit - facebookos blogom

Kis önreklám (mivel elkezdtem videókat gyártani, amiben van még hová fejlődni, de azért talán agyérgörcsöt sem kap az ember, ha megnézi őket):

https://www.youtube.com/watch?v=Xpx_mqJhY1k - Oscar díjról érdekességek

https://www.youtube.com/watch?v=NKmAWWLbyLo

https://www.youtube.com/watch?v=UUyW-Mk5X8M - Saját magam is kiosztottam az általam alapított OSZKÁR díjat, és ezt egy kétrészes videóban a nagyérdemű elé tártam. Nem szakmai, inkább szórakoztatási alapon történtek a jelölések elsősorban :)