Shakespeare. Nem a kapitány verziója a Csillagporból, hanem az a tag, aki néhány száz évvel korábban (állítólag) nem kevés tudatmódosító szer hatása alatt írta meg az irodalom leghíresebb műveit. Mindenki hallott már róla, mindenki olvasott/látott már valamit tőle. Ha mást nem, hát a Rómeó és Júliát, mert azt minden évben feldolgozzák vagy százszor. Lefogadom, még betanított macskákkal előadott jégbalett-verziója is van neki, mert valaki úgy érezte, a világnak szüksége van rá.
No, a lényeg az tehát, hogy ha valaki el akarja mesélni a Rómeó és Júlia-történetet filmen, annak vagy egy nagyon nyomós oka kell, hogy legyen, vagy valami nagyon kreatív változattal kell, hogy előálljon. Utóbbira az Eleven testek egy remek, ezek hiányára pedig a Hailee Steinfeld-féle Rómeo & Juliet az intő példa. Az, hogy nem is hallottál róla, nyilván nem véletlen. De hogy nyomós ok, és kreatív megközelítés is rendelkezésre álljon? Az felér egy kisebb fajta csodával. Ez a Fekete.
Persze mindez nem jelenti azt, hogy a végeredmény tökéletes lenne, mindenesetre a belgák igen jó érzékkel választották ki az alapanyagot. Ugyebár Európában mostanában rengeteget foglalkozunk a bevándorlókkal, és bizony a szírek előtt is sokan jöttek a jobb életkörülmények reményében az öreg kontinensre. A németeknél sok a török, s lám a belgáknál a marokkóiak és a fekete afrikaiak is szép számban megtalálhatóak: e két csoport rivalizálásáról forgatott most filmet Adil El Arbi és Bilall Fallah (a nevük ne tévesszen meg senkit, ők már mindketten Belgium szülöttei).
A sztori szerint az 1080-as bandába tartozó, marokkói bevándorló srác, Marwan a rendőrségen találkozik a Black Bronx bandába tartozó Mavelával, és egymásba szeretnek. A gond csak az, hogy ahogy a Capuletek és Montague-k sem bírták egymást, úgy a marokkóiak és a fekete afrikaiak sem szívlelik a másikat. A két banda közti rossz viszony egyre jobban elharapódzik, de természetesen ez nem állhat a szerelem útjába. Mavela azonban hiába szeretne szabadulni a Black Bronxból, ez sajnos nem így működik arrafelé...
Vegyük szépen sorra a Rómeó és Júlia-párhuzamokat! A fiatal szerelmespár adott ugyebár, a rivalizáló családok helyére is könnyű odalátni a rivalizáló bandákat, amik tulajdonképpen egy furcsa családként funkcionálnak, néha észrevehetetlenül is visszahozva a középkori értékrendet a működésükbe (pl.: férfiuralom). Mivel a marokkóiak kisebb hangsúlyt kapnak, a legjobb barát (Mercutio) karaktere ugyan kissé elsikkad, de egyetlen hófehérkeként az 1080-as bandában így is jelzik azt, hogy ő máshonnan való (nem Montague).
És bár egy átalakítás alatt álló, ezért jelenleg nem használt templom is fontos szerephez jut a filmben, a fiatalok ezúttal nem egy vallási vezető, hanem egy világi ember segítségére kell, hogy számítsanak: a papot ebben a sztoriban egy rendőr váltja, aki megpróbál véget vetni a bandaháborúknak. Azért azt hozzá kell tenni, hogy nem mindenben követi a klasszikus mű történetvezetését: néhány főbb motívum, mint például Mercutio halála is hiányzik. Az álarcos bálos megismerkedést pedig csak a koncepciót megerőszakolva lehet belelátni a rendőrségen történő találkozásba (hiszen a fiatalok ott nem a valódi énüket mutatják).
Kardpárbajok helyett tömegverekedéseket kapunk a metróban, sőt, egy kicsit fel is turbózták a dolgokat, és nagy szerep jut a csoportos erőszaknak is, mint jelenkori probléma. Meg természetesen jobb módú családok helyett bűnözők életét követhetjük nyomon, ezért aztán különösen nehéz szimpatizálni a főszereplőkkel. Bár a szokásos kliséket, azaz hogy mindketten ki szeretnének lépni ebből az életvitelből, de nem tudnak, itt is ellövik szemrebbenés nélkül a készítők.
A Fekete segítségével betekintést nyerhetünk a fejlett nyugati társadalomban élő, perifériára került emberek problémáiba. Noha próbálkoznak pár klisével az alkotók, alapvetően nem nagyon szeretnék ezt a világot másnak, jobbnak feltüntetni, mint amilyen, úgyhogy ezért jár a piros pont. De éppen emiatt a film nem is segít abban, hogy megkedveld a bevándorlókat, maximum abban, hogy jobban megértsd őket, mit miért tesznek. Szimpatikusabb, mint sok másik próbálkozás a témában.
U.I.: Hogy egy konkrét, bár nem szorosan ide kapcsolódó filmet is mondjak, szerintem A megálló alkotói pont itt cseszték el.