Bevallom rég volt már, hogy utoljára láttam az Óz, a csodák csodáját így sok apró részletre nem emlékszem belőle pontosan. Szerencsére hozzánk is be van kötve már a zzinternett, szóval utána tudtam nézni pár dolognak. Például, hogy milyen referenciák vannak az 1939-es folytatásra. Ja, igen, mert az Óz, a hatalmas bizony annak a Judy Garland filmnek az előzménye, amiben Toto kutyával, a gyáva oroszlánnal, a bádogemberrel és a madárijesztővel végiggaloppoltak a sárgaköves úton.
Nyilván mindenkiben ezernyi kérdést vetett fel a film, aminek egy részét a Batman: Beginsben Cillian Murphy már megválaszolta, de azért maradt bőven nyitott téma: ilyen például, hogy Óz mi a fenét keres Ózban? Hollywoodban az Avatar utáni 3D lázat sikeresen meglovagolta az Aliz csodaországban, aminek hála egy rakás más mesét is újraértelmeztek, és a mozikba zúdítottak. Persze a várt siker elmaradt (legutóbb a Bryan Singer-féle Óriásölő vérzett el csúfosan), ám de a Disney legújabb cukormázas dobásától azért kicsit többet vár az ember. Erősen nyitott, ez már bizonyos. Kétszer olyan erősen, mint bármely másik idei premierfilm, ami mondjuk (tekintve a felhozatalt) annyira azért nem nagy szó, de elővetíti, hogy ha 1 milliárd dollárról nem is kell álmodni, de bőven meg fog térülni a befektetett pénz.
Szóval ez az Óz történet egy előzményfilm: bemutatja, hogyan is került Oscar Diggs a Csodás álmok jönneknél is giccsesebb festői világba. Forgószéllel, mi mással. Szóval Óz egy vásári mutatványos, bűvész, aki csak saját magával törődik és nagy bajba keveredik, minek okán elmenekül a helyszínről egy légballonnal. Egyenesen egy forgószélbe. Imádkozik és fogadkozik egy sort és máris Óz varázslatos birodalmában találja magát - igen, ugyanúgy hívják a főszereplőt, mint a helyszínt. Mivel azt hiszik, hogy ő a megjövendölt varázsló, aki véget vet a gonosz boszorka uralmának, Óz népe nagyon megörül és a messiást látják benne. Persze Óz, csak egy szélhámos és az is kiderül, hogy nem minden az, aminek elsőre kinéz... Akár csak a bűvészetben.
Sam Raimi az Evid dead filmekkel robbant be a köztudatba, de igazán nagy hírnévre a Pókember trilógiával tett szert. Innen személy szerint nekem a második rész tetszett a legjobban, nagyon jól használta Raimi a horroros múltját egyes jeleneteknél, úgy tudta félelmetessé tenni azt, amit láttunk, hogy igazából nem is láttunk semmit (és erre szükség is volt a korhatár-besorolás miatt). A harmadik rész csúnya melléfogásnak bizonyult és Samu nem mert belekezdeni már a negyedikbe, emiatt tavaly rebootolták a sorozatot. A trilógia óta csak egy horrorfilmet rendezett (főleg producerkedik egyébként), de most Tim Burton sikerén felbuzdulva a Disney felkérte őt is, mint egyedi látásmóddal rendelkező direktort, hogy csináljon egy Aliz csodaországban szintű iparosmunkát. Ezt nagyrészt véghez is vitte.
A rendezésnek ugyanis vannak eléggé jó pillanatai és az első bujkálás a repülő pávián elől kifejezetten izgalmasra sikerült, amiben nagy szerepe volt annak, hogy igazából nem mutattak túl sokat a lényből. Nagyon tetszett a 4:3-as fekete-fehér első 10 perc, szerintem jól visszaadta a régi filmek hangulatát. Ugyanakkor amikor Óz birodalmába érve átváltottunk 16:9-re és színesre, kicsit túltekerték a telítettséget, és minden vakítóan ragyogó és színes lett, ami egy képen még okés, de 1,5 órán keresztül nézve meglehetősen zavaró. A forgatókönyvért Mitchell Kapner és David Lindsay-Abaire voltak a felelősek, akik L. Frank Baum "The Wonderful Wizard of Oz" című regényét adaptálták vászonra. Sajnos nem 100%-osan működik minden jelenet filmként, de komolyabb hibát nem vétettek. Gyerekmesét írtak, ezzel jobb, ha mindenki tisztában van.
Ennek megfelelően a színészek sem vetették bele magukat túlzottan: James Franco végigvigyorogja az egész filmet, mint egy hülyegyerek. Elvileg neki egy sármos, nőket szédítő bűvészt kellene alakítania, de szerintem ehhez a fülig érő vigyor nem feltétlenül elég. A boszorkák közül Mila Kunis járt a legrosszabbul, az ő karakterét sikerült a legbénábban megírni: elvileg itt egy komoly jellemfejlődésnek kellene lejátszódia, de olyan kevés jelenetet kapott, hogy Ozzal találkozva rögtön arról beszélnek, hogy majd együtt fognak uralkodni és a nagy csalódás végül súlytalanná válik emiatt. Ha erre a részre jobban koncentráltak volna egy-egy giccsparádés sétálás helyett, elképzelhető, hogy át tudtuk volna érezni mindazt, amin Kunis karaktere átmegy, de így csak bólogatni tudunk, hogy: "hát... khmm, oké!"
[spoiler]De a többiek sem jártak feltétlenül jobban. Rachel Weisz karaktere ugyanígy nincs kidolgozva az időhiány miatt, csupán el kell fogadnunk, hogy gonosz. Motiváció hiányában azonban ez nem sokat ér: miért küldi el Ózt a jó boszorkához? Ha ő a megjövendölt megváltó, egyszerűen megölhette volna vagy 100x a film során. Azzal még a jók lázadási kedvét is rögtön elvette volna, egyszerűen értelmetlen döntésnek tartom, amit tett. A jó boszorkával való találkozás meg igazi fejem-a-falba-verem szintű: miután elrabolják a pálcáját, a boszorka megjelenik és közli, hogy valójában ő a jó. Erre a többiek mit csinálnak? "Váó, tényleg? Ez esetben bocsi" - és ennyi! Rögtön hisznek neki - pedig ha valamit tanítottak eddig a gyerekeknek a Disney mesék az az, hogy ne higgyünk el mindent, amit kedves emberek mondanak. Itt most ezt a szabályt fehér kihúzóval törlik el, és felmutatnak egy ellenpéldát. Egyszerűen nem szabadna ilyent egy mesébe belerakni.[spoiler vége]
Na de nézzük a referenciákat a korábbi filmre: Megjelennek Óz alapkellékei: a sárga köves út, a félelmetes erdő, sőt egy ötletes csatajelenetben az álmosító pipacsmezőt is felhasználják. Vannak repülő majmok is: itt a kimondottan félelmetes páviánokra esett a választás, amik kicsit sem hasonlítanak a '39-es verzióra. Azokra inkább a jó oldalon álló sidekick hajaz, akinek a kansasi jelenetekben látott porondmester, Zach Braff kölcsönzi a hangját. Ugye az eredetiben Dorothy kísérői (és még pár főbb karakter) mind-mind szerepeltek más karakterként Ózban is, itt most egyedül a jó boszorka, a porcelánlány és a majom (utóbbi kettő is csak hangként) azok, akik visszatérnek. Pedig volt ott Kansasban még egy erős ember, annak a felesége, vagy a legutolsó bűvészsegéd lány, akik nyugodtan játszhattak volna ózi karaktereket is...
Megjelenik még a gyáva oroszlán is átértelmezve, a madárijesztőt is megidézik, kapunk éneklő törpéket (akik aztán tényleg nagyon hiányoztak nekünk), légballont, vörös homokot és füstjátékot, na meg természetesen jó és rossz boszorkát is. Mindezek ellenére szerintem nem sikerült annyira jól megidézni a régi film hangulatát, ahhoz túlságosan színpompás és giccses volt. A vízeséses jelenet, a lándzsadobálás ócska 3D-s húzás, igazából a film önmagára reflektál vele: vásári mutatvány csak, illúzió, ami elfedi a valóságot: az Óz látványban túl cukros, történetben sem ér fel elődjéhez, de egy gyerekmesének azért egyáltalán nem rossz. Sam Raimi keze nyoma alig látszik néhány jelenetén a filmnek, eltekintve az állandó cameo-pajtásoktól: öccsétől és Bruce Campbelltől.
Nyilván az 1939-es verzió a jelenkorban már nem állná meg a helyét, de a hangulatát sem sikerült egy kicsit sem elkapni, hiába idéztek meg jó néhány momentumot és karaktert. Mindezek ellenére én nem mondom még sem azt az Óz, a hatalmasra, hogy rossz film volt. A csalódás egy sokkal jobb szó mindarra, amit érzek. No nem a trailer alapján felállított elvárásaim alá bukott a film, azt inkább megugorta. Prequelként fontos lett volna, hogy átvezessen minket a régi verzió világába (anno ez a Star Wars III. részében szerintem jobban sikerült). Ehelyett Raimiék a nyitott befejezést választották, így még beleférhetnek újabb filmek a Dorothy története előtti időkbe. És ha jó szuperál a mozipénztáraknál (ami most már kb 100%-ban biztos), akkor jöhetnek a folytatások...
