Ha már a hét első három napján a csúcstechnika fenegyerekével, Tony Starkkal foglalkoztam, úgy érzem itt az ideje, hogy megvizsgáljuk, hogy juthattunk el idáig. Ugyanakkor nem szeretnélek olyan klasszikus filmekkel untatni titeket, mint a 2001: Űrodüsszeia, a téma legjobbja, hanem egy pöttyet (vagy inkább nagyon) más vizekre evezek és előveszek egy, az ősemberekkel foglalkozó vígjátékot. Sokak kapásból a francia csodára, az RRRrrrr!-re gondolnak, de én még messzebbre nyúlnék vissza, egészen 1981-be, amikor a méltán híres Barlangember készült.

Ja, hogy nem hallottál volna róla? Pedig a főszereplője az Oscar díjas... Ringo Starr! Igaz nem legjobb színészi Oscarja van, hanem a minden Beatles-tag által birtokolt, legjobb eredeti muzsikáért kapott szobrocska (Let it be!). Ringo messze jobb dobos, mint színész, még a Nehéz nap éjszakájában sem 100%-ban hihető a játéka, pedig ott magát játssza... Persze a Barlangember teljesen más tészta, itt a főszereplők szinte nem is beszélnek, vagy maximum értelmetlen szavakkal kommunikálnak.

A sztori Atoukról (Ringo Starr) szól, aki egy eléggé nagy lúzer görnyedt hátú ősember. Mivel a horda főgóréjának, Tondának a nőjére, Lanára (Barbara Bach) fáj a foga, ezért olyasmit tesz, amit nem lenne szabad, aminek eredményeképp elüldözik a biztonságot nyújtó barlangból. Kint aztán találkozik Larral (Dennis Quiad), akit a legutóbbi óriásgyík támadás alkalmával sebesülten hagyott magára a csapat. A nagy összeölelkezés nem várt fordulatot hoz az életükbe, kiroppantják egymás hátát és így felegyenesedve új evolúciós lépcsőfokra lépnek (tiszta Űrodüsszeia, mi?). A két férfihez aztán egyre többen csatlakoznak, köztük a szép, de szolid Tala (Shelley Long), akinek nagyon tetszik Atouk. Viszont főszereplőnk szíve továbbra is Lanáért dobog...

Elgondolkodtató, hogy egy ősemberes vígjátékban mennyire megállja a helyét ez a brazil szappanoperákra hajazó sztori... Kitaszított, aki vonzó emberként ismét megjelenik, szerelmi sokszögek, egyszerű lány, akit a főhős levegőnek néz, de a végén mégis őt választja, stb... No, a Barlangember azért egy fokkal jobb ezeknél a tv-förmedvényeknél, de egy idő után eléggé megterhelő az agyunknak azt nézni, ahogy pár szakállas csávó 5-10 szót ismételget 1,5 órán keresztül. Annak ellenére, hogy értelmes mondat nem hagyja el senkinek sem a száját, a történet követhető mindenki számára, lévén faék egyszerűségű.

Mivel vígjátékról van szó, értekezni kell vagy a poénokról, vagy azok hiányáról: sajnos utóbbi jobban leírja a filmben látottakat, de azért akad néhány emlékezetes pillanat (rögtön a kezdésnél a narrátor: "Krisztus előtt iszonyú sok évvel. Október 9."; vagy a visszatérő poénforrásként használt magából különböző mai állat hangját kiadó Holdra vonyító ősgyík). Beszéd hiányában a helyzetkomikumra épít(ene) a film, csak ahhoz jó színészek kellenének, amikből itt nem nagyon akad (Dennis Quiad is elég fiatalka és tapasztalatlan még). John Matuszak Tondája addig "hiteles", amíg fel nem egyenesednek, mert ő ezután sem változtat semmit a játékán, ami elég nagy hiba.

Vannak viszont vicces vizuális effektek, stop motion technikával a vászonra hívott szörnyetegek, amik persze mellőznek mindenféle földtörténeti tudást, így a nemtoménmilyen gyík, a Tyrannosaurus rex, a Pteranodon meg a Jeti is megjelenik a kesztyűbábos húsevő növények és a sivatagtól 3 saroknyira lévő jégkorszak által sújtott terület mellett. Persze ezen maximum jókat röhögünk, itt a cél most egyértelműen ez volt. Azért azon mindenképpen elgondolkodtam, hogy kisgyerekként mennyire máshogy éltem meg ezt a filmet (mai napig voltak belőle emlékeim, pedig kb. 20 éve láthattam), valószínűleg a célközönséget is a 10 év alattiak körében kell keresni. Tudod, azok a gyerekek az oviban, akik szeretik a dínókat...

A történet passzol a filmhez, a színészek gyengék, az effektek viccesen gagyik, a nők jók benne és eléggé jó a zenéje: a közös zenélős jelenet jól sikerült, meg fogtok lepődni: a Ringo Starr által alakított Atouk dobol benne... Ha valami egyedire vágysz és mindegy a minőség, vagy óvódás lurkók társaságában kezdenél neki a filmnézésnek, akkor érdemes megnézni a Barlangembert, másoknak viszont időpocsékolás. Poénokból kevés van és ez az elgondolás inkább rövidfilmen működhetne igazán, mert egy idő után elképesztően idegesítővé válhat minden. A film egyébként angolul (haha) megtekinthető a youtubeon is, összesen kb. 10 értelmes szó hangzik el benne, szóval bárki számára érthető...

Lisztes

Barlangember az imdb-n

Barlangember előzetes