Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ennek a filmnek az előzetese megfogott: abban az egyedüli figyelemfelkeltő dolog a nagyközönség számára az volt, hogy a rendezője ugyanaz az emberke, aki az Oldboyt is készítette. Azt az Oldboyt, amit én nem különösebben kedveltem meg az első megnézésekor. Persze, ez már jó pár éve volt, így lehet, hogy egy újranézés megváltoztatná a véleményemet. Mindenesetre teljesen hidegen hagyott ez a film, mégis rászántam magam.
A hardcore olvasóim (ha létezik egyáltalán ilyen ember) tudják rólam, hogy nem kimondottan rajongok az ázsiai filmekért, ezt legutóbb a Rajtaütésről szóló írásomban is megemlítettem. Nos, a Vonzások esetén elég gyakran éreztem azt, hogy tulajdonképpen egy koreai/japán filmet nézek, annyira felismerhetők a tipikus stílusjegyek (a legjobban talán a csendes lány az iskolában és az őt cseszegető fiúk idézték meg ezeket a távol-keleti alkotásokat számomra).
Szóval a Vonzások egy fehér emberekkel eljátszott ázsiai film: a zárkózott kislány, India (Mia Wasikowska) 18. születésnapján apja (és egyben legjobb barátja) autóbalesetet szenved. Ugyanekkor tűnik fel a színen egy titokzatos nagybácsi (Matthew Goode), aki rögtön be is költözik a Stoker rezidenciába a megözvegyült Evelyn (Nicole Kidman) és unokahúga mellé. Megjelenésével egy időben rejtélyes módon kezdenek eltűnni az emberek és ez sokáig csak a kibeb*szott nézőnek lesz gyanús, mert a film nem törődik ilyen apróságokkal...
Wentworth Miller (az agyontetovált csávó a Szökésből) első forgatókönyvéhez sikerült egy nagyágyút leszerződtetni rendezőnek, Chan-wook Park személyében, aki rendesen rajta is hagyta a kézlenyomatát a végeredményen. Mert igen, ennek a filmnek baromira erős a rendezése. Olyan kamerabeállításokkal, vágásokkal és áttűnésekkel dolgozik, hogy le a kalappal előtte. Ha másért nem is, hát ezért egészen biztosan megéri megnézni ezt a filmet.
A filmet, aminek nem túl jó a forgatókönyve. Mondhatnám azt is, hogy rossz, de nem akarok ilyen szélsőséges megállapításokat tenni: az még hagyján, hogy a film első fél órájánál még egy parlamenti közvetítés is izgalmasabb, ugyanis a párbeszédekben próbálnak titokzatosak maradni, de a karakterek is egy csomó fura döntést hoznak, ami a végkifejlet ismeretében visszagondolva cseppet sem volt logikus. Egyébként is csak hullának jelentkeztek be, ennél nagyobb szerep/funkció nem jutott nekik.
És a történet... Hát, ez a film is egy csavarra épít, de ahhoz sajnos túl lassan adagolja a morzsákat, hogy olyan nagyon meglepődjünk rajta. Van egy-két tényleg döbbenetes megoldás (India esete az "udvarlójával", majd az azt követő zuhanyzós jelenet, vagy a nagybácsi gyerekkora), de ez szerintem most nem volt elég, hogy elvigye a hátán a filmet. Az atmoszféra megteremtődött és az utolsó fél óra odab*sz, de mindezt késve éljük át, nehezen tud magába szippantani a sztori.
Nicole Kidman alakítja a kissé naiv, nem éppen szerető anyukát, ám ő most csak mellék/kellékszereplő, a főszereplőpáros Mia és Matthew mellett. Előbbi viselkedése sokáig távol-keletiesen fura, aztán mikor megtörik a jég teljesen kibontakozik, elemébe kerül, onnantól kész élvezet nézni minden egyes jelenetét. Utóbbi pedig kifejezetten erős jelenléttel bír már a kezdetektől fogva, elég jó választásnak tartom a szerepre. Az biztos, Charlie nagybácsi karaktere sokáig a legérdekesebb és a legnagyobb parafaktort adagoló is.
A Vonzások (vagy ahogy talán még többen ismerik, a Stoker) egy közepes alapanyagból mesteri rendezővel és kitűnő szereplőgárdával összehozott kicsit unalmas, de jó film. Bár már régen láttam, de emlékeim szerint bizonyos, ebben a filmben is megpendített motívumok megtalálhatóak az Oldboyban is, szóval ha az tetszett, akkor valószínűleg ez a mozi is bejön majd. A finálé mindenesetre biztosan ledöbbenti az embert.
