Folytatva a imdb TOP 250-es listán található eddig számomra kimaradt filmek pótlását, most a Cool Hand Luke (magyar keresztségben Bilincs és mosoly) került terítékre. Egy börtönös film mindig sok jót ígér, hiszen kiválóan be lehet rajta keresztül mutatni nagyon sok mindent, kezdve az őrök és a rabok, no meg rabok és rabok közti viszonyokkal, az emberi lélek megpróbáltatásain át a cselesen kivitelezett szökésekig. A Bilincs és mosolyban mindegyikből van bőven, még sem gyarapodtam egy igazán erős filmélménnyel.
Noha az előzetes információk még ezzel kecsegtettek és valóban akad is pár remek pillanata a filmnek, de összességében nem sikerült átadnia azt a pluszt, amit vártam tőle. Pedig Paul Newman tolmácsolásában, Jack Lemmon produceri felügyelete mellett (eredetileg ő lett volna a főszereplő is, de később ezt a felkérést passzolta), valamint George Kennedy Oscar-díjával nem nagyon volt rá esély, hogy félrecsússzon ez a projekt. Magam sem tudom igazán, mi lehetett a probléma.
Luke-ot elítélik, amiért részegen tönkretett pár parkolóórát. Egy börtöntáborba kerül, ahol kezdetben szótlansága és túlzott magabiztossága miatt nehezen jön ki a rabokkal, különösen azok vezérével, Bivallyal. Azonban ahogy egyre jobban megismerik Luke-ot, úgy válik igazi baráttá és példaképpé. Édesanyja halála után főszereplőnk ráun a börtönéletre és minden alkalmat megragad, hogy megszökjön, így válik igazi legendává társai körében és így válik hatalmas babszemmé a börtönőrök seggében...
A tempó kimért, talán néha kicsit lassabb az indokoltnál, de kárpótolnak érte a néhol valóban jól megírt párbeszédek és annak bemutatása, ahogy Luke körül szépen lassan kialakul egyfajta kultusz a társai közt. A börtöntábort jól bemutatják, a kies környék, ahol megépítették a film kedvéért ideális választásnak bizonyult. A tábori élet prezentálása és a folyamatos engedélykérések nagyrészt megadják azt a hangulatot, amit ennek az intézménynek sugároznia kell.
A rabokat utak mentén dolgoztatják - ez a háború utáni Amerikában megszokott volt, nem is értem, manapság miért nincsenek hasonló kezdeményezések (akár idehaza is). Mindenesetre mai szemmel vicces látni, hogy a filmben komoly csínytevésnek számít, hogy gyorsabban dolgozva bő 2 órát nyerve fejezik be egyik nap az aszfaltozós munkát... Hiába, változnak az idők, egy ilyen ötletre valószínűleg ma mindenki fura arcot vágna, legyintene és dolgozna normál tempóban tovább...
Kapunk pár tényleg nagyszerű jelenetet: a vágy tárgyát képező nő bemutatása, miközben az út mellett dolgozó raboknak kelleti magát kocsimosás közben remekül eltalált szcéna. Emlékezetes még a nagy fogadás is, amikor Luke azt vállalja, hogy egy óra leforgása alatt 50 tojást eszik meg. Az ember azon kapja magát, hogy tényleg izgul, hogy sikerüljön neki. És nem utolsósorban Luke folyamatos szökései is kiváló adrenalinszint fokozók (ezek közül is az utolsó az, ami valóban olyan pimasz módon van kivitelezve, mint amilyent főszereplőnk személyiségétől elvárnánk).
És ha már Luke: Paul Newman folyton mosolyogva formálja meg ezt az egyébként tragikus sorsú egykori katonát, akinek igazából sehogy sem sikerül beilleszkednie a társadalomba, se börtönön kívül, sem belül. Bár a szerep csak jelölést ért számára (Rod Steiger elhappolta előle a szobrot), Newman élete egyik legjobb alakítását hozza - csak úgy, mint George Kennedy, aki Bivaly szerepéért megérdemelten zsebelhette be a szobrocskát. Többször előfordult a filmben, hogy hiába volt Newman is a színen, Kennedy ellopta előle a showt.
Nem csak a "jó" oldalról kaptunk azonban emlékezetes karaktereket: a csendes börtönőr, akire csak úgy hivatkoznak, hogy "The man with no eyes" képe talán örökre beleég az ember emlékezetébe. Titokzatossága félelemkeltő, a színész állítólag a forgatási szünetekben is karakterben maradt... És kapunk egy nagyon híres idézetet is, amit sajnos a magyar verzió nem tud visszaadni: "What we've got here is failure to communicate." Minden pozitívuma (a kiváló zenéjéről sem szabad megfeledkezni) ellenére a Bilincs és mosoly csupán egy jó film a szememben, de sajnos nem kiváló.
