Az InterCom facebookos oldalán elérte a 100 000 lájkolót (aggódhatnak, hogy lenyomom őket, mert már én is 200 felett vagyok) és ennek örömére meglepetés vetítést szerveztek. Egyike voltam a 100 szerencsésnek, akik páros belépőt nyertek a nagy titkolózás övezte filmezésre. Persze a 16-os korhatárkarika és a közeljövőben bemutatásra kerülő InterComos alkotások ismeretében ki lehetett találni, hogy a csomagolás mögött az Itt a vége című Rogen-istállós vígjáték rejtőzik...
Aminek én felettébb örültem (nyilván páran, akik a torrentnek hála már megnézték, kevésbé), hiszen már én is régóta fenem rá a fogamat és kicsit furcsálltam is, miért ilyen későn érkezik hozzánk. Az mindenesetre nem túl jó ómen, hogy a vetítésről rengetegen (20-25-en minimum) kisétáltak. Egy kifejezetten jó filmnél ez fura... Lehet, hogy már látták, lehet, hogy nem szeretnek olvasni (felirattal adták), vagy az is lehet, hogy fogalmuk sem volt ezekről a csókákról, akik a filmben szerepelnek, így aztán nem is nagyon tartották viccesnek.
Mert a poénok fő forrása az, hogy a hihetetlen dolgok a sztárokkal, mint valódi emberekkel történnek meg. Ha random csávó fúj le kokóval egy másikat, azon nem nevetünk, de ha a betépett Michael Cera teszi ezt Christopher Mintz-Plassével, akkor máris árnyaltabb a kép. Meg persze ördögöt űzni is viccesebb Jonah Hillből, a komikusból, mint egy random zsé kategóriás színészpalántából. Viszont a magyar közönség erre kevésbé lesz vevő, lévén mi maximum a moziból ismerjük ezeket az embereket, az USÁban viszont a közéletben is folyamatosan jelen vannak.
Az olyan mozibuziknak, mint én persze minden poén ül, mert értem a mögöttes tartalmakat, az utalásokat, meg valamennyi szereplőt ismerem, de az átlag magyarból simán kinézem, hogy kisétál a filmről, mint ahogy azt a meglepetés vetítésen tették, mert egyszerűen nem érti, miért is kellene ezeken a dolgokon röhögnie. És ez nem az ő hibája, hiszen itthon ők jóformán ismeretlen komikusok, nálunk egy ilyen vígjáték mondjuk a Dumaszínház fellépőivel lehetne igazán sikeres.
Szóval Felméri Péter (Jay Baruchel) Erdélyből átugrik Budapestre, hogy régi nagy spanjánál, Aranyosi Péternél (Seth Rogen) töltsenek egy fűfüstös hétvégét. Ám házigazdája kitalálja, hogy ugorjanak le Búcsúszentlászlóra, Bödőcs Tibor (James Franco) kéglijébe egy buliba, ahol a magyar közélet színe-java partyzik. Ám míg ott vannak, eljő az Apokalipszis, rengetegen odavesznek, ők pedig ott maradnak Bödőcs luxusvillájában öten (Kiss Ádámmal (Jonah Hill) és Badár Sándorral (Craig Robinson)), egy kevés kajával, piával és fűvel...
A történet egy 2007-es 10 perces rövidfilm alapján készült, amiben Seth Rogen és Jay Baruchel egy szobában igyekeznek átvészelni az Apokalipszist. Ennek az ötletnek az egész estésre dúsítása nem bizonyult rossz választásnak. A poénok tényleg poénosak, sok a belső és a klasszikus filmekre történő utalás, jók az ökörködések, bár az is igaz, hogy néha már-már fárasztónak hat, de szerencsére ilyenkor mindig bedobnak valakit (Danny McBride, Emma Watson), akik kicsit változtatnak a helyzeten.
A filmet az Evan Goldberg-Seth Rogen duó írta és rendezte. Utóbbi mesterséget mindketten most űzték először, de lévén ez az egész csupán egy, a Universal által 32 millió zöldhasúval megtámogatott marhulás a haverokkal, annyira nehéz dolguk nem volt (például különösebb színész-instruálásokra nem nagyon lehetett szükség). Amiért mindenképpen dicséret jár, az az, hogy 5+1 főszereplőt tudtak úgy mozgatni, hogy nem volt egyik sem elnyomva, mindenki szinte végig jelen volt és megkapta a maga nagy jelenetét.
Persze egy-egy mellékszereplő még így is nagyot szólt. Például Michael Cera a film legviccesebb pontja (az ő jelenetei is csak azért humorosak persze, mert pont tőle várnánk a legkevésbé, hogy szétkokózza az agyát, majd két csajjal elvonul a retyóra mókázni), de ott van még Emma Watson is a brit akcentusával, Channing Tatum a menő szolga-szerkójában, vagy a csoportot pillanatok alatt szétbomlasztó Danny McBride, akin látszott, hogy igazán elemében érzi magát a tapló, bunkó szemétláda szerepében.
A világvége bibliai ábrázolását is ügyesen oldották meg. Mondom ezt úgy, hogy nyilvánvalóan látszik az effekteken, hogy nem volt rájuk elég lóvé, de egy vígjátéknál, ez sosem szokott gond lenni. A finálé látványos (a Sátán méretes kékerese elengedhetetlen kellék volt, hiszen Danny McBride is szerepel a filmben), a lezárás pedig nagyon retró, de pont ettől jó. Mert ami 10-15 éve ciki volt és maximum a tinilányok szerették, az ma már a mi generációnknak vicces...
Az év legviccesebb vígjátéka azért nálam még mindig a Családi üzelmek és egyre szorít a határidő. Félő, hogy nem lesz már trónfosztás. De mindez nem jelenti azt, hogy az Itt a vége ne érné meg a pénzét. Nem tudom mindenkinek nyugodt szívvel ajánlani, az is könnyen lehet, hogy fennakad az egyébként a vígjátékokat általában nagyon szerető magyar közönség szitáján. Én élveztem, jól szórakoztam. Nem tökéletes, de sokat lehet rajta röhögni. A vígjátékoktól manapság már ez is ritkaság számba megy.
U.I.: Legnagyobb bánatomra nem volt stáblista utáni jelenet, pedig ez pont olyan alkotás, ahol elfért volna. Pedig még a lámpákat sem kapcsolták fel, csak a leges-legvégén.
