Kedves Sam Peckinpah, ez most mellé ment. Akkora potenciál volt ebben a filmben, hogy egyszerűen szégyen, hogy milyen keveset hoztál ki belőle. Mintha a szakács a kiváló minőségű alapanyagokból menzás kaját dobna össze: megeszi az ember, végül is még ízlik is valamennyire, de rögvest elmegy az étvágyunk, amikor az egyik kanálban a konyhás néni hónaljszőrét, a következőben meg egy legyet találunk. Sőt, az is biztos, hogy vissza sem jön... Peckinpah pedig mesterszakács hírében állt.
Főleg azt követően, hogy megrendezte a Vad bandát, amit ugye egy valamire való western rajongónak nem kell bemutatnom, hiszen alapműnek számít a zsánerben. Mai filmünk csak szegről végről western - a szakácsos hasonlatnál maradva: csak egy csipettel került bele -, de elképzeltem, mennyivel jobb lett volna ezt az egész sztorit az 1800-as évekbe, Mexikóba és a vadnyugatra helyezni... Kár hogy Peckinpah annyi western-rendezés után úgy döntött, hogy szakít a műfajjal...
Mellesleg ez a filmje az egyetlen, aminek a végső vágási joga Sam bá'-nál maradt, az összes többibe belekotnyeleskedtek a stúdiók fejesei, amit azért kicsit nehéz elhinni, ha az ember már látta valaha is a Vad banda végi mészárlást... Azért emlegetem ennyit ezt a remekművet, mert próbálok minél kevesebbet beszélni a Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét!-ről, de nagyon úgy néz ki, hogy nem futhatok el a "sorsom" elől. Ennek a filmnek nagy elvárásokkal ültem neki, de - gondolom már kiderült az olvasók számára - nagyot koppantam.
Alfredo Garcia felcsinálta egy gazdag mexikói birtokos lányát, amiért az 1 millió dolláros vérdíjat tűz ki a fejére. A pénzre éhes fejvadászok elindulnak, de semerre sem találják... Egy csehóban rongyos 10 000 dollárt ajánlanak fel egy Bennie nevű zongoristának, hogy kerítse elő Garciát, amíg ők egy hotelban pihennek. Bennienek ez is hatalmas pénz, szóval felkeresi barátnőjét, Elitát, hogy segítsen neki címszereplőnk kézre kerítésében - ekkor tudja meg, hogy Garcia már elhunyt autóbalesetben... De a sírrablás és egy kis hullagyalázás nem lehet akadály Bennienek, ha pénzről van szó.
A film lassan, de jól nyit, rögtön a tárgyra térnek: kb. 5 perc után kijelölik a McGuffint, aztán mindenki elindul a dolgára. Izgalmas roadmovieba ágyazott krimi-thrillernek ígérkezik, ahol mindenki az után a bizonyos fej után lohol, nem kímélve senkit és semmit... Aztán az egész sztori súlypontja áthelyeződik Bennie és Elita kapcsolatára: picknikeznek, házasságról beszélnek, a néző meg csak vakarja a fejét, hogy vajon mi a fenére jó mindez?
A végén persze kiderül, hogy ez egy eléggé "drága" (sok időt felölelő) megoldás volt arra, hogy antihősünk végső tetteit ne pusztán egy idióta ámokfutásnak gondoljuk, hanem legyen mögöttük valamiféle indok is. Elita karaktere közben pedig teljesen ellentmondásos, maximum egy-két perc erejéig sikerül megkedveltetnie Peckinpahnak a nézővel ezt a könnyűvérű énekesnőt, aki a vásznon töltött ideje nagy részében csöcsöket villantva próbálja elviselhetővé tenni a látottakat.
Warren Oatesnak pirospont jár Bennie megformálásáért, mert ha valamit ki kellene emelnem, az biztos, hogy az ő stílusos játéka lenne, amivel nagyszerűen, karakteresen formálja meg ezt a piti kis zongoristát, aki végül túl nagy árat kényszerül fizetni ismerőse fejének megszerzéséért. Az már egyértelműen a rendezés hibája, hogy a lövöldözős jelenetek egytől egyig gagyik, Oates a semmiből egyszer csak mindenkinél jobb lövővé válva szedi le a hivatásos fegyverforgatókat és amúgy egy idő után mindenki mást is, miközben a vágások egy cseppet sem segítenek abban, hogy ezek alatt a jelenetek alatt ne nevessünk kínunkban. Még a huszadrangú spagettiwesternekben is hihetőbbek a fegyverforgatók.
Peckinpah a karambolokat, meg az autók csúszkálását is képes volt indokolatlan lassításokkal elrontani, de ez már csak tényleg a legkevesebb. Sok a levegőben lógó jelenet (Kris Kristoffersonék motoros nőerőszakolói nélkül is meglettem volna), gyengék az akciók és a sztoriban rejlő potenciál messze nincs kihasználva. Nálam szinte minden téren megbukott a Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét!, pedig az egyik legmenőbb címe ennek a filmnek van. És nem a rothadó fej undorítóságán, vagy a hullagyalázáson akadtam ki, egyszerűen csak arról van szó, hogy nem sikerült a filmnek magába szippantania, mert ahhoz túl bugyuta és kusza.
