Idén 10 éve, hogy bemutatták ezt az azóta is elképesztő népszerűségnek örvendő vígjátékot. Bár jobbára a tengerentúlon szeretik az igaz, de azért idehaza is akadnak mindenre elszánt fanok, akik 193. alkalommal is képesek végignézni és visítva röhögni rajta. Én magam ugyan nem tartozok közéjük, de az tény, hogy másodszorra is nagyon élveztem a filmet, annak minden bárgyú poénjával és a magyar változat összes furcsaságával együtt is. Mert bár sokat ront a végeredményen, még így is jókat lehet rajta röhögni.
A Ron Burgundy (mostantól inkább csak így röviden hivatkoznék rá) azon kevés filmet egyike, amiket az internet népe a vállára emelt és mémet faragott valamelyik jelenetéből. Aki egy kicsit is jártas ebben a világban, bizonyára ismeri azt a képet, amin a bajuszos Will Ferrell egy sörrel a kezében hátradőlve annyit mond: "Boy, that escalated quickly!" De persze az igazi fanatikusok számára ez is csak egy a számtalan poén közül, amire az esetek 60 százalékában minden esetben hivatkozni szoktak...
A sztori a 70-es évek közepi híradós televíziózás korába repít minket San Diegoba. Abba a korba, amikor a női hírolvasók még nem léteztek, a gyengébbik nem tagjai maximum riporterként kaphattak munkát a csatornáknál. Címszereplőnk a legnagyobb ász a szakmájában, amikor ő van a tv-ben mindenki rá figyel, amit ő mond, az úgy is van... Az állóvizet egy nő, Veronica munkába állása kavarja fel, akibe Ron azonnal belehabarodik. Ám amikor egy szerencsétlen véletlen folytán főhősünk elkésik az aznapi adás felvételéről, Veronica ugrik be helyette, nagyszerű nézettségi mutatót produkálva és ezt Ron képtelen elviselni...
Sokáig kellett győzködni a stúdiót arról, hogy érdemes pénzt adni a projekthez, de végül megérte, hiszen elég szépen hozott a tengerentúli kasszáknál. Ráadásul a rendező, Adam McKay munkamódszere az volt, hogy a színészeket megkérte, hogy spontán reagáljanak a dolgokra, így ugyanazt a jelenetet nagyon sokszor. különböző improvizált poénnal rögzítették, amiből később egy komplett új filmet is csináltak, amit később DVD-n jelentettek meg.
A Wake Up, Ron Burgundy: The Lost Movie ún. spiritual sequel, azaz nem a korábbi film történetére épít, mint ahogy azt a folytatások, vagy az előzményfilmek teszik, de mégis a stílus, a téma és néhány elem visszaköszön benne az eredetiből - azaz arra csak szellemiségében hasonlít. Ezt egyébként a folytatás kapcsán is eljátszották a készítők, igaz ott nem készült új film, csupán egy hosszabb, "R" besorolású változat, amit egy hét erejéig újra a mozikba engedtek és ami az előzetes tanúsága szerint 763 új poént tartalmaz (kimaradt jelenetek, alternatív reakciók).
-large-picture.jpg)
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindenki számára élvezhető vígjátékról van szó. Ehhez egy bizonyos fajta humorérzék kell, ami nem mindenkinél van meg - de ez nem jelenti azt, hogy ettől jobb, vagy rosszabb ember lenne valaki. Megosztó film, ami minden látszólagos bárgyúsága ellenére tömve van intellektuel poénokkal, igaz nagyon mélyen elrejtve. Maga az alapszituáció is kellően szatirikus, a 70-es évek közepi televíziós élet Amerikában bőven szolgáltatott kifigurázható viselt dolgokat.
Will Ferrell a mára rá különösen jellemzővé vált figurát hozza, aminek sajátossága, hogy buta, mint a segg, de már befutott a szakmájában. Ambiciózus és nagyképű - és bár mindig megjárja a felfuvalkodottsága miatt, a végén kisebb-nagyobb jellemfejlődésen átmenve győzelmet arat a maga kicsinyes világában (lásd még Taplógáz, Jégi dicsőségünk, stb). Ron Burgundy is ilyen ember, aki a 70-es évek minden tipikus férfiúi jellembetegségét büszkén birtokolja... És bár ő a központi figura, karaktere mit sem érne a csapata nélkül.
A film legnagyobb erőssége egyébként pont abban van, hogy szinte minden képkockájáról sugárzik, hogy remek hangulatban vették fel. Hogy minden egyes jelenetén látszik, hogy épp nagyon jó kedvükben írták meg. Hogy minden egyes gegen érződik, hogy természetesen jön ez a sok baromság a színészekből. Néha persze átesnek a ló túloldalára, néha meg azt sem tudjuk, hogy épp mi a fene folyik (lásd a nagy összecsapást a különböző csatornák híradósai közt), de nem számít. Ron Burgundy - ha szerencsés vagy és rá tudsz hangolódni cseppet sem szokványos stílusára - örökre belopja magát társaival a szívedbe.
