Ha a rövidfilmeket nem számoljuk, ez volt az 500. film, amit a blog alakulása óta, azaz 2013. január elseje óta megnéztem. Persze jobb lett volna valami hozzám nagyon közel álló produkcióval "megünnepelni" ezt a szép eredményt, de nem bántam meg azt, hogy végül ezt a westernt választottam. Nem kiemelkedő, nem meghatározó élmény, de kifejezetten élvezetes volt nézni, még úgy is, ha nagyon érződött rajta az, hogy a sztorija eredetileg könyvként jelent meg...
Mert bizony csak úgy bűzlik a papír szagától. Mert egy ilyen forgatókönyvet ha egy kezdő benyújtana, azzal a lendülettel landolna a kukában: mire megalapoznak minden konfliktusnak, mire a néző rájön, hogy miről fog szólni a film, már eltelt belőle több, mint egy óra (csak hogy tisztában legyünk vele: utóbbira általában az első 10-15 perc szolgál). Valamiért mindez mégis működik az Idegen a cowboyok közöttben, ami valószínűleg a nagyszerű rendező és a kiváló színészgárda érdeme elsősorban.
James McKay (Gregory Peck) egy tehetős keleti hajóskapitány házasodni érkezik a vadnyugatra. Az egyik helyi nagybirtokos, az Őrnagy lányát, Patriciát szeretné elvenni, ám a fogadtatás nem, csak az időjárás meleg. James belecsöppen egy szomszédháború kellős közepébe, ahol az Őrnagy és a Hannassey-ek harcolnak egymással a szárazságok idején megmaradó egyetlen itatóhelyért, ami egy helyi tanárnő, Julie Maragon öröksége. Főhősünktől mindenki azt várja, hogy bizonyítsa a férfiasságát, de ő nem szeret hencegni - emiatt aztán még szíve választottja is elfordul tőle...
A film nézése közben azt vettem észre, hogy bár tartalmasnak éreztem, mégis egy-két mondatban össze tudtam foglalni fél óra eseményeit úgy, hogy semmi lényegeset nem hagytam ki belőle. A háromszoros Oscar-díjas William Wyler (Ben Hur, Római vakáció) mesterien zsonglőrködött a kamera mögött. Különösen tetszett Gregory Peck és Charlton Heston verekedős jelenete, ahol úgy tudott intenzitást vinni a bunyóba, hogy nagytotálban mutatta az egészet. Nem volt sz*rrá vágva, mégis izgalmas és látványos volt.
De remekül választottak helyszíneket is (pl.: az itató, vagy a Blanco kanyon, és annak kijáratában a Hannassey-ek házai) és mindehhez kiváló operatőri munka is párosult. Az eredeti címe a filmnek az, hogy The Big Country (azaz "a nagy ország" - erre többször utalnak is a szereplők) és ennek megfelelően a karakterek valóban óriási nagy síkságokon, kopár vidékeken lovagolnak, amiknek szinte nem is látni a végét. Látván a filmet sokan beleszerelmesedhetnek ebbe a csodás tájba.
Állítólag ez volt az első "pacifista" western, azaz nem hirdette, hanem egyenesen megtagadta az erőszakot. A főhős természetesen ahogy csak tudja, kerüli a konfliktusokat, függetlenül attól, hogy mindig kipécézi magának valamelyik cowboy a nem szokványos öltözködése és stílusa miatt. De azért itt is akad lövöldözés, hiszen mint szinte minden westernben, a végjátékban nem maradhat el a puskaropogtatás. Egy kis pisztolypárbaj klasszikus pisztolyokkal (tiszta Európa), ahol kiderül, hogy nem az az igazi férfi, aki sokszor mondja magáról, aztán pedig a jól megérdemelt mészárszék következik a két haragos bandái között...
A színészek terén is igazi kánaánnal van dolgunk. Burl Ives abszolút megérdemelten kapta meg az Oscar díjat a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában Rufus Hannassey megformálójaként. Az 55. percben jelenik meg először a színen, de rögtön övé a terep, ahogy hívatlanul és feldúltan beront az őrnagy báljára. Mesteri jelenet, akár csak a legvégső viszály minden egyes pontja közte és a fia, Buck között. Az ez utóbbit alakító Chuck Connors pedig szintén remekül árnyalja a karakterét, nekem személy szerint ő volt a kedvencem.
Persze Gregory Peck, Charlton Heston, Charles Bickford, Jean Simmons és Carroll Baker is remekül játszanak - ebben a filmben a színészekre, az operatőri munkára és a zenére sem lehet panasz. Fülbemászó, de tipikusan hollywoodi dallamokat variált a zeneszerző, amit a Akadémia egy Oscar-jelöléssel honorált, a legtöbb néző pedig azzal, hogy a film megtekintése után még sokáig fütyülgeti azokat. Az Idegen a cowboyok között bár hosszú, de megtekintésre érdemes, nem piszkos, hanem inkább romantikus western a zsáner fénykorából.