A franciáknál is beköszöntött a képregényfilmek kora, igaz ők a saját házuk tájáról adaptálnak a mozivászonra, nem a Marvel, vagy a DC Comics kínálatából. Tavaly Cannesban meghatározó győzelmet aratott az Adéle élete (ami Julie Maroh képregényéből készült), jelezve ezzel, hogy a művészi leszbi szoftpornóra ugyanúgy van igény, mint a szuperhősök városlerombolósdijára. De a non-stop taknyos és a kék hajú lány szerelmi életét kiveséző dráma előtt egy hónappal a francia mozikat megjárta egy másik műfajban született képregényfilm, a Nagytudásúak is.
Ez egy vígjáték, vagy mi a fene, ami elméletileg egy film, gyakorlatilag pedig inkább egy közös mederbe terelt, sok kis apró történetet és még több iskolával kapcsolatos geget felvonultató Szeszélyes évszakok epizód. Lehet rajta röhögni bőven (mondjuk a mellettem ülő csávó tuti szívott előtte valamit, mert még a normál párbeszédeken is hangosan nevetett), de teljesen kusza, gyakran elképesztően bugyuta és csak úgy hemzseg az öncélú poénoktól és a gyatrábbnál gyatrább megoldásoktól.
A Jules Ferry Gimnázium messze a legócskább az országban. A végzősöknek csak 12%-a ment át az érettségin, hiába hívták az ország legjobb tanárait segítségül, a diákok többsége inkább naponta utazik 30-40 km-t egy másik iskolába, minthogy oda járjon. Az oktatásügyi államtitkár helyettesnek azonban forradalmi ötlete támad: rossz tanulókhoz rossz tanárok kellenek, ezért összeszedik a hét legrosszabbat, hátha ők majd csodát művelnek. Elvégre mínusszor mínusz az plusz.
Érettségin át kellene menni... Francia vígjáték... Hmm... Ismerős ez valahonnan? Nem? Biztos? 1980-ban került a mozikba az Éretlenek című film, az akkor még korából adódóan diákot alakító Daniel Auteuillal. Ebben az azóta klasszikussá váló kis szösszenetben hegyiről tövire körbejárták már a témát, a kreatív puskázás számtalan módjával megismertették az akkori diákokat. A Nagytudásúak szerencsére ha az alapsztorijában nem is, a koncepciójában eltér az Éretlenektől: itt inkább a tanárokra helyeződik a hangsúly és a puskázás helyett inkább a tanulást szorgalmazzák benne.
A bűvös hetes tagjait lényegében egy-egy tulajdonságra húzták fel. Olyanokra, amikkel a szerencsétlenebb diákok a való életben is találkozhattak a tanulmányaik során: van itt agresszív, krétadobáló angoltanár, szexistennő franciatanár, akinek a teste miatt senki sem tud az órára koncentrálni, szétszórt professzor-szerű kémia tanár, mindenki hasába lyukat beszélő, de semmi értelmeset nem mondó filozófiatanár, úgyszintén semmi értelmeset nem mondó, csak a sportnak élő tesitanár, közesincsatanyagoz töritanár és csak "Monsieur Lógós"-nak becézett... milyen tanár is?
Az egyik poén a filmben, hogy ez kb. csak az utolsó negyed órában derül ki a többség számára, hogy pontosan mit is tanít a Christian Clavier által megformált Cutiro. Ez az a Christian Clavier, aki Jean Reno oldalán Jött, látott és visszament volna kétszer, meg még egyszer ugye az amcsi remakeben is (egyébként tervben van a harmadik rész is), valamint Gérard Depardieu oldalán Asterixkedett egy jót. És bármennyire is el volt maszkírozva ott, most valahogy nehezebben ismertem fel. Hiába, telik az a fránya idő...
Az egyetlen szerencséje a filmnek, ami kihúzza valamelyest a sz*rból, az az, hogy az alapanyag rengeteg ötletet tartalmazott. Folyamatosan változnak az események, mindig van valami csavar, ami új irányba tereli a dolgokat. Persze ezt 90 percnél is rövidebb játékidőbe belesűrítve joggal érzi az ember, hogy nincs minden rendben, de az tény, hogy volt pár valóban meglepő fordulat és pár jól elsütött helyzetkomikum. Például önmagában az érettségi tételek meglovasítása a kivitelezést tekintve a film egyik leggyengébb pontja, de az ezt követő csavar szerencsére kárpótolja a nézőt.
De egyébként millió meg egy helyen bele lehetne kötni, csak felesleges - az ilyen filmekre amúgy sem ül be senki nagy elvárásokkal. Tipikus francia vígjáték, talán a szokásosnál egy kicsit több humorral (bár az előzetesben sajnos ellövik a legjobbakat), viszont meglehetősen csapongó történettel. A zenéje jó, a karakterek nagy része szerethető, van happy end, van tanulság, a rossz elnyeri méltó büntetését, a jók meg énekelnek egy jót az iskolaudvarban. Mindenki boldog, még a néző is, mert agykikapcs üzemmódban nézve még ez a film is szép rózsaszín.
