Ha már a lehetőségeimhez képest ilyen mélyen beleástam magamat a western műfajába, nem lenne illő dolog, ha a műfaj magyar meghonosításának próbálkozásaiból (amiből szám szerint 2-3 akad csupán) ne mutatnék be egyet. Mivel a zsáneren belül saját alkategóriát képvisel (amit gulyáswesternnek, vagy easternnek hívnak) és mivel ilyen ritkaságról van szó, mindenképpen érdemesnek tartom arra, hogy beszéljek egy kicsit róla. Ráadásul nem is sikerült olyan nagyon rosszul, dacára annak, hogy ezernyi gyerekbetegségben szenved.
Zsánerfilmről lévén szó idehaza bizony nincs nagy hagyománya az ilyesminek. Szomjas György rendező is csak az előjátékig jutott a Talpuk alatt fütyül a széllel, pedig potenciál az éppenséggel volna benne rendesen. A magyar történelemnek ezt a korszakát, az akkori emberek sajátos gondolkodását és életmódját nem sok filmes próbálta bemutatni, pedig kétségkívül érdekes és... MENŐ volt. Bezony, betyárnak lenni überkúlság: karikás ostor, ízes beszéd, bő vászongatya és kackiás bajusz - ennél több nem is kell.
Vagy talán mégis... Mondjuk egy épkézláb módon összetákolt történetnek nagyon tudtam volna örülni. Egy olyannak, amin nem érződik a darabosság, egy olyannak, amiben az ok-okozati kérdésekre nem egy félpillantásból kellene rájönnünk, egy olyanra, amiben ha kevés is az akciójelenet, legalább ami van, az hiteles. Jobb forgatókönyv, jobb rendezés - egyszóval jobb kivitelezés hiányzott. A végeredmény nézhető, szerethető, de ennek ellenére szigorú szemmel nézve meglehetősen halovány. Főleg a már emlegetett benne rejtőző potenciálok miatt.
A karcagi várostanács úgy határozott, hogy a pusztán egy öntözőcsatornát építtetnek: a település határában elterülő föld többet ér megmunkálva, mint ugarként, amin a pásztorok a juhaikat, marháikat, lovaikat legeltetik. Ezzel egy időben megszökik a fegyházból a legendás betyár, Farkos Csapó Gyurka is, aki miután megtorolta az árulóin, hogy börtönbe csukatták, megpróbál keresztbe tenni az álszent hivatalnokoknak és társaival elüldözni a környékről az építőmunkásokat. Ezt pediglen Mérges Balázs csendbiztos nem fogja hagyni... Vagy mégis?
A Talpuk alatt fütyül a szél lehetne egy egészséges spagettiwestern-amerikai western-klasszikus történelmi magyar film hibrid is, de sajnos ahhoz nem elég merész. Pedig megtalálhatóak benne a megfelelő elemek: a táj és a kultúrkör ugyebár adott, a törvényszolga és a banditák elmosódó viszonya a Pat Garrett és Billy, a kölyök című westernt juttatta eszembe, a párbajok, a lázadó kisemberek és a hiperpontos lövések pedig egyértelműen a spagettiwesternek sajátosságai.
Ami a technikai részét illeti: a 4:3-as képarány nagyon nem áll jól a filmnek. Ilyesmire még talán sosem panaszkodtam, de a gyönyörű táj végtelenségének bemutatása és a sok közeli mind-mind jobban nézne ki szélesvászonban. Az operatőri munkára ezen kívül viszont sok panaszom nem lehet. Nem csak felvették a jeleneteket, hanem hangulatot is teremtettek: a magyar puszta van olyan gyönyörű, mint a végtelen préri, a lemenő nap felé lovaglás pedig idehaza is ugyanolyan királyul néz ki.
E mellé pedig igazi magyar dallamokat sikerült szereznie Sebő Ferencnek, amik tovább segítik a remek hangulat megteremtését. Ezért is nagy kár, hogy a valós történeteket tartalmazó gyűjtésből készült forgatókönyv nem nagyon akar megállni a talpán. Néha úgy érezni, hogy a jeleneteket csak egymás után pakolták, nincs semmi átvezetés köztük. Antihőseink konfrontálódásai pedig túlságosan viccesre sikeredtek - de sajnos nem szándékosan, egyszerűen a kivitelezés nem éri el a kívánt szintet.
Bujtor István itt tényleg kiköpött Bud Spencer, ennél jobban talán még nem is hasonlított rá egyetlen filmben sem, amiben láttam. A csendbiztos két világ közt őrlődő karakterét azonban sajnos csak korrekten formálja meg - hiányzik az élet a játékából. A két antihőst, Gyurkát és Matyit pedig két szerb színész kelti életre (Djoko Rosic, illetve Vladan Holec), ők ugyan túlságosan színpadiasra veszik a figurát, de legalább karakteresek. A női karakter (Bordán Irén, mint Parti Bözsi), a westernek rossz szokásához híven alulhasznált és elnagyolt.
Mindent egybevetve mégis azt mondom, hogy ha másért nem is, érdekesség gyanánt mindenképpen érdemes megnézni ezt a filmet. Ha rossz lenne, nem ajánlgatnám, viszont sajnos annyira nem is jó, szóval ez a legjobb indok, amit fel tudok hozni mellette. És őszintén remélem, hogy ez a hetvenes évekbeli rövid eastern-korszak nemsokára visszaköszön Magyarországon. Ugyanis több zsánerfilmre lenne szükség és szerintem idehaza igenis fontos lenne magyar vonatkozású alkotásokkal előhozakodni. A gulyáswestern pedig a nálunk még mindig népszerű westernek miatt ideális lenne, mivel viszonylag olcsón le lehetne gyártani őket. De félek, ez csak álom.
