Az volt a nem-is-annyira titkos szándékom, hogy felkutassak egy olyan ifjúsági filmet, amit idehaza nem sokan ismernek, ellenben a minősége ezt nem indokolja meg. Az első számú kiszemeltem pedig ez a darab volt: alapvetően jókat olvastam róla eddig minden fórumon, ahol megemlítették. Igaz ugyan, hogy nem kezdtem mélyelemzésbe és nem túrtam fel a fél internetet minden fellelhető kritikáért... Lehet, hogy ez hiba volt, mert amennyire vártam, annyira csalódtam benne.
A fiatalok nyelvén érteni kivételes adottság, ami nagyon kevés felnőttnek sikerül. Ezek közül pedig még kevesebb foglalkozik filmkészítéssel, ezért is lehet az, hogy a tinédzserkorú főhősökkel jóformán nincs egy valamire való romantikus alkotás. Piteb*szás az van, de az első kapcsolatokról, szerelemről, a szüzesség elvesztéséről kifejezetten kevés, jól megírt, hihető, de ugyanakkor szívmelengető film készül. És sajnos a The First Time sem gyarapítja ezen produkciók számát.
Egy buli elől "menekülve" botlik egymásba a ház mögötti kis sikátorban Aubrey és Dave. Előbbinek egy idősebb pasija van, utóbbinak pedig senkije, csak egy plátói szerelme, aki már réges-régen a friendzone-ba száműzte őt. A beszélgetésből hazakísérés, a hazakísérésből együttalvás, az együttalvásból pedig... semmi nem lesz. Még. A közös hullámhosszon működő tini főhőseink ezután nem igazán tudják eldönteni, hogy mit szeretnének, de végül természetesen rájönnek, hogy... dobpergés.... egymást!
A The First Time a címével nem árul zsákbamacskát: bizony, ez a szüzesség elvesztéséről szól. Főhősei pedig nem várnak 40 éves korukig a dologgal, hanem mindezt még a gimnáziumi éveik alatt ejtik meg. Dave végzős, Aubrey harmadikos, bár különböző sulikba járnak. Barátságuk gyorsan kialakul, a kölcsönös vonzalmat mindkét fél részéről erős szexuális vágy követi, aminek eredményeképp megismerkedésük után 48 órával már meg is ejtik az aktust. De hát ilyen ez a szerelem...
Azzal még nincs is feltétlenül bajom, hogy a film kicsit a "veszítsd el egy szinte vadidegen emberrel" dolgot élteti, hiszen másfél órán keresztül próbálják megértetni velünk, hogy mennyire egymásra hangolódtak és egymásba habarodtak. Szóval éppenséggel még szurkolunk is nekik, bár Aubrey esetében ez alatt a pár nap alatt is felfigyelhetünk a hülyep*csaság legfőbb tüneteire, szóval az alapvetően rendes srácként ábrázolt Daveet egy kicsit talán meg is sajnáljuk a végén...
A fő gond az az, hogy a szófosásban szenvedő tinédzser főszereplőink szájából csupa életidegen szöveg hangzik el. Hatalmas nagy bölcseletek és valószínűtlen vágyálmok - értem én, hogy mindkét főhősünk különleges, de egy tizenhét éves ember száját nem sűrűn hagyják el Dalai Láma szintű okosságok, itt viszont az egész játékidő alatt ilyesmire hajazó bölcsészdumát puffogtatnak. A néző pedig összeborzolja a szemöldökét és nagyokat pislog a The First Time nézése közben...
Britt Robertson (Aubrey megformálója) durván túljátssza a karakterét - érdemes figyelni, mennyi érzelmet és mimikát próbál beleszuszakolni egy-egy jelenetébe... A kamera ráadásul mindezt közelről veszi, szóval figyelni sem nagyon kell, annyira feltűnő mindez. A kevesebb itt most sokkal több lett volna. Dylan O'Brient Dave szerepére pedig simán félrecastingolták. Mert bármennyire is teper, ilyen kinézettel nem tudom elhinni, hogy a lúzerek közt is a leglúzerebb és hogy barátkozik olyan arcokkal, akik a film szerint a haverjai.
Eredeti fordulatokból nem, jófajta poénokból is csak néhány akad. Túlnyomórészt kiszámítható, de minden betegsége ellenére egy kedves kis film lett a The First Timeból. Ajánlani nem feltétlenül ajánlanám, de ha tényleg nem tudsz mihez kezdeni magaddal, megérhet egy próbát, hátha a saját tinédzserekről alkotott képedhez közelebb áll a film szereplőinek személyisége. Én úgy éreztem, hogy Jon Kasdan (az író-rendező) úgy volt a dologgal, mint az átlag forgatókönyvíró a természettudománnyal: fogalma sem volt arról, milyen manapság tinédzsernek lenni, de azért megpróbált róla mesélni...
