A mai napig nem futott be úgy igazán, de megbízható vígjátékszínésznek számít, aki többször megmutatta már a drámaibb oldalát is. Ő Jason Bateman, mai filmünk főszereplője. És rendezője. Utóbbi egyébként a nagyjátékfilmes debütálása is egyben, mivel eddig csak sorozatepizódokat dirigált. Merthogy Jason a TV képernyőjén is igazán elemében érzi magát, Az ítélet: család hatalmas kultstátusznak örvend más helyeken. Na de lássuk, hogyan vette az első komolyabb akadályt direktorként!
Felemásan. Bizonytalanságot éreztem a film nézése közben. Mintha Jasonnek nagyon tetszett volna a(z egyébként koránt sem hibátlan) forgatókönyv és meg is lett volna a határozott elképzelése néhány jelenethez, de legalább ugyanennyihez állt úgy hozzá, hogy lesz, ahogy lesz. És lett, ahogy lett. Kicsit hullámzik a színvonal, kicsit nehéz megérteni a főszereplő elemi taplóságát, kicsit nehéz elfogadni azokat a fordulatokat, amikre egyébként az egész sztori épít. Mert az bizony eléggé rendhagyó.
Guy Trilby kihasználva a 7. és 8. osztályosok számára megrendezett betűzőverseny szabályzatának kiskapuját, maga is benevez 40 éves fejjel a vetélkedőre. A felháborodás hatalmas, de a szervezők nem nagyon tudnak mit csinálni, csak annyit, hogy a következő évre már módosítanak a szabályzaton. De Guyt ez már nem érinti: bekerül az országos döntőbe, ahol irdatlan köcsög módon tipor el minden zsenge lelkű tizenévest a nagy díj (és valami egészen más) érdekében.
Már előre sajnálom azt, aki megpróbálkozik ennek a filmnek a magyarra ültetésével, lévén egy betűzőversenynél ezt nem nagyon lehet visszaadni (valószínűleg meghagyják az eredeti szavakat, lévén a képernyőn is látszanak). És ha már szavak: ilyen téren egyáltalán nincs baj a forgatókönyvvel. A párbeszédek életszagúak, a dialógusok pörgősek és pattogósak, a humor is a helyén van, igaz talán a kelleténél ritkábban találkozni vicces dolgokkal, de annyi baj legyen: kellemes, vicces időtöltés.
De maga a sztori és az abban hemzsegő, minimum furcsa dolgok már erősebb fejvakarásra késztetik az embert. A főhős motivációját még a film első felében ki lehet találni, nincsenek elég jól elrejtve a jelek, a forgatókönyvíró nem próbálkozott erről legalább minimálisan elterelni a figyelmünket. Az alkalmi 10 éves havert is meglehetősen izzadtságúan sikerül a főhős mellé csapni, a teljesen funkciótlan újságírónőtől már nem is beszélve. Azaz bocs, nem teljesen funkciótlan, mert néha kapunk egy öncélú dugós jelenetet, meg sokat segít a szövegeivel abban is, hogy az egysejtűek is sikeresen felfogják, merre és hogyan halad a sztori.
A nem-túl-szép-emlékű Testcserében már láthattuk, hogy Jasonnek nagyon jól áll a seggfej szerepe is, noha az esetek döntő többségében pusztán az ábrázatából adódóan a kedves, aranyos jófiút játssza. Talán ezért is osztotta magára ezt a szerepet is, hogy megkíséreljen kitörni ebből a skatulyából. És a forgatókönyv minden felszínessége ellenére jól is hozza a figurát. Ahogy főszereplőtársa, Rohan Chand is zseniális. És ezzel most egyáltalán nem túlzok.
Panaszkodtam már egy sort "nagysikerű" hazai filmjeink kapcsán, hogy nincs egy normális gyerekszínészünk. Egy olyan, aki elő tudna adni egy szöveget úgy, hogy... hát az elemi minimum nálam, hogy kinyissa a száját, de erre sem a Gyémánt ikrek, sem Psota Zsófi nem volt képes. Ellenben ez a Rohan gyerek valami fantasztikus! Tele van élettel, a vérében van a szereplés és egyáltalán nem játssza túl a karaktert. Érdemes megjegyezni a nevét, mert ha még 2-3 ilyen szerep megtalálja és túléli a tinédzserkort narkó nélkül, 10 év múlva az egyik legjobb vígjátékszínész válhat belőle.
Döcögős szkript és rendezés, egy kicsit alacsony poénráta, sok taplóság és két baromi jól játszó főszereplő. Ez a Bad Words mérlege. 18+-os filmként nem sok esélye volt és sajnos hazájában megállt 7 millió dollár környékén (külföldön meg azért ezt a sztorit lényegesen nehezebb eladni). Pedig a sok negatívkodásom ellenére ez azért többet érdemel. Másfél órás kikapcsolódásnak ugyanis tökéletes. Agysejteket nem pusztít - ez már jó hír, ugyanis a mai vígjátékok 90%-áról nem mondható el ugyanez - és jó néhányszor megnevettet. A polkorrektséget pedig hírből sem ismeri. Ha te sem, akkor szerintem mindenképp érdemes megnézned!
