És csupa szar ember írja. Most is jól kibasztak velem, és rávettek, hogy részt vegyek ebben az alig átlátszó piramisjátékban, ami egy díjátadónak van álcázva. Szóval van ez a Lobster Award, vagyis a Homár-díj, amit a legtrébb blogok kapnak a mégtrébb blogoktól. Nem is volt kérdéses, hogy ezek az irigy gecik engem is megpróbálnak lerántani a szintjükre és besározni, de amint ezen bejegyzés meg-nem-születéséből is látszik, hősiesen ellenálltam...

Vannak ilyen szabályok, hogyaszongya:

- köszönetet mondani annak, akitől kaptuk a díjat - A lófaszt.
- válaszolni az általa feltett 4 kérdésre - Egye fene.
- írni 4 random tényt magunkról - Megtisztellek benneteket.
- 11 blognak továbbadni a díjat, lehetőleg úgy, hogy ők is tudjanak erről - Még csak véletlenül sem.

Én ezektől a nyomiktól az alábbi húdenagyon kreatív kérdéseket kaptam:

1. Mi volt az a bejegyzés, amit teljesen másként írnátok meg, vagy egyáltalán nem írnátok meg, ha visszamehetnétek az időben?

Nincs ilyen. Minden szavam arany. Amúgy pont ez a bejegyzés az, amit egyáltalán nem írnék meg.

2. Mi volt/volna a létező legnagyobb elismerés, amit egy olvasótól kaptatok/kaphatnátok?

A Die Hard 4.0-ról szóló cikkemhez kaptam az alábbi kommentet:

"Patikai só, a legtisztább mi kapható, garantáltan kálium-klorid mentes.
Szeretné tudni, hogy miért veszélyes az egészségére a kálium-klorid? patikaiso.hu/"

Még nagyon az elején történt, de mindenképpen jól esett, hogy a kedves spammer alkalmasnak találta a cikkemet arra, hogy alatta terjessze az igét. Ez a cselekedete feltételezi ugyanis, hogy ő úgy véli, kellően sokan olvasnak engem. Egyébként ezen, és egy online letöltős oldal linkjét terjesztő spamkommenten kívül mást nem moderáltam passzióból, csak néhány véletlenül elsütött dupe kommentet, ha a posztolója megkért rá. Ezt a Barring Smokersnél nem mondhatják el magukról.

3. Átlagosan mennyi időt töltötök a bloggal kapcsolatos bíbelődéssel (írás, anyaggyűjtés, karbantartás, stb.) naponta?

Nem eleget. Ha azt vesszük, hogy volt olyan idő, amikor hetente minimum 9 cikkem jelent meg (itt és a Filmbookon), akkor 2 órás filmmel és 1 órás cikkírással számolva (ami szökőévente egyszer jön össze, ha megcsap az ihlet, mert egyébként 2 órát is simán elszenvedek rajta), szóval egy cikkre alsóhangon 3 órát számolva hetente több, mint 1 napot csak erre csesztem el. Összehasonlításképpen: az alapvető szükségletként számon tartott "alvás" nevű tevékenységre is csak kétszer ennyi időt fordítok egy hét alatt. A "munka" nevű felettébb fúj dologról meg aztán ne is beszéljünk.

Mostanában kevesebb időm jut a blogra, mert egyrészt van egy másik munkám is, másrészt egy ambiciózus dolgot vettem a fejembe, és a szabad időmet inkább arra baszom el. Ez most kivétel.

4. Van-e jövője úgy általában a blogolásnak, hová fog fejlődni, esetleg megölik-e a közösségi oldalak ezt a formátumot?

Mittomén! Annyit tudok, hogy nekem ez jól jönne keresetkiegészítésként, csak hát annyira nem írok jól, és annyira nem olvasnak sokan. De álmodozni szabad.

Egyébként én ezt gyakorlásnak használom, szándékozok magasabb szintre lépni (komolyabb dolgokat írni, sztárrá, majd istenné válni).

Na, és akkor következzék a 4 random tény magamról:

1) Blogolok.

2) Szeretem a filmeket.

3) Lisztes a becenevem

4) Utálom a piramisjátékokat.

Remélem most örültök.

Lisztes