Anno Liam Neeson azt nyilatkozta az első Elrabolva-film után, hogy teljesen váratlanul érte a siker, ő arra számított, hogy a kis párizsi kiruccanásából legyártott tömeg-akciófilmnek kinéző mozi gyorsan a süllyesztőben, egészen pontosan a DVD-tékák polcain végzi. És bár nem kárhoztatom érte, mert első blikkre én se látnék bele többet ebbe a sztoriba, az, ott, akkor működött, méghozzá nagyon is. Az óriási sikert pedig értelemszerűen folytatások követték, és mivel még most is rendesen hoz a konyhára, rögtön elkezdtek susmusolni a negyedik részről...
Az első film direktora nem tért vissza már, a folytatások a francia akció-antitálentum, Oliver "másodpercenként öt vágás" Megaton kezei között születtek meg, legnagyobb bánatunkra. Hozzá kell tenni persze, hogy nem csak ő a ludas, de az sok mindent elárul a forgatókönyv minőségéről, hogy értelmes embert nem sikerült rávennie a producereknek, hogy megrendezze. Maradtak hát a kapkodó kameramozgások, és a kifejezetten idegesítő, megállás nélküli vágások.
Úgy képzeljétek el, mintha egy hiperaktív óvodással megitatnál egy speeddel felturbózott Red Bullt, és ollót, meg egy papírt adnál a kezébe, hogy nosza, vágjon ki belőle formákat, és 1 perc múlva 10 év Szilveszterre elegendő konfettit kapnál vissza. Elképesztő, hogy a leghosszabb snitt (a záróképet leszámítva) nem volt több 4 másodpercnél, és az is egy vágókép volt Los Angelesről. És még az akciójeleneteknél meg is érteném (bár ott sem preferálom), de egy mezei párbeszédnél? Oh, C'mon!
Most nem rabolnak el senkit, hanem főhősünkre kennének egy gyilkosságot, nevezetesen exneje torkának átvágását, de Bryan van olyan tökös, hogy ne az igazságszolgáltatásra hagyja a dolgot, hanem maga járjon utána mindennek, amolyan Szökevényként. Forest Whitakerrel a nyomában pedig nem olyan könnyű az élet, hiszen... A fenéket, Liam rohadt könnyen elintéz mindent, mivel a vágó minden elé gördülő akadályt kivág, még akkor is, ha ennek az az ára, hogy konkrétan semmit nem látunk az egész filmből.
Mert biza Neeson sem fiatalodik Benjamin Button módjára, és már ő is kicsit lassabban mozog, mint 7 éve, de nem szeretném az írt okolni ezért a gyalázatért. A ludas ugyanis egyértelműen Megaton úr, aki teljesen fantáziátlan módon forgatta le a filmet, semmi értelmes koreográfiára nem futotta, csak imitáltak dolgokat, és ez az, ami még így, sz*rrá vágva is rögtön feltűnik a nézőnek. Egyáltalán nem értem, miért kell ennyire elvetemült szituációkba keverni a főhőst, főleg úgy, hogy Liam Neeson nem használt kaszkadőrt sem.
És ha már indokolatlanul veszélyes szituációk, vessünk egy pillantást a minden eddiginél szörnyűbb forgatókönyvre is! A logikátlanságok teljes tárházával találkozhatunk, de erről az élményrombolás veszélye miatt csak SPOILER-es mondatokban merek értekezni: Miért, oh miért viszi el vajon Liam Neeson a terhes lányát az orosz maffiózó házába? Ja, megvan, hiszen hogyan máshogy tudná akkor Stuart elrabolni a film végén? És ha már itt tartunk: azt ugye senki sem gondolta komolyan, hogy a lánya életéért aggódó nagypapijelölt nekiszáguld egy Porschéval az épp felszállni induló repülőgépnek, hogy megállítsa, kockáztatva ezzel az azon utazó lánya, meg leendő unokája életét? Meh... SPOILER VÉGE
A castingban is van egy-két szánalmas húzás, kezdve az orosz keménycsávó maffiózót játszó Sam Spruellel, akiről én mindent elhiszek, csak azt nem, hogy egykoron különleges kommandós volt. De legalább volt némi humoruk az alkotóknak, ugyanis a végső harc közte, és Liam között, Sam cuki alsógatyájában elképesztően kínosan néz ki, és biztos vagyok benne, hogy ez szándékosan lett ilyen sz*r. Kár, hogy magára a filmre ezt nem lehet elmondani, arról valahogy lesüt, hogy egyébként ők ezt tök komolyan gondolták.
Viszont remélem, hogy azt nem, hogy akarnak készíteni egy negyedik részt is. Vagy ha már mindenáron megcsinálnák, akkor könyörgöm: Luc Besson nézzen magába, és adja át a terepet egy lelkes, ötletekkel teli forgatókönyvírónak, és producerként pedig rúgja ki a francba Oliver Megatont a rendezői székből. Mert igen, a közönség még vevő az Elrabolva-filmekre, és ha ez így van, akkor nem lenyúlni kell őket, hanem minőségi szórakoztatásban részesíteni. Úgy, ahogy anno az első filmmel tették. Mert ez a mostani vonal katasztrófa.
U.I.: Ez volt az első 2015-ös keltezésű film, amit megnéztem... Remélem ennél azért jobb lesz a "folytatások éve".