Lisztes megmondja a tutit

Felhőatlasz - Lisztes megmondja a tutit

2013. február 28. 12:37 - lisztes

-Korábbi munkám 2013. január 22.-ről, a facebookról átmentve-

Kétségtelen, hogy ezzel a filmmel van az eddigi legnehezebb dolgom, hiszen abszolút szembement minden szabállyal azért, hogy valami újat hozhasson létre. Tette mindezt 1/3-os sikerrel. Mert bár a közönségének tetszett (+1), az nem volt elég nagy számú ahhoz, hogy a mozikasszáknál visszatermelhesse a film azt az irdatlan mennyiségű pénzt, amibe került (-1), és mellesleg nem aratja a babérokat a filmes díjátadókon sem (-1), hiszen mindössze egy Golden Globe jelölést tudhat magáénak a komolyabb díjak közül. Pedig valahol mindenki érezheti, hogy ez a film díjesőt nyerni készült.

A Felhőatlasz David Mitchell azonos című, filmre adaptálhatatlannak mondott könyvéből készült Tom Tykwer, valamint a Mátrixot is jegyző testvérpár, Andy és az időközben nemváltoztató műtéten is átesett (most már) Lana Wachowski forgatókönyvéből és rendezésében. Potom 100 millió dolláros költségvetéséből (ami mindig marketingköltség nélkül értendő) az USÁban mindössze 27 millió dollárt szedett össze a mozikban (világszinten is csak 71 milliót). Általános szabályszerűség, hogy a gyártási költség minimum dupláját kell, hogy egy film visszahozza ahhoz, hogy profitról beszélhessünk. A Wachowski testvérekre tehát rájár a rúd, az előző munkájuk, a Speed Racer is a 120 milliós büdzséből 94 milliót hozott vissza világszerte. Persze a box office adatok sosem tükrözik a filmek valódi minőségét. Mindenesetre a Felhőatlasz az egyik legdrágább független film ami eddig készült.

A történet 6 rövidebb történetből áll, amik különböző idősíkokban (múlt, jelen, jövő egyaránt) játszódnak, és valami gyenge kapocs mindig összeköti őket (egy zenemű, ami a... dobpergés: Felhőatlasz névre hallgat). A különböző sztorikban nagyjából ugyanazok a színészek játszanak más és más figurákat, persze nem mindenhol ugyanakkora szereppel. Kapunk egy múltban játszódó tengeri utazást, ahol egy ügyvéd (Mr. Ewing) naplót ír, miközben az út során egyre rosszabbul lesz, köszönhetően egy pénzéhes orvosnak, aki folyamatosan mérgezi. Szintén a múlt, a 20. század eleje, ahol egy Amadeus-szerű történetben egy meleg művész egy híres zeneszerzőhöz szegődik kottázónak, majd miután előbbi megírta a Felhőatlasz sextettet, utóbbi megpróbálja ellopni tőle a melódiát. A harmadik szál egy krimi a 70-es évekből, ahol egy újságíró veszélyes információkhoz jut az olajlobbyzókkal kapcsolatban, akik ezért mihamarabb szeretnék eltenni láb alól. A jelenben egy könyvkiadó kerül pénzügyi gondba, majd bátyjához fordul segítségért, aki berakja egy elmegyógyintézetbe. A két jövőkép közül az egyik egy "technofuturisztikus" korszakot ábrázol, ahol a neo-szöuli klónok öntudatra ébrednek (na jó, most kicsit túloztam), a posztapokaliptikus Hawaii pedig egy ismét az ókori szintre zuhant társadalom képét tárja fel, ami leginkább az Időgép című könyvből/filmből lehet ismerős.

A könyvben a történetek hagymalevél-szerűen borulnak egymásra, tehát a legrégebbi korszak első felével nyitunk, majd haladunk előre a történetben, egészen a legtávolabbi jövőig, és ezt követően haladunk visszafelé az időben, ahol megkapjuk az elkezdett történetek második felét a legrégebbi korszakkal bezárólag. A film nem követi ezt a fajta elrendezést (ez nem működne a vásznon), ezért jelenetről jelenetre ugrálunk az időben. Kérdés persze, hogy ez működik-e? Hát, kb. az első óra után már igen (szóval van két élvezhető órája a filmnek a háromból). Addig, ha az ember nem olvasott utána, esélytelen, hogy érdemben követni tudja az eseményeket, amik egyébként pedig nem bonyolult történetek.

Nos igen, a történetek. A 6-ból mindössze 5 illik bele a csoportba, mivel ezek nem csak korszakukban, hanem műfajukban is eltérnek egymástól, valahogy a vígjáték nem igazán illett bele a kaland-dráma-krimi-sci-fi kompozícióba. A jelenkori történet jelenetei tehát annyira elütnek, hogy gyakran kibillentenek a hangulatból és az igazat megvallva nem is igazán vettem észre ennek a kapcsolatát a többihez. Ez mindenképp nagy negatívum, hiszen egyébként meg nagyon ügyesen vágták a legtöbb helyen a filmet, és a különböző történetek eseményei így elég jól passzoltak egymáshoz. Nyilván, mivel adaptációról van szó, fura lett volna, ha kihagyják, ugyanakkor logikus is lett volna: a játékidő emberibb, a film pedig kompaktabb lenne.

Sokszor emlegettem már, hogy pusztán a trailer alapján nem értem, hogy a filmet miért nem jelölték a vágás, operatőri munka, maszk, vizuális effekt, zene, kosztüm és díszlet kategóriák egyikében sem az Oscaron. A film megnézése után a felsoroltak közül továbbra sem értek pár mellőzést, de talán a legkruciálisabb kérdésre, a maszkra rájöttem. Ugyanis bármennyire is elképesztő maszkokat kapunk, ezek közül nem mindegyik működik, körülbelül negyedéről nagyon lerí, hogy mű. A különböző nagyrasszokba történő átmaszkírozás nem sikerült, a koreai lány csak koreai lányként működik, és a többi neo-szöüli koreainak álcázott fehér ember sem sikerült túl jól. Egyedül talán Halle Berry zsidó nőként az, ami jobban néz ki, az is azért, mert ő egyébként is mulatt. Ugyanez elmondható a férfiből nővé maszkírozásról is, Hugo Weaving minden, csak nem hiteles a Száll a kakukk fészkére nővérkéjének szerepében.

A kosztüm, a díszlet és a számítógépes effektek viszont jól sikerültek, a zene is illik a film hangulatához, és amit a színészek műveltek, az valami elképesztő. Jó páran 6 különböző karaktert játszanak el, és szinte kivétel nélkül működik a játékuk. Kiváló szórakozás a film közben kiszúrni az ismert színészeket elmaszkírozva. Hugh Grant néha igazi kihívás, de egyébként az ismertebb színészek az egyes idősíkokban párszor csak a háttérben (vagy csak képen) jelennek meg, vagy csak 1-2 mondatuk van, szóval oda kell figyelni.

A rendezők felosztották maguk közt a 6 szegmenst. A Wachowski testvérek a legrégebben és a két jövőben játszódó részt kapták, és azt kell mondjam, ez a 3 rész tetszett a legjobban. A Neo-Szöül szekciónak volt egy "enyhe" Mátrixos beütése is, és érdekesség, hogy csak ebben a három részben jelenik meg a kannibalizmus valamilyen formában. A maradék 3 rész volt kétségtelenül a hálátlanabb feladat, de csődöt ott sem mondott Tom Tykwer, csak épp kevésbé voltak (legalábbis számomra) érdekesek azok a történetek.

Utánaolvasás nélkül semmiképpen ne nézzétek meg a filmet, szerencsére, ha már idáig eljutottál, és még nem láttad, akkor ezen a hálátlan feladaton túl is vagy. Mindenképpen egy kuriózum, és végig oda kell figyelni, bár azt nem mondom, hogy végig meg is érdemli a figyelmet. Szóval teljes életed lehet, ha sosem fogod látni ezt a filmet, viszont filmélményként hozzáad valami olyat, amit máshonnan nem fogsz talán sohasem megkapni.

Lisztes

Felhőatlasz az imdb-n

Felhőatlasz 6 perces előzetes (uramatyám :D)

Felhőatlasz második előzetes

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr315109896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mészáros Laci 2013.03.01. 20:44:12

Először megnéztem a filmet, kb négyszer (ebből kétszer moziban), utána elkezdtem olvasni az angol Cloud atlast, de feladtam (az 1849-es óceáni hajóutazás az én szakbarbár angolomhoz túl választékos nyelven volt megfogalmazva), így nekiláttam és elolvastam a magyar könyvet.

Bár a könyv hat rétegét hat ember fordította magyarra, és ennek ellenére a fordítások egytől egyig nagyszerűek. A filmről azt kell mondanom, hogy inkább csak inspirációt és ötleteket merített a könyvből, de mind a hat történetet átalakította, "amerikaizálta", ami nem feltétlenül baj, de nem ugyanaz, sőt, két külön alkotásról van szó, nekem mind a kettő tetszett, de másért.

Nagyon bonyolult alkotás a film is, a könyv még bonyolultabb; nagyon értékes gondolatokat fogalmaz meg (valahogy úgy, mint a Mátrix), de az úgy tűnik, az elmúlt kb 15 évben annyival sekélyesebbé vált a nyugati átlagember gondolkodása hogy már nem akarja venni a fáradságot a megértésre, vagy akár csak az átérzésre. Ami elég szomorú.

***

A maszkok nyilván nem lehettek tökéletesek, de azt gondolom, ez nem is volt cél, hiszen nem csak a film elkészítésénél lehet értéke annak, hogy nagy színészek több karaktert is eljátszanak, hanem az is cél, hogy a néző ezt észrevegye. Még így sem mindig sikerült (Hugh Grantot csak két karakterben ismertem fel, aztán a film végén a snittekben az emberevő kuna főnökként is; Vén George-ban sem rajzolódtak elsőre ki Elrond vonásai)
süti beállítások módosítása