Az össznépi romantikus vígjáték az angolok "találmánya": 2003-ban az Igazából szerelem szinte minden valamire való angol sztárt felvonultatott és mindezek mellé egy nagyon kedves, sok szálon futó tényleg jó történetet kaptunk, amiben ráadásul ezek a szálak valahogy kapcsolódtak egymáshoz. Hollywood rögtön lecsapott erre és a receptet félreértelmezve elkezdte gyártani a maga romantikus komédiáit (Nem kellesz eléggé, Valentin nap, Szilveszter éjjel). A fő probléma az volt, hogy hiába a sok sztár, az egybefonódó szálak, ezek a történetek messze nem voltak olyan jók (romantikusak és viccesek), mint az angol verzió.
Tulajdonképpen ehhez a csapathoz csatlakozik a Várandósok is, ami ismét a huszonévesek (és harmincasok) egyik fő problémájára koncentrál: a gyerekvállalásra, gyerekvárásra. A Heidi Murkoff könyvéből készült film tehát ezt az űrt hivatott betölteni, igaz ez most nem egy konkrét naphoz (Karácsony, Szilveszter, Valentin nap), hanem egy folyamathoz köthető, ebből a szempontból a Nem kellesz eléggéhez áll a legközelebb. Mire számít az ember, ha egy ilyen filmet leül megnézni? Siránkozó nőket, terhesnős poénokat, kétségbeesett apajelölteket. És mit kap az ember? Pontosan ezt. Szóval itt tényleg nem árulnak zsákbamacskát, így az egyedüli kérdés már csak az maradt, hogy hogyan boldogulnak mindezzel? Hát, felemásan.
Tehát van sok kis történetünk: Oké, szóval ennél a filmnél mindenki gyereket vár, aki meg nem, annak már van valami csecsemőkorúja... Cameron Diaz karaktere (Jules) egy helyi Rubint Réka, akinek a fő problémája, hogy a zsidó pasija körül akarja metéltetni a születendő babájukat (micsoda konfliktus, és nem találjátok ki, milyen "zseniális" megoldása lesz mindennek). Elizabeth Banks (Wendy) egy babatermékekkel foglalkozó üzletasszony, aki végre maga is babát vár (ő szállítja a fingós, összepisilős poénokat). Férje, Gary is Jules tvműsorában fogyott le. Mivel Gary apja (Dennis Quaid) autóversenyző volt, és olyan erős benne a versenyszellem hogy csak na, ezért fiát teljesen elnyomta. Az se segít mindezen, hogy ő is gyereket vár Gary mostohaanyjától (Brooklyn Decker), ráadásul ikreket, hiszen miért is ne kontrázna rá az apuka még ebben is a fiára?
Gary mostohaanyjának unokatestvére Anna Kendrick karaktere, Rosie, aki Lacikonyhát üzemeltet a Central Parkban a szabadtéri moziknál. Itt egy egyéjszakás kalandból csúszik be a baba Marco "jóvoltából". Szintén a mostohaanyához kapcsolódó szál Jennifer Lopezé és Xerxészé (Rodrigo Santoro)... Előbbi fotózással foglalkozik, és ők képviselik az örökbefogadós vonalat. Közben Rodrigo a berezelő leendő apukaként bandázik a családos apukák gengjével, élükön Chris Rockkal, akik egy az egyben ugyanúgy viselkednek, mint a nők, amint meglátnak egy sportos szingli férfit - igaz más okból... Nem nagy spoiler, ha elmondom, hogy a fináléban szinte mindenki szülni fog és mindenki nagyon-nagyon-nagyon boldog lesz...
A film legeslegnagyobb hibája szerintem a hányós-pisilős-fingós poénok, amik úgy hiányoznak ebbe a történetbe, mint egy falat kenyér... Értem én, hogy ezek a terhesség kellemetlen velejárói, de a Halálos iramban filmekben sincs egy olajcserés poén sem, hiába szól autókról. Ezek az elcsépelt, egyáltalán nem vicces kis jelenetek hazavágják a kellemes pillanatokat. A gyerekes apukák csapata szerintem elég jó ötlet és egyaránt viccesen bénáznak és menőznek is. Cameron Diaz szála ugyanakkor megint csak nem tud egy épkézláb poént felmutatni. Annál jobb az apa-fia kapcsolat Dennis Quaiddel és az elhízott gyerekével. Jennifer Lopezék viccesen indulnak, de hamar elfáradnak. A végső jelenetüknél mit nem adtam volna egy Angelina Jolie-Brad Pitt cameóért...
A színészi játék is vegyes: Anna Kendrick sokadszorra is ugyanazt a mindig mosolygó karaktert hozza, ami miatt valószínűleg sosem fogják horrorfilmbe szerződtetni. Az ő szerelmi szálán a szépfiú sem volt ott a topon színészileg, pedig fontos témakört járnak ők körbe (az egyetlen szerintem kevésbé fontos a Cameron Diaz-szál). A megviselő terhesség vs könnyű terhesség viccesen van tálalva, mondjuk ennek az volt az ára, hogy a hitelesség oltárán kellett áldozni az ügy érdekében, de mire odaértünk a film már ezer sebből vérzett, így nem sok vizet zavart már a dolog. Pedig ahhoz képest, hogy sok szálon futottak az események, viszonylag ügyesen hozták össze, hogy mindenki kapjon kellően sok játékidőt.
Összességében amit vállalt, azt szerintem teljesítette a film, nyilván nem egy Shakespeare drámára kell itt gondolni, hanem a babavállalás és várás körül felbukkanó dolgokra, és azok itt nagyrészt viccesen vannak tálalva. Néhány apró logikai baki, mellélőtt poénok és poénnak sem nevezhető undorítóskodások árnyalják a képet, de ezek szerintem a célközönség nagy részét nem fogják zavarni. Egyszeri megnézésre tökéletesen elmegy még azoknak is, akik nem mostanában terveznek ilyesmit. Akik pedig igen, azokhoz nyilván közelebb fog állni egy kicsit, akik meg már túl vannak rajta, akár még egy jót nosztalgiázhatnak is, ha magukra ismernek valakiben (bár ennek azért nem olyan nagy a valószínűsége).
