Nemrégiben érkezett a hír, miszerint Tom Cruise aláírt egy új, immáron az 5. Mission: Impossible filmre, én pedig kaptam az alkalmon és elővettem a sorozatot, mert még egyszer sem láttam őket egyben, egymás után. Ennek mondjuk a legfőbb oka az volt, hogy az első részt egyáltalán nem láttam eddig sosem, így aztán még inkább éreztem a késztetést, hogy bepótoljam Brian De Palma klasszikussá avanzsálódott akciófilmjét, amit az azonos című sorozatból hoztak össze Tom Cruise produceri felügyelete mellett (Tomnak ez volt az első ilyen jellegű munkája).
No azért volt énnékem fogalmam az első részről, hiszen a TV-ben már annyiszor adták, hogy akarva-akaratlan is elcsíptem egy-egy momentumot belőle, meg hát millió filmben parodizálták a híres plafonról leereszkedős jelenetet. Szerencsére az egyes részek nem kötődnek annyira egymáshoz, így különösebb előismeret nélkül is lazán nekivághattam suhanckoromban a második résznek, amit mostani újranézéséig egész jó filmnek is tartottam. Hiába, változnak az idők, de erről majd a következő bejegyzésben...
A történet szerint Prágában valaki meg szeretné szerezni az IMF (Impossible Mission Force) ügynökeinek a listáját, hogy azt jó pénzért eladhassa egy bizonyos Maxnek, aki az internet segítségével anonymitását megtartva védi magát. Az IMF ezt meg szeretné akadályozni, de az akció balul sül el és Ethan Hunt kivételével mindenki meghal. Az ügynökség az egyetlen túlélőre gyanakszik, aki igazát bizonyítandó nyomozásba kezd egy időközben feltűnő másik túlélő és pár ex-ügynök segítségével. Vajon ki a tégla?
A Mission: Impossible mérföldkő az akciófilmek történelmében, nagyon meghatározó darabbá vált az idők során, ezt mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy a 90-es évek második felében nem egy vígjátékban parodizálták a film egyes jeleneteit. Igen, ez egy jó mérőszám szerintem :) Szóval akciófilmként remekül működik, amiben nagy szerepe volt Brian De Palmának, aki sikeresen pakolta össze egymás után a jeleneteket úgy, hogy volt idő pihenni, volt idő feszültséget belevinni és volt idő gondolkodni is azon, ami éppen történt.
Ugyanakkor ha akció, akkor az látványos, de nagyon - bár még lényegesen kevesebb található belőle, mint a folytatásokban, a csalagutas vonat-helikopter szcéna a megkopott trükkök ellenére is izgalmas. A csúcs azonban mégis az, amikor Tom Cruise leereszkedik a padlásról, hogy letöltsön cd-re egy listát. Ennél több feszültség összesen nem volt a rá következő három részben sem, itt aztán anno a néző - biztos vagyok -, hogy tövig lerágta a körmét, úgy izgult azért, hogy ne szólaljon meg a riasztó.
Bár a film a történetéből adódóan egyszemélyes Tom Cruise show, hiszen ő az üldözött vad, azért itt még nem azt a tapasztalt, csapatvezér ügynököt játssza, mint a folytatásokban: itt csak egy az akciócsoport tagjai közül. Egészen a film első egyharmadáig csak sodródik az árral, csak utána veszi kezébe az irányítást: felkeresi Maxet, toboroz csapatot maga köré és megpróbál kimászni a sz*rból, amibe keveredett. Fura volt ilyen fiatalon látni Tomot... Ugyanakkor nem csak a forgatókönyv szerint ő a főszereplő, játékával gondoskodik arról, hogy betöltse a vásznat, valahányszor a kamera elé kerül.
A mellékszerepekben sok ismert arc felbukkan: Angelina Jolie apukája, Jon Voight játssza Tom Cruise elődjét, aki viszonylag korán elhalálozik, bár később kiderül persze a turpisság (sőt, pár aprósággal a film segíti is a nézőt abban, hogy rájöjjenek, ki a valódi tégla). Max szerepében az Oscar-díjas Vanessa Redgraveet láthatjuk, de feltűnik egy hozzá mérten kis szerepben Kristin Scott Thomas is. Jean Reno tőle szokatlan figurát hoz, ő tipikusan a megfontolt, csendes profikat szokta játszani, nem az ilyen temperamentumos sunyi rohadékokat - de ez is jól állt neki. Ving Rhames Luther szerepében azóta is a Mission: Impossible filmek velejárója Tom Cruise mellett. Neki is nagyon jól áll a metroszexuális hacker szerepe.
A maszkok a sorozat védjegyévé váltak, bár ahogy haladt előre az idő, egyre inkább nehezebben beszerezhetőek, könnyebben tönkremenőek és valószerűbbek lettek, ami persze jó dolog, csak kár, hogy itt még ennyire máshogy képzelték a high tech jövőt. Mindenesetre vicces volt látni, ahogy Ethan Hunt fellép a netre, ahogy kitalálja Max email címét, vagy hallani, hogy "letölti" cd-re az adatokat. Minden hibája ellenére egy szerethető darab marad a 90-es évekből, ami egy komoly pénzt csináló franchisenak alapozott meg.
