Remélem, hogy nem tartozom az elenyésző kisebbséghez, ha azt mondom, hogy én többek közt ezen a filmen nőttem fel... Valahogy így kellene ifjúsági filmeket csinálni manapság, ha még létezne ez a műfaj, de sajnos már rég halott. Néhány TV csatorna néha-néha rendel még egyet, de azok is inkább a készítők nosztalgiázásai és nem a jelenkori értelmes tizenéves és az alatti korosztály igényeihez vannak szabva (moziban pedig legutoljára a Holdfény királyságot láthattuk, igaz az nem a jelenben játszódik, így nem tekinthetünk rá mai tiniknek szánt ifjúsági filmként).
Nem túl bonyolult pedig a recept: adva van pár tinédzser főszereplő, akiknek van egy hobbijuk - lehetőleg olyan, ami a mai tizenévesek többségénél betalál. Kell egy probléma, amibe naivitásuknak hála beletenyerelnek és amiből csak közös erővel képesek kimászni. És kell egy cél, aminek elérése nem reakció, hanem akció, azaz önszántukból, saját döntésük révén tegyenek valami apróságot, ami persze számukra óriási dolog. No meg legyen happy end, mert itt tényleg fontos ez... A BMX banditák (habár filmként nem éppen a legjobb alkotásról van szó) pontosan ezt a receptet követi:
Két srác, PJ és Tökfej imádnak BMX-ezni. Egy balesetnek "hála" összetalálkoznak Judyval, aki nyári munkát végez, hogy neki is legyen pénze bringát venni. A srácok Judy munkahelyén összetörik a biciklijüket, ami miatt ráadásul a lányt is kirúgják. A három kamasz összeáll, hogy egy kis pénzt szerezzenek alkatrészekre és egy új BMX-re, amikor véletlenül rátalálnak egy látszólag elhagyott csomagra, tele a rendőrség által is használt walkie-talkie-kkal. A fiatalok a könnyű pénzszerzés miatt elviszik magukkal a szajrét, amivel annyi a probléma, hogy egy csapat bűnöző tulajdona, akik minden áron vissza szeretnék szerezni...
A történet még így is soványka, de nagyon, hiszen itt csak az alapszituációt vázoltam fel, a film legnagyobb része arról szól, hogy bujkálnak és menekülnek a bűnözők elől. Ez olyan durva jelenetekhez vezet, mint a 20 perc hosszúságúra nyúló üldözés a második felvonásban, amit megelőz egy szintén indokolatlanul, kb 10 perc hosszúra elnyújtott bujkálás a temetőben a rosszfiúk elől. De az mindenképp dicséretes, hogy annak ellenére, hogy az üldözők karikatúra-szerű gengszterek, felnőtt fejjel is van egy enyhe para hangulata a sírok közti lapulásnak.
Hát még gyerekfejjel... Ehhez hozzájött még az a szintén nem rossz húzás, hogy eközben a szereplők nem csak a szituáció miatt paráznak, hanem egymást is paráztatják az aktuálisan a moziban/tvben látott horrortörténetek elmesélésével. A forgatókönyvön érződik, hogy nem nagyon erőltették meg magukat a történettel, vagy hogy bármilyen csavart vigyenek bele, így a 20 perces üldözős jelenet remek alibiként szolgál, hogy a trehány munkát elfedje. Persze funkciója is van, hiszen a film a BMX-es szubkultúráról szól, így ahogy a Halálos iramban-filmekben kötelező elem az autó, itt a bicajok használata volt elengedhetetlen.
És kreatívan használják, ami megint csak nagy piros pont. Tulajdonképpen minden városi és város melletti területen megfordulnak a menekülés során a főhőseink: pláza, építkezés, raktárhelység, bánya, sőt, még a strandon is lecsúsznak az egyik csúszdán a medencébe. Egy szóval érzékeltetik, milyen sok dologra jó az, hogy a BMX könnyen mozgatható, könnyű és kicsi bringa (felfoghatjuk egyfajta reklámnak is). Mindezt meglepően jó zenékkel festik alá a film során, a 80-as évek hangzásvilága nagyon jól illik ehhez az eltűnőben lévő sportkerékpárhoz.
Mit is lehetne írni a színészi játékról, mikor a film szándékosan nem veszi magát komolyan, a bűnözők szinte már-már three stoges-szerű gageket mutatnak be, de egyébként is legtöbbször nevetni kell rajtuk, annyira ostobák? A három főszereplő gyerek közül nyilván Nicole Kidman alakítására érdemes figyelni, hiszen a hölgyemény ma már Oscar-díjas színésznő, ez meg az egyik első filmje... Amolyan miből lesz a cserebogár kérdés ez, de megnyugtatok mindenkit, a kisasszony egyáltalán nem emelkedik ki a mezőnyből. A PJ-t játszó srác ugyan gyengécske (ő csak szépfiúnak kellett), de James Lugton már-már woody allen-i szinten kiábrándult kamaszt hoz, méghozzá egész jól.
A magyar szinkron (és most a nosztalgia hatása alatt vagyok) szerintem egész jó, a két gengszter hangjaként Szerednyey Béla és Benkő Péter fergetegeset alakítanak. Bármennyire is szeretném, nem tudok erre a filmre objektíven nézni, hiszen nagyon kedves emlékek kötnek hozzá. Az biztos, hogy 10 év alattiaknál ez a film - tapasztalatból beszélek - abszolút működött, minden hibája ellenére is (pl.: a walkie talkiek csak akkor hallhatóak a rendőrök számára, ha az szükséges a történet szempontjából, a srácok meg sosem hallják a zsarukat). Szigorúan gyerekeknek ajánlott, hátha fogékony rá még a mai korosztály...
