A szuperhősös franchiseoknál létezik egy átok, ami a harmadik részt sújtja: valahogy ilyenkor mindig egy látványosat zuhan a színvonal lefelé (Mindörökké Batman, Pókember 3, X-men 3, Penge 3) és sajnos nincs ez másként a Superman esetén sem. Pedig a léc itt csak közepesen magasan volt, mégis gyönyörűen alábukott az egész stáb, hogy minél hamarabb, minél kevesebb munkával összehozhassák ezt a jónak véletlenül sem nevezhető acélember kalandot.
Már önmagában aggasztó, hogy az egyik ellenség szerepére egy komikust kértek fel Richard Pryor személyében, de maga a film még nála is sokkal nevetségesebbre sikeredett. Pedig aztán ebből ki lehetett volna hozni egész jó dolgokat is, kezdve a szerelmi háromszögtől az igazi smallville-i nosztalgián át az egészen komoly fenyegetettségig, de végül az egész film nem lett több egy ócska Superman paródiánál, ami még a teljesen egyértelműen felugró morális kérdéseket is elbagatellizálja.
Lois Lane nyaralni megy, Superman pedig a smallville-i osztálytalálkozójára, hol találkozik gyerekkori szerelmével, Lana Langgal. Mindeközben egy gonosz milliárdos, Ross Webster még több pénzt akar keresni, ezért az egyik alkalmazottját, a munkanélküliből rövid idő alatt számítógépes zsenivé váló Gus Gormant megkéri, hogy segítsen neki ebben. Az időjárás befolyásolásával és hasonló elborult trükkökkel kívánják változtatni a piac alakulását, sőt, még a kryptonit összetevőire is fény derül (legalábbis majdnem mindre) és le is gyártanak egy adagot ajándék gyanánt Supermannek...
.jpg)
A film teli volt ziccerekkel, amiket rendre kihagytak. Ezek közül természetesen a legnagyobb Superman gonosz énjének megjelenése: a majdnem-kryptonit hatására ugyanis egy nemtörődöm seggfejjé válik, aki csajozni és köcsögösködni akar a világgal, csak azért mert sajt. Ezt természetesen a "jó énje" nem hagyhatja, ezért miután a gonosz alterego sikeresen kitombolta magát, elkezd küzdeni ellene: kár, hogy a gonosz Supermanre nem sok időt pazaroltak és a vívódás, a két én harca is gyatrán van bemutatva.
A számítógépes bűnözés lám már a 80-as évek elején is nagy divat volt, persze ilyenkor még mindent el lehetett adni a népnek, de mai szemmel nézve Gus hackerkedését néha már az agyérgörcs kerülgeti az embert. Annyiból áll a hihetetlen szakértelme, hogy bármit, amit mondanak neki, hogy csinálja meg, bepötyögi a gépbe, mintha az egy parancs lenne és voilá: már kész is. Vártam, mikor szomjazik meg és gépeli be: "give me an orange juice". Mert a film logikája szerint a gépházból valószínűleg előjött volna 3 deci...
Lois Lanet egy elegáns mozdulattal kipenderítik Superman életéből: az dicséretet is érdemel, hogy az eredeti színésznőt ilyen rövid szerep kedvéért is vissza tudták hozni, de a helyette kapott Lana Lang lényegesen unalmasabb karakter. És ezen még a férj nélküli egy gyermekes családanya imidzs sem segít. Érdekesség, hogy az őt alakító Anette O'Toole a Smallville sorozatban Martha Kent megformálójaként tűnt fel (nyilván ez szándékos húzás volt az alkotóktól).
Richard Pryor nem vicces. Kínosan grimaszol a kamera előtt, mintha épp be lenne lőve (valószínű, hogy egyébként be is volt), de annyira mű a bemutatott játéka, hogy szót sem érdemelne. A karaktere pedig érdekes is lehetne: munkanélküliből számítógépes zseni, akit a szükség visz rá a lopásra és aki komoly erkölcsi dilemma elé kerül, minek okán sokáig hezitál, stb... Szóval egy folyamatosan változó, kissé szerencsétlen szereplő, de mégsem lesz az igazi. A másik ellenfél Ross Webster pedig teljességgel papírmasé, olcsó Lex Luthor utánzat (ehhez még a hülyének látszó, de egyébként okos nagymellű bombázót is megkapta, aki Lexnél is alapkellék).
A végjáték nagyon gyatra, a szuperszámítógép, ami életre kel persze akkoriban (a Terminátor előtt járunk) még komoly fenyegető erővel bírt, de ebben a filmben még ezt is képesek voltak a végletekig lebutítani. Superman nem is kerül igazi kihívás elé a film végén, sokkal nagyobb problémával szembesül a második felvonásban, amikor önmagával kell megküzdenie. Ez az a Superman rész, amiben benne volt a potenciál, de nem éltek vele... Egyre biztosan jó volt: a Hivatali patkányokban kölcsönvették Gus Gorman ötletét a töredékcentekkel kapcsolatban...
