Ami Batman esetében a Batman és Robin, az Superman esetében ez a film: A sötétség hatalma alcímmel ellátott acélember-opusz maga a megtestesült gagyiság. De úgy igaziból: műanyag jelmezestül, meg minden. Mert azt azért álmomban sem mertem gondolni, hogy lesz olyan ellenfele Kal-Elnek, aki nevetségesebben van felöltözve, mint ő maga, de mégis megtörtént. No, persze hozzá kell tenni, hogy Nukleáris embernek már a neve is rémes és mivel Superman koma DNS-éből lett klónozva, nem kell csodálkozni a rémes ízlésén.
A Superman 3 után pedig nem gondolta volna a halandó ember, hogy van még lejjebb, pláne ugyanazzal a színésszel a főszerepben. Arra meg aztán igazán nem számítottam, hogy Gene Hackman (az Oscar-díjas Gene Hackman) is visszatér. Persze lehet, hogy nem lett volna ez a film olyan rossz, ha nem kell lefelezni a büdzsét, vagy ha sikerül egy normális rendezőt találni... Vagy ha a Nap és a Jupiter állása kedvezőbb. Vagy ha... izé... normális forgatókönyvet írnak a filmhez.
Superman rájött, hogy a háború csúnya dolog, ezért fogja az összes nukleáris fegyvert és az országok vezetőivel egyeztetve (nincs ki ellen tudna szegülni, szóval: jah...) belehajítja mindet a Napba. Ezt a nukleáris fegyverekkel kereskedő fekete piacos arcok nem nézik jó szemmel, de szerencsére megkeresi őket a frissen szabadult Lex Luthor és felajánlja a segítségét: elpusztítja Supermant és a világon megint kitörhet a háború. És hogy mi a terve? Klónozza az acélembert az egyik hajszálából, majd a végeredményt egy atombombába szereli, amit annak rendje és módja szerint a Supermanus belehajít a napba és bumm: már meg is született Nukleáris Ember!
Te atya úúúúristen! Soha durvább méreteket nem öltött még a comic book science, pedig láttam már egy-két elvetemült megoldást még egész jónak titulált filmekben is. A mindenféle színes, pezsgő vegyszer kémcsövekben és lombikokban a klónozás során (biokémikus vagyok egyébiránt) még csak a kezdet... Az egész film tele van nagyobbnál nagyobb blődségekkel és már rögtön az elején ellövik, hogy hogy a túróban kell legyőzni Nukleáris Embert. Így nincs is min aggódni, mert tudjuk a nagy titkot, már csak várni kell, hogy mikor jön rá a jó öreg Superman is.
Alapból nehezemre esik bízni egy filmben, ami eredetileg 134 perces lenne, de végül 90 percesre vágták meg, ami azt jelenti, hogy a filmnek több, mint a negyedét elhagyva is működőképes a sztori! Mármint: "működőképes"... Persze néha érződik, hogy innen-onnan azért hiányzik egy-két jelenet (pl.: amikor Clark egyszer csak megint a farmján terem, hogy kivegye az energia kristályt az űrhajójából), de egyébként észre nem veszi az ember, hogy ebből a sztoriból még hiányozna valami.
Valószínűleg egyébként az előző Superman film kicsit besározta azt az idealista képet, ami az acélemberről kialakult, ezért most nagyon gyorsan valami nagyon durván jó dolgot kellett vele végrehajtatni és a hidegháború vége felé mi más tűnt logikusabbnak, mint a világ atomfegyver-arzenáljának felszámolása? Bántóan bugyuta dolog ez az egész és igazából ennél már tényleg csak a frissen szervált ellenfele a rosszabb Mark Pillow borzalmas alakításában.
De itt nem csak ő, hanem mindenki borzasztó: teljesen felejthető Kent-Lane szálat írtak a filmbe, Luthor és unokaöccse minden eddiginél nevetségesebb és a többi mellékszereplőnek sincs semmi haszna (értelmen a Daily Planet felvásárlása szál is). A végjáték egyenesen botrányos: miután Superman rájön, hogy Nukleáris Embernek (ezt a nevet mindig vicces leírni) a sötétség a gyengéje, bezárja egy liftbe... És elviszi a Holdra. De nem ám az árnyékos oldalára, hanem természetesen a naposra, hogy egy utolsó semmitérő bunyó erejéig visszatérhessen még.
A Superman 4 készítői végleg kivéreztették az acélembert és bár terveztek egy 5. részt is (többek közt az itt fel nem használt felvételeket is felhasználva (környezettudatosság ftw!)), abból végül nem lett semmi. Nagyon jól érezte főszereplőnk, hogy milyen szelek fújnak, amikor az egyik utolsó jelenetben elbúcsúzott Lex Luthortól: "Viszlát 20 év múlva". Hát, valójában csak 19-et kellett várni, ekkor került ugyanis a mozikba a Superman visszatér. De erről majd a következő bejegyzésben...
