A legtöbb ember titkon álmodik egy hatalmas, a tiszteletére rendezett össznépi banzájról. Pár ausztrál srác néhány éve összehozta: egy irdatlan nagy házibulit csaptak és taccsra vágták az egész környéket. Corey Worthington házibulija 2008. januárjában világhírű lett, a csávó youtube sztárrá avanzsált és egy rakás fiatal próbálta lemásolni, amit tett. 2012-ben pedig - ahogy az lenni szokott - film is készült az eseményről, igaz csak nagyon nagy vonalakban használva az alapvázat adó igaz történetet.
Todd Phillips keze most is benne van a dologban természetesen, hiszen bebaszós vígjátékot nélküle már nem is lehet készíteni. Ezúttal a produceri teendőket látta el, de azt is csak azért valószínűleg, hogy a plakátra ráírhassák, hogy "A Másnaposok alkotóitól". Bár főleg negatív kritikákat kapott, mégis azt kell mondanom, hogy minden hibája ellenére megkedveltem: ugyanis nincsenek benne erőltetett, poénnak szánt szituációk, amik a tinivígjátékok 99%-ra jellemzőek. Meglepően hihető filmet hoztak össze a Project X-ből.
Thomasnak születésnapja van, méghozzá 18 éves lesz. A szülei a hétvégére elutaznak otthonról, a srácok (3 lúzer +1 kamerás felállásban) pedig ezt kihasználva egy házibulit szeretnének csinálni. Igen ám, de nem ők a legmenőbb arcok a suliban, így nem számítanak sok emberre. Ezért a biztonság kedvéért Thomas legjobb barátja, Costa ahol csak teheti, reklámozza az eventet, aminek eredményeképp végül 1500-an gyűlnek össze azon a csendes, pasadenai környéken, amit kicsit megvisel a nagy partyzás...
Kézikamerás megoldás. Jajj, de nem szeretem... Itt mégis működik, aminek az az oka, hogy minimálisra vették a kamerarángatást és behozták a stílusnál újabban legnépszerűbb karaktert: a "profi" videóst. Persze ez nem egy amolyan found footage filmecske, használnak más eszközzel felvett képeket is (pl.: telefon), szóval nem a valósághű dokumentumfilm-szerű kinézet a lényeg, hanem a film inkább amolyan válogatás szerű a bulin (és előtte) rögzített képanyagokból.
Ez az egész pedig arra volt jó, amire a horror is használja: segítségével a néző az események sűrűjében érezheti magát, mintha mi is mindannyian a partyn lennénk. Ez persze erős túlzás, de a hagyományos beállításokkal és vágásokkal dolgozó filmek által nyújtott élménynél mégiscsak jobb valamivel. Ezt az élményt fokozza a "biztonsági őrök" (majd ha megnézed, érteni fogod, hogy miért raktam idézőjelbe) iPhoneba magyarázása és a híradósok által felvett képsorok is.
Történet? Maga a sztori nem túl vaskos: szülinap - partyt kellene csapni - meghívunk mindenkit - el is jön mindenki - jajj, most mi lesz? - Kit érdekel?. És ennyi. Van egy erőltetett szerelmi szál, de nem sokat ad hozzá a filmhez. A buli bemutatása néha egészen betegre sikeredett és a férfitársaimat felspanolandó muszáj megemlíteni, hogy CSÖCSÖK! Szerencsére mindenki tisztában volt vele a film készítése során, hogy az R besorolás van kitűzve, így nem fukarkodtak a csúnya szavakkal, a meghökkentő jelenetekkel és a félpucér csajokkal sem.
Színészek? Hát, e nemes mesterség űzőiből nagyon kevés akad a filmben, a főszereplő Thomas Mann és a legjobb barátot alakító Oliver Cooper közt a dinamika megvan, de igazából itt majdnem mindenki önmagát adja: frusztrált és partyarc tinédzserek hemzsegnek mindenhol. Rick Shapiro T-Rick szerepében majdnem a film leggyengébb pontja lett, különösen a végjátékban bemutatott lángszórózás miatt. De szerencséjére a Martin Klebba által alakított morcos törpe még rajta is túltesz a feleslegesség és humortalanság terén.
Tanulság? No, itt aztán végképp rezeg a léc: a srácokat a film hősként ünnepli, holott valamennyiüket börtönbüntetés letöltésére ítélték... Még a konzervatív apa is elismerően szól a fiához, miután látja a rombolást, amit véghez vittek. Sajnos az agyatlan tinédzserek közül sokan meg akarták ismételni a filmben látottakat, úgyhogy a szülők örülhettek nagyon... Minden negatívuma ellenére ez a film mégis működik: még pont nem idegesítő, még pont nem kínosak a poénok és még pont élvezhetően van összerakva. A folytatás már a láthatáron, reszkessetek...
